Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Szabó Géza: Adatok a velemi késő bronzkori ónbronzok archaeometallurgiai vizsgálataihoz
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA mos leletegyüttesében megtalálhatjuk. 10 A megközelítően félkör keresztmetszetű, felületükön bekarcolt vonalakkal gazdagon díszített karikák (BRVEL71 sz. minta), melyek oldalán több esetben vágásnyomok, belső oldalán pedig hajlításra utaló sérülések figyelhetők meg (10. kép 1.), foként a Duna forrásvidékétől kezdődően a folyam és a beletorkolló kisebb folyók völgyében 11 , továbbá a Kárpát-medence belsejében kerültek elő a Ha A2-B korú leletegyüttesekben. 12 A Linznél talált véső melynek oldalán jól láthatóak a jellegzetes díszítés maradványai - bizonyítja, hogy az értékmérő funkcióval is bíró karikák alapvetően a távolabbi területek nyersanyagigényének kielégítését szolgáló félkésztermékek voltak (MÜLLER-KARPE 1959, 139. T. A6.). 13 A két tárgytípus közötti időbeli és formai eltérés ellenére a készítés során alkalmazott azonos fogások (a viaszminta díszítése, méretezése, a viaszveszejtéses öntés, az öntés utáni hajlítás, hőkezelés stb.) mindenképpen a két tárgytípus előállításának hosszabb időn át élő, még az urnamezős kultúra területén belül is azonos körhöz tartozó fémműves hagyományaira hívja fel a figyelmet (1. kép 1-2., 3-4. kép, 10. kép). A VIZSGÁLT TÁRGYAK ÉRTÉKELÉSE AZ ÖTVÖZŐ- ÉS A SZENNYEZŐANYAGOK ALAPJÁN A velemi tárgyak ötvöző- és a szennyezőanyagainak jelen vizsgálata során a csiszolatok képének elemzése során is látható volt, hogy a legtöbb esetben alacsony, alig pár százalékos az ötvözőanyagok jelenléte. Az XRF- és az EDS-vizsgálatok pedig számszerűen is bizonyították, hogy nem számolhatunk a közelmúltban közreadottakhoz hasonlóan magas ón- és antimontartalommal (KÖLTŐ 1996, 1. 1.), csak a különböző okok miatt kialakult felszíni ónbő rétegek mérési adatai mutattak magasabb ötvözőanyagtartalmat (12. kép). A szakirodalomban széles körben elterjedt vélemény szerint magas antimontartalmúként számon tartott velemi bronzokat vizsgálva mindössze két tokos balta esetében fordult elő (BRVEL86-87 sz. minta), hogy a helyben beszerezhető antimon tartalom magasabb volt, mint a Ezt az értékmérő karika-típust a kisdorogi és szakályi leletek alapján legutóbb a szerző ismertette részletesen. (SZABÓ - OSZVALD 1996; SZABÓ 1995; SZABÓ 1996.) Grünwald Ha A2 időszakára keltezhető karikáival szemben ezek a tárgyak a pl. Linz, Gelbe Bürg, Kleedorf, Merklingen, Lindenstruth lelőhelyen Ha Bl korú, míg Pfeffingennél Ha B2 leletekkel kerültek elő. (MÜLLER-KARPE 1959,178.) 12 A celldömölki leletetegyüttest Mozsolics Amália közli (MOZSOLICS 1939). A Gáva kultúra területén előkerült hasonló karikákat pl. Kemenczei Tibor a Ha A2 - Ha Bl keltezi. (KEMENCZEI 1984, 8283.) 13 Ezek a karikák már pusztán méreteik miatt is teljesen alkalmatlanok akár a kézen- vagy a lábon való viselésre, tehát ékszerként - karperec, lábperec stb. - való meghatározásuk semmiképpen sem helyes. távolról beszerezhető ón. E két esetben is a csak tizedszázalékokban mérhető antimontartalom messze alatta maradt a százalékos nagyságrendű, az arzén és nikkeltartalmat az XRF vizsgálat görbéjén hasonló mértékben jelző csúcsoknak. Feltűnő, hogy a két tokos balta alapanyagában a vas is szokatlanul kis mennyiségben volt jelen. D. Li versage jelölését használva a BRVEL86-87 sz. minta anyaga röviden tehát így írható le: Fe<Ni=As>Sb>Sn (LIVERSAGE 1994). Az esetek zömében azonban a nikkelszennyeződés mértéke az óntartalommal arányosan változik. Egészen alacsony óntartalomnál a nikkel is alig mérhető (BRVEL79, 81, 85, 88), az antimon, s a vas mennyisége elhanyagolható. Az óntartalom növekedésével párhuzamosan azonban (BRVEL75-78, 80, 84) megemelkedik a nikkel menynyisége, miközben a vas és az arzén aránya is nő valamelyest, de az antimon változatlanul csak nyomokban lesz megfigyelhető: Sn>Ni>As>Fe>Sb (13. kép). A fözfalevél alakú csüngő (BRVEL77) esetében különösen jól mérhető (11. kép 1-5., 12. kép), hogy a minta metszetén megfigyelhető világosszürke, óndús foltokhoz kötődő nikkel aránya 15,49% - s ez közel tízszerese a tárgy alapanyagában mértnek. A sötétszürke foltokban a réz mellett 12,36%-ban lévő vas, a 22,92%ban megfigyelhető kén pedig jól mutatja a vastartalmú, szulfidos rézérc - talán a bornit (Cu3FeS3) - használatát. A vizsgált mintákban az antimon szennyezőként is csak kis mennyiségben való jelenléte kizárja a számba jöhető rézbányák közül az antimontartalmú ásványokat, mint pl. a bournonitot (CuPbSbS3), famatinitet (CuSbS4), freibergitet (Cu3SbS3-4) vagy tetraedritet (Cul2Sb4S13) tartalmazókat. Míg - különösen a magasabb óntartalmú tárgyak esetében - ésszerűnek tűnik például az Érchegységben is előforduló sztannit (CuFeSnS4) felhasználása, vagy valamely egyéb, gazdaságosan feldolgozható rézérchez való adagolása. A két súly estében (BRVEL75-76) az anyagösszetétel között alig figyelhető meg különbség. Mindkettő Sn>Ni>As>Fe>Sb jellegű bronz, azonban a BRVEL75 sz. mintában az óntartalom lényegesen magasabb, s ezzel párhuzamosan az XRF felvétel görbéjén a nikkelszennyeződés csúcsa is jóval határozottabban jelentkezik (13. kép). Az értékmérő karikák anyaga minden esetben jelentős mennyiségű ónt tartalmaz. Az egyik karika (BRVEL73) anyaga is Sn>Ni>As>Fe>Sb összetételű bronz, a másiknál (BRVEL71) azonban ettől némileg eltérően az arzén mennyisége szembetűnően alacsonyabb, mint a vasé, tehát Sn>Ni>As<Fe módon változik az összetétele. A BRVEL71 sz. mintához hasonló a kontrollként kiválasztott leletegyüttesből származó karika (BRBTM90) összetétele is, ahol az arzénnal való 336
