Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Marton Erzsébet: Régészeti park volt Velemben

MARTON ERZSÉBET: RÉGÉSZETI PARK VOLT VELEMBEN természettudományos vizsgálatok, anyagvizsgálatok és a konzerválás meghonosodása a régészeti feltárás közben Magyarországon. Lejre - HAV (Das Historische-Archäologische Versuchszentrum) 1964-ben Hans-Ole Hansen és Jörgen J0rgensen egy kísérleti régészeti kutatócentrum létrehozását határozták el, és egy három évre szóló tervet készítettek. Elsőre egy olyan parkot akartak létrehozni, amelyben egymás mellett mutatnak.be egy 1850-ből származó tanyát és egy vaskori falut (Lejre 1998). A kiindulás egy szabályos skanzen volt, a parasztházak és környezetük 1850-ből: 2 lakóház, egy fafeldolgozó műhely, gyógynövény- és zöldségeskert, szántó, háziállatok és parlag. A lakóházakat a Lyngby-i szabadtéri múzeumban levő házak alapján rekonstruálták. Az alapvető kérdés az volt, hogyan működhet mindez a vaskorban, hiszen a skanzen alapján készült rekonstrukció 150 éves állapotokat tükröz, a vaskorhoz pedig legalább kétezer évet kellett visszaszámolni. Evvel párhuzamosan épült a vaskori falu: 4 lakóház, műhely, kohó és egy tér mindezek gyakorlati kivitelezésére (aktivitätsplatzen). Kerítések építése, földművelés, állattartás, házépítés, mindez régészeti leletekre, adatokra alapozva. Az első évben 5 házat építettek fel. Ezekből ma már csak egy látható, amely a kutatómunka bizonyos fázisának bemutatására szolgál. A többit lebontották vagy magától összedőlt, mint ahogy az annak idején, az őskorban is gyakran előfordult. Azóta újabb házak és sövények épültek, fazekaskemence, kenyérsütő kemencék és gabonatárló vermek. 1965, a szövőműhely felépítésének éve, ez a legrégebbi műhely és kísérleti kutatóközpont a parkban. A fonás és szövéstechnikák kísérleti régészeti bemutatóhelye, amely a dán régészeti textilleletek rekonstrukciós kísérletein alapult. Bronzkori, vaskori viking- és középkori textileket szőttek újra. Ehhez tartozik a fonás, a növényi festékek és a festés, vagyis az őskori takácsmesterség valamennyi fogása együttvéve. A kovácsműhely Az itt felépített kovácsműhely a múlt századból való. Viszont ugyanitt őskori és középkori technikával is készítenek fémeket. A vas megmunkálása keveset változott a vaskor óta, alapvető kellékei a kalapácsok, üllők, fujtatok, fogók, tűzhely. Egyéb gyakorlati tennivalókban vehet részt 'mindenki a parkban: favágás korabeli szerszámokkal, tűzrakás, áldozatbemutatás (Das Opfermoor), szántás, vetés, főzés, edénykészítés, fonás-szövés. Mindez a mai napig rengeteg látogatót vonz, kb. 80000 embert évente, - s bár újabb épületet is terveznek, az ún. Königshallet - ma már mindez közelebb esik a nyitott, modern múzeumpedagógiai munkához, mint a tudományos kutatáshoz. A Butser Ancient Farm az angliai Egyesült Királyságban Elemezzük lépésről-lépésre a velemi parkkal egykorú angliai párhuzamot, a feltárástól a kísérleti régészeti parkig, a Butser Ancient Farmon. Mit akart Peter Reynolds 1972-ben bemutatni egy őskori gazdaságban? (REYNOLDS 1994; REYNOLDS 1998) Alapvető különbség rejlik abban, hogy a Butser Ancient Farm nem egy védett, ismert régészeti lelőhelyhez kötődött, hanem egy olyan jellegzetes terület volt Hampshire-ben, amely a koravaskori klímaviszonyoknak, talajnak, azaz a talajtani-, klimatológiai- és pollenvizsgálat eredményeit felhasználó környezeti tényezőknek megfelelt. Egy szabadtéri kísérleti laboratórium, amelyben egy vaskori gazdaságot a környezettel együtt szeretett volna a kísérlet vezetője modellezni, kipróbálni, hiteles régészeti adatok és datálás alapján, Kr. e. 300-ból (REYNOLDS 1994, 2). A kísérletet öt fázisra osztotta: „construct, process and function, simulation, probability trials and technological innovation". Szándékosan nem használja az épület-rekonstrukció szót, mivel ez a következő lényeges különbség, ami a konstrukció-kivitelezés-funkció hármas egységét a rekonstrukciótól megkülönbözteti. A vaskori gazdaság lakói is laktak valahol. De az őskori épületek és a szabadtéri néprajzi múzeumok, a skanzenek alapvetően eltérnek abban, hogy őskori lakóépületek esetében soha nincs elegendő anyagunk az „egy az egyben" való megőrzéshez, a teljes épület helyben konzerválásához. Peter Reynolds úgy fogalmaz, hogy amit az ásatás két dimenziós kiterjedésben nyújt nekünk, azt három dimenzióssá kell tenni. Tehát új konstrukciót kell teremteni a hiteles régészeti adatok alapján, fel kell építeni valamire a tetőt, amit helyben soha nem sikerül megtalálnunk. Csak a cölöplyukakat. A skanzenekben - mivel történeti korokból származnak az épületek -, csak az épületek állaga romlott az idők során, alapvető konstrukciójukat viszont ismerjük és azt egy az egyben helyreállíthatjuk. Minden esetben világos az épület alapvető funkciója. Őskori épületek esetében még erről sem beszélhetünk teljes bizonyossággal. Nincsenek térbeli, másolható analógiáink. A térbeliséget a régészeti adatok alapján végzett statikai vizsgálatokkal, mérésekkel, számításokkal kell megteremtenünk. 411