Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Marton Erzsébet: Régészeti park volt Velemben

S AVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA ányzik a velemi régészeti park esetében. Csak néhány forrásunk van. A Savaria Múzeumban jelenleg is álló őskori kiállítás makettje, a feltárás felszínrajza (4. kép), amin alapult a már említett makett és a rekonstrukció, egy dokumentumfilm részlet a Tízezer lépés Magyarországon című Rottenbiller Pál által forgatott sorozatból, aki az országos kék túrát követve Velembe is eljutott. Néhány fénykép és egy árva elmosódott tábla a velemi erdőszélen, amelyről az arra vetődő turista egyáltalán nem tudja elképzelni, hogy mit mutathat, ha egyszer a valóságban abból semmit nem lehet látni. Utolsó értesüléseim szerint már a tábla is eltűnt. A velemi parkot 1979-1980-ban építették fel, majd anyagi és egzisztenciális problémák miatt néhány év alatt nyomtalanul benőtte az erdő. Más forrás hiányában következik a folklórból megszokott szájhagyomány. A hagyományos magyar népi építészeti technikákat alkalmazták, s Bandi Gábor instrukciói alapján (1. kép) sövényt fontak a teraszok szélére, útszakaszt rekonstruáltak, tapasztott padlót, tűzhelyet és tapasztottfalú házakat (2-3. kép) építettek fel. Pontos dokumentáció sem Szombathelyen, sem Bandi Gábor hagyatékában nincs, kivéve az itt közölt fekete-fehér képeket, melyekért köszönettel tartozom dr. Bandi Gábornénak. Vizsgáljuk meg, mennyire nevezhető ez mai ésszel és szemmel hitelesnek! Ehhez vissza kell kanyarodnunk az őskori régészeti kutatás elméleti alapkérdéseihez. A századfordulótól tevékenykedő nagy régész-generáció alapvető módszertani segédeszköze volt a német régészeti iskola (Montelius, Reinecke) által kidolgozott régészeti tipológia. Ma is hasznos és nélkülözhetetlen módszer. Ám az 1940-es években, vagy a háború után született fiatalabb régész generáció alapvető és meghatározó élménye már az angol régészeti iskola lett, aprólékos, rétegtani (stratigráfiai) és mindenfajta életmódra, technológiára vonatkozó megfigyeléseket rögzítő feltárási és feldolgozási módszereivel együtt. Ismert politikai okokból élőben, Angliában ezt szinte senki sem tanulmányozhatta. Az élet úgy hozta, hogy maga az angol iskola érkezett meg Gordon Childe személyében az ötvenes években Magyarországra, s a Dawn of Civilization с. műve közvetítette számukra a tipológiánál több, történetibb rekonstrukció kísérletét. Ez a történeti rekonstrukció az Égeikumból kiinduló diffúziós elméletre épült, s megfordította a nyugatra koncentráló addigi feldolgozások irányát. Az új kiindulási alap az ex orinete lux, illetve inkább délkelet, Anatólia és az Égeikum lett. Kár lenne tagadni, hogy a Kárpát-medence régészeti anyagára Childe műve hívta fel a világ figyelmét. Az igaz, hogy ebben az égeikumi közvetlen párhuzamokat próbálta kiemelni. Többekkel együtt Bandi Gábor őskor-képének és feldolgozási szempontjainak ez volt az egyik összetevője. A másik, a marxizmus által is elfogadott teoretikus Morgan lett, s azok az etnográfiai párhuzamok, amelyeket az őskori társadalom rekonstrukciójában használtak fel. Ez éppen Magyarországon keveredett a háború előtt is népszerű, néprajzi párhuzamokra mint ősforrásra épülő irányzattal, amelynek László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete с műve jelenti az alapvető összefoglalóját. Ez is felfedezhető abban az egyszerű tényben, hogy a bronzkori tapasztottfalú ház a magyar falu akkor még létező tapasztottfalú házainak mintájára épült fel a velemi Szent-Viden. Mindezek mögött az a végtelenül tiszteletre méltó törekvés húzódik meg, hogy a régészet tudományos eredményeit közérthető, a normális emberek számára is élvezhető formában lehessen bemutatni. Magyarországon, szakmánkból a régészetből, mind a mai napig hiányzik az a fajta hiteles, tudományos népszerűsítő irodalom, aminek nagy hagyománya van éppen Angliában, amely mindig figyel arra, hogy a múzeumok közönsége csak ezen az egyszerű úton csalogatható be a kiállításokra, a múzeumokba, a tudomány közelébe. Ez volt Bandi Gábor régész-muzeológusként, múzeum-pedagógusként végzett munkásságának harmadik alapvető összetevője, és ezért kezdett bele egy szabadtéri régészeti múzeum építésébe. Hogyan függ össze mindez a velemi régészeti park rekonstrukcióinak hitelességével? Úgy, hogy anyagi, politikai, nyelvi akadályok, műszerezettségi hiányok miatt csak hittel, lelkesedéssel és fantáziával tudta Bandi Gábor áthidalni azt a szakadékot, amely az áhított dán és angol finom módszerek és a mi általunk 1973-ban elérhető anyagiak és ásatási felszerelés között tátongott. Ez nem jelenti azt, hogy az ásatási módszerek nem voltak megfelelőek. De mit is rögzíthettünk? Csúszós palán nehezen kibontakozó rétegeket. Többször megújított padlókat. Az anyagot gondosan külön csomagoltuk - de sohasem dolgoztuk fel. Melyik padló az éppen rekonstrukcióra alkalmas érvényes és hiteles? Ennek kiválasztása is csak szubjektív lehetett. Végül a cölöplyukak. Melyik padlóhoz melyik cölöplyuksor illik? Nem Bandi Gábor volt az egyetlen, aki a cölöplyukak összekötésével alakította ki az éppen érvényes házszerkezetet. Milyen magas lehetett egy fal? Amilyen egy hagyományos parasztház. Valóban olyan nagy csalás volt ez? Csak abból a szempontból, hogy nem tudtunk megőrizni semmit a korabeli építőanyagból, faanyagból, egyáltalán semmiféle szerves anyagból. Évekkel későbbre, a 90-es évekre tehető az előzetes leletfelderítés, az archaeometria, a számítógép, vagyis a 410