Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
P. Fischl Klára: Mártély-Szegfű. A Perjámos-kultúra szerepe a Dél-Alföld vegyes rítusú temetőiben
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA lású edény töredéke. Ltsz.: 93.3.336. 10. Szürkésbarna színű, cserépzúzalékkal soványított oldaltöredék (10. kép 2.) egy szalagfül tapadásával és az alól induló három bekarcolt vonallal. Ltsz.: 93.2.337. 11. Barna-szürke foltosra égetett, cserépzúzalékkal soványított, nagyméretű edény seprűdíszes aljának töredéke (8. kép 6.). Fá.: 12 cm. Ltsz.: 93.2.338. 12. Barna-szürke foltosra égetett, cserépzúzalékkal soványított, gömbös hasú edény töredéke, bekarcolt vonalakkal díszítve (8. kép 8.). Ltsz.: 93.2.339. 13. Barna színű, cserépzúzalékkal soványított, egyenes peremű, rövid, cilindrikus nyakú, gömbös testű edény töredéke, a váll alatt egy ujjbenyomkodással tagolt bütyökkel (9. kép 7.). Ltsz.: 93.2.340. 14. Barna-szürke foltosra égetett, cserépzúzalékkal soványított, nagyméretű edény oldalának töredéke (10. kép 7.). Az alsó csonkakúpos rész éles töréssel csatlakozik a felette íevő részhez. A törésvonalon fülcsonk látható. Ltsz.: 93.2.341. 15. Szürke színű, turbántekercses díszű hastöredék (10. kép 5.). A mintát dupla bekarcolt vonal kíséri. Ltsz.: 93.2.343. 16. Barna színű, cserépzúzalékkal soványított svédsisak alakú tál töredéke. A váll kannelurával hangsúlyozott, alatta egy kannelurával és két bekarcolt vonallal keretezett bütykök ülnek. Ltsz.: 93.2.345. 17. Sötétszürke színű, cserépzúzalékkal soványított oldaltöredék egy vízszintes és három függőleges kannelurával díszítve. Ltsz.: 93.2.349. 18. Vörösesbarna színű, cserépzúzalékkal soványított mély tál nyakának és oldalának töredéke (8. kép 10.). A nyak ívelt. A vállvonal felett közvetlenül bekarcolt vonal halad körbe. A váll alatt a testen egy pontból kiinduló, sugárirányú, hat lecsüngő bekarcolt vonal látható. A bekarcolt díszek mészbetéttel vannak kitöltve. Ltsz.: 93.2.351. 19. Sötétszürke színű, cserépzúzalékkal soványított kancsó gömbös hasának töredéke (9. kép 3.). A hason három bekarcolt vonal látható, melyek valószí" nűleg turbántekercsminta kísérői lehettek. Alja omphaloszos. Fá.: 4 cm. Ltsz.: 93.2. 353. 20. Szürke színű, cserépzúzalékkal soványított, vékonyfalú tölcséres nyak töredéke kihajló peremmel (9. kép 2.). A perem alatt a nyakon bekarcolt vonal fut körbe, melyből szintén bekarcolt technikával kialakított sraffozott háromszögek csüngenek. Pá.: 8,5 cm. Ltsz.: 93.2.354. 21. Szürke színű, cserépzúzalékkal soványított vékony falú cilindrikus nyaktöredék (9. kép 5.). Rajta kétszer két bekarcolt vonal látható melyek közül az egyiket bevagdosássor kíséri. Ltsz.: 93.2.357. 22. Szürkésbarna színű, cserépzúzalékkal soványított bögre (9. kép 1.). Pereme kihajlik, nyaka ívelt, teste nyomottgömbös, alja omphaloszos. Szalagfüle a peremből indul és a hasvonalra támaszkodik. Pá.: 5 cm, fá.: 2 cm, m.: 7 cm. Ltsz.: 93.2.358. 23. Barna-szürke foltosra égetett, cserépzúzalékkal soványított kiegészített urna. Pereme kihajlik, nyaka tölcséres, teste ívelten bikónikus. Szalagfüle a nyak alól indul és a vállra támaszkodik.Ltsz.: 93.2.359. 24. Szürke-barna foltosra égetett, cserépzúzalékkal soványított cilindrikus nyaktöredék kétszer két bekarcolt vonallal. Ltsz.: 93.2.360. E leletanyag ismeretében a Perjámos-kultúra északi határvonalát Mártély területéhez köthetjük (V. SZABÓ 1997, 72). A Hódmezővásárhely környéki perjámos lelőhelyekkel szemben itt azonban nemcsak a kultúra korai szakaszának emlékanyagát tárták fel, hanem feltehetően egy olyan nagyobb temetőt bolygattak meg a földmunkák során több alkalommal, mely a kultúra életének egészét átöleli. Az 1995-ös leletmentésből előkerült egyik sír kisapostagi bögrét tartalmazott, mely a korabronzkor 3. szakaszára teszi e sír korát (V. SZABÓ 1997, VII. tábla 1; KISS 1998, 163, pl. 1/4). Az itt bemutatott leletanyag nagyobbik része pedig a klárafalvi és a pécskai telepanyagokkal illetve a Deszk A és a szőregi temető fiatalabb sírjaival mutat kapcsolatot. A három csontvázas rítusú sírból kettőt (VI. és VII. sírok) mellékleteik alapján a kultúra korai szakaszához köthetünk. E periódusban a Perjámos-kultúra sírjaira jellemző, hogy gazdag viseletben temetik el halottaikat 9 , míg a kultúra életének fiatal szakaszában kevésbé jellemző az ékszermelléklet adása. A VII. sírból előkerült korsó alacsony, szélesszájú típus, melynek legjobb párhuzamait a Bóna szerinti tipológia alapján a kétfülű korsóformák с típusába sorolt tárgyak között találhatjuk meg. А с típus e tipológiai rendszerben csak a kultúra 1. és 2. szakaszában él, a 3. szakaszban az északi lelőhelyeken tűnik fel (BÓNA 1975, 94). Az itt közölt darab ugyan egyfülű, testének kiképzésében azonban e kétfülű edényekkel több kapcsolatot mutat, mint a kultúra temetőiből ismert egyfülű korsókkal, bár hasa gömbösebb mint а с típus alulsúlypontozott példányainak többsége. Mindazonáltal a kultúra idősebb szakaszába (Szőreg 1-3) való datálása biztos. A harmadik csontvázas sírból (XIV. sír) előkerült bekarcolt félkörös vonalakkal díszített edény páthuzamait a romániai Bánátban találhatjuk meg többek között Corneçti (MORINTZ 1978, Fig. 4) és Socodor (THE BRONZE AGE 1997, 48/145-147) lelőhelyeken. E leletanyag kulturális besorolása területenként eltérő: a román kutatók a Vattina-kultúra csoportjaként tartják számon (MORINTZ 1978, 17-21), míg a szerb kutatás a Verbicioara-kultúra III. fázisaként, egy olyan területi csoport9 A kultúra viseletéhez legújabban V. SZABÓ 1997,64-70. 218
