Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Simon Katalin–Horváth László András: Középső bronzkori leletek Gellénháza–Budai-szer II. lelőhelyen (Zala megye)

H. SIMON KATALIN - HORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS: KÖZÉPSŐ BRONZKORI LELETEK GELLÉNHÁZA-. .. lelőhelyen az elmúlt öt évtizedben több régészeti kutatás is folyt. Ezek során sikerült tisztázni, hogy az itt keletkezett településrétegek a vatyai kultúra késői (III.) és az azt közvetlenül követő ún. Vatya-Koszider-periódusból származnak. A lelőhely és általában az egész kultúra földrajzi távolsága ellenére több hasonlóság adódott az ottani és a gellénhazi leletek között. Egyes korsók és fazékfajták, többféle díszítés és az agyag hálónehezékek párhuzamait említhetjük ezek között. A telepen feltárt Vattina-, Szeremle-, Magyarád- és Felsőszőcs-típusú kerámiák jól körülrajzolják a bronzkori lakosság kapcsolatainak mind földrajzi, mind pedig időbeli határait (BÓNA - NOVÁKI1982, 81-82).

18 Mindössze néhány km-re délre, ugyancsak a Tisza nyugati partján fekszik a Csanytelek-Palén feltárt birituális bronzkori temető. Benne háromféle temetkezési szokást figyelhettek meg az ásatok, melyek háromféle kultúrához kapcsolódtak. Az urnasíros temetkezések a vatyai kultúra hagyatékát tartalmazták, a szórthamvas sírok a Szeremle-csoporthoz köthetők, míg a csontvázasak a Maros- (Szőreg-Perjámos-) kultúra emlékeinek bizonyultak. A temetőbe temetkező népesség(ek) kiterjedt kapcsolataira utaltak a sírokban lelt, különböző, távolabbi kultúrák használatai tárgyai, így a gyulavarsándi és füzesabonyi művelődésekéi. Fontos támpontot nyújt, hogy a temető edényeinek elemzésekor számos párhuzamot a már korábban említett Nitriansky Hrádok-Zámecek lelőhelyen sikerült megtalálni késő magyarádi környezetben. A legjelentősebb talán ezek közül az a négy oszlopfüllel ellátott edény (LŐRINCZY TROGMAYER 1995, 23. kép 10), amelynek jó párhuzama ismert Nitriansky Hrádok-ZámeÖekről, a már említett és a magyarádi kultúra késői fázisába sorolt 40. gödörből (TOCÍK 1978-1981, Taf. 93,8). A szerzők határozottan rámutattak a csanyteleki és kelebiai temető hasonlóságaira is és mindkettőt a Vatya-kultúra késői periódusába és az azt követő koszideri horizontba datálták (LŐRINCZY - TROGMAYER 1995, 62). Az ugyancsak Zala megyei Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta melletti középső bronzkor végi település jelenti gellénhazi leleteink térben legközelebbi megfelelőjét. Azonban a számos tipológiai egyezés mellett jelentős különbségek is adódtak. Bizonyos edényformák és díszítések csak az egyik lelőhelyen fordultak elő, a másik leletei közül hiányoztak. Különös figyelmet érdemel ezek közül a kis bütyöklábakon álló korsótípus (HORVÁTH 1996, 1. kép 1.), mely a magyarádi kultúra Dolny Peter fázisának vezető edényformája.

19 Leletei Idetartoznak az Alpáron talált, bepontozott háromszögminták, melyeknek számos párhuzamát Nitriansky Hrádok-Zámeceken találták meg (BÓNA - NOVÁKI 1982, 82). 19 Ez az edényfajta a nagy temetőkön kívül jelen van a rákospalotai edényleletben (SCHREIBER 1967, 1. kép 2.), a Dunántúl korai halomsíros anyagában Nagydém-Középrépáspusztán (ILON 1992, 5. kép 4.) és a Mistelbach-Regelsbrunn-csoportban is (BENKOVSKY-PIVOVAalapján az esztergályhorváti telepnek a koszideri korszakba való datálása egyértelmű. A leleteket publikáló Horváth L. a magyarádi kultúra déli irányú expanziója kétségtelen bizonyítékaként említette az ilyen típusú tárgyak feltűnését (HORVÁTH 1996, 219). Több fontos tipológiai egyezést sikerült megfigyelnünk a gellénhazi leletek elemzése során az alsó-ausztriai Mistelbach-Regelsbrunn-csoporttal is. Ezt Kovács T. a koszideri periódus magyarádi kultúrájának Dolny Peter-fázisával kapcsolta össze és az említett lelőhelyek közül Süttő-Hosszúvölggyel és Ménfőcsanakkal helyezte egy horizontba (KOVÁCS 1975a, 309). A csoport lelőhelyei elsősorban a magyar-osztrák határ közelében, a Fertő-tó környékén fekszenek (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 5). A névadó lelőhelyről, Mistelbach/Zaya-ról publikált leletek a szerző megállapítása szerint erős kapcsolatokat mutatnak nemcsak a szomszédos magyarádi kultúrával, de a Magyar Alföld több bronzkori művelődésével is (Füzesabony-, Vatya-, Versec-kultúrával) (BENKOVS КY-PIVOVÁRÓVÁ 1976, Abb. 3. és 346-347). Innen származik egyik tárolóedényünk (4. kép 6.) talán legpontosabb megfelelője is. Az Alföld halomsíros kultúrájának három feltárt és publikált temetőjéből is találtunk analógiákat leleteinkhez. A Tápé-Széntéglaégető lelőhelyen feltárt temető használatának eleje, az ott talált fémleletek - tüskés tutulusok és lunulák - alapján még biztosan a BBxkorhoz köthető, legalábbis annak végéhez. A sírmellékletként adott kerámiatárgyak bizonyos hasonlóságot mutattak a késői Vatya-kultúra leleteivel. A temető bronzleleteinek túlnyomó többsége már a következő periódusba, a Reinecke BB

2-be datálható és e típusok nagyrészt tovább élnek a C-periódusban (TROGMAYER 1975, 155). Részben hasonló a helyzet a tiszafüredi temetővel. Ez tulajdonképpen három, egymáshoz közel fekvő, de erős kapcsolatokat mutató sírcsoport együttese. Ezen belül sikerült Kovács T.-nak a füzesabonyi kultúra bodrogszerdahelyi fázisának temetkezéseit, melyek a temető legkorábbi periódusába tartoznak, a hódítók sírjaitól elkülönítenie. A temető D293 sírját (KOVÁCS 1975a, Abb. 2, 3-7) a benne talált bronz tőr és tű alapján Kovács T. másik tizenkilenc itt feltárt sírral együtt a koszideri periódusba datálta (KOVÁCS 1975a, 304). Számunkra fontos kronológiai fogódzópontot jelent továbbá, hogy a gellénhazi leletekhez hasonló edények ill. díszítőmotívumok szinte kizárólag a füzesabonyi kultúra késői fázisa sírjaiban jelentek meg (KOVÁCS 1975c, 46). A temető korai szakaszának datálását egy, az 58. sírban talált, a késő magyarádi urnáknak megfeROVÁ 1976, Abb. 3,1,3,5-7), déli irányban pedig Jugoszláviáig eljutott (HANSEL 1968, 227), ami érzékeltetheti a korszak történelmi mozgásainak mértékét.