Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Simon Katalin–Horváth László András: Középső bronzkori leletek Gellénháza–Budai-szer II. lelőhelyen (Zala megye)
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA soványított nehezék töredéke. Felső részén vízszintesen átfúrt. Tör. m: 8,0 cm. (5. kép 2a-b) - Csonkagúla alakú, homokkal és növényi részekkel soványított nagyméretű nehezék(?) töredéke. A töredék két lapja ép, a többi sérült. Fölső részén vízszintes, ferde átfúrás bizonytalan nyomával. (5. kép 3a-b) - Csonkagúla alakú, homokkal és növényi részekkel soványított, nagyméretű nehezék(?) töredéke. Négy lapja ép, egyébként töredékes. Fölső részén ferde, vízszintes átfúrással. (5. kép 4a-b) A kevés telepásatás miatt nagyon nehéz a közölt nehezékek kulturális kapcsolatainak megállapítása. Nitriansky Hrádok-Zámecekről egy hengeres alakú agyagnehezéket említ a szerző a késő magyaradi kultúra egyik objektumából (40. gödör) (TOÖÍK 1978-1981, 1.1, 214). Ez tehát pontos párhuzamot nem jelent. Hasonló lehetett azonban a gellénházi példányokhoz a Tiszaalpár-Várdombon, késő vatyai környezetből előkerült nehezék, vízszintes átfúrásával és csonka gúla alakjával (BÓNA - NOVÁKI 1982, 13. t. 3). ÉRTÉKELÉS Leleteink párhuzamait tehát a középső bronzkor végi és késő bronzkor eleji leletegyüttesekben, ill. kultúrákban, csoportokban találtuk meg. A fontosabb, említett lelőhelyek és kulturális egységek kronológiai helyzetének összevetése után meghatározhatjuk a gellénházi leletek relatív kronológiai helyzetét is. A süttő-hosszúvölgyi bronzkori telep leleteinek öszszetételével hívja fel magára a figyelmet. Az ott talált edényeknek mintegy fele a késő magyaradi kultúra emlékei közé tartozik, 16 míg a másik felén a füzesabonyi és a dunántúli mészbetétes edények kultúrája osztozik (KOVÁCS 1988, 120). Az itt előkerült és a késő magyaradi emlékanyaghoz sorolható tölcséres szájú korsók nagy számban fordulnak elő Dolny Peter bronzkori temetőjében (DUSEK 1969), amelyet a sírokban talált koszideri fémek datálnak (KOVÁCS 1988, 125). Füzesabonyi típusú leletei közül egy kis díszített füles korsó cérdemel említést, amelynek Füzesabony-Öregdomb leletei között is vannak analógiái, de legpontosabb megfelelőit a késői vatyai leletegyüttesek szolgáltatták (BÓNA - NOVÁKI 1982, 77 és 3. kép 7, 21. kép 1). A telepet a halomsíros kultúra korában már nem lakták, tehát az élet itt a középső bronzkor végén megszűnt. Fontos adalékokkal szolgál a ménfocsanaki síregyüttes is. Az abban talált urna, kétfülű edény és sarló alakú bronztűk (KOVÁCS 1997, Abb. 1,1-4) tipológiai megfelelői litzenkerámiás, késő magyaradi, böheimkircheni és korai halomsíros leletösszefüggésekben tűnnek fel. A sírt Az ebbe a kultúrába sorolt süttői edények nagy többségükben megfeleltethetők Nitriansky-Hrádok-Zámecek késő magyaradi kerámiatípusaival (KOVÁCS 1988, 124). Kovács T. a BB r korszak ritka, hiteles objektumának nevezte (KOVÁCS 1997, 300). A leletek között szereplő litzenkerámiás edény felhívja a figyelmet ennek a lelettípusnak a fontosságára. Ez eddig Magyarországon csak elvétve - Siklós-Téglagyárban (BANDI - KOVÁCS 196970, llOff, Abb. 3; BANDI 1979, 102) és Tiszafüreden (KOVÁCS 1975c, pl. 13,5.58) -került elő. A szlovákiai Dolny Peter határában feltárt bronzkori temető a középső és késő bronzkor fordulójának egyik legfontosabb és legtöbbet idézett lelőhelye, mely az általunk elemzett gellénházi leletekhez is több párhuzamot szolgáltatott. A késő magyaradi edényekkel és korai halomsíros fémtárgyakkal jellemezhető lelőhely a magyaradi kultúra legkésőbbi fázisának névadó lelőhelyévé vált. Az itt megismert tárgyak párhuzamai a Kárpát-medence egész területén, a legkülönbözőbb kultúrák területén bukkannak fel, fontos kronológiai támpontot nyújtva (HANSEL 1968,11.227). Hasonló korú és fontosságú az ugyancsak szlovákiai Nitriansky Hrádok-Zámecek lelőhely, amely a magyaradi kultúra települését rejtette. Ezen belül számunkra most azok az objektumok lényegesek, melyekben a kultúra legkésőbbi fázisának leletei kerültek elő. Ezek közé tartozik többek között a 40., 245., 267. és 300. gödör, melyek jó analógiák sorát szolgáltatták leleteinkhez. 17 Az utóbbi két objektumban talált bordázott kartekercsekhez való öntőminták magas datáló értékkel bírnak (TOCÍK 1981, 1.1 87; 1.2, 38, Taf. 80, 12; Taf. 130,5), mert analógiáik a Kárpát-medence koszideri korának fémleletei között kerülnek elő (MOZSOLICS 1967, 79; KOVÁCS 1984a, 223). Ez a lelőhely a feltárt gödrök interpretációjához is segítséget nyújt. A. Toéík megfigyelése szerint a hulladékgödrök egy részét egyszerre töltötték fel, véleménye szerint a leégett házak romjaival, ami a gödrökben ott is és Gellénházán is észlelt másodlagos égés magyarázatául szolgálhat. Ezek az objektumok Nitriansky Hrádok-Zámeceken mindig a település szélén helyezkedtek el, ami az általunk feltárt objektumokra is érvényes megállapítás (TOCÍK 1978-1981, 1.1, 46-47). Fontos támpontot nyújt a relatív kronológia terén a már említett 267. gödörben előkerült fekete polírozott edénytöredék, amely a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának északi csoportjához köthető (TOCÍK 1978-1981, 1.2, 38; Taf. 130, 17). A kapcsolatok kiterjedtségét mutatják azok az ottományi/gyulavarsándi jellegű „import" töredékek is, köztük spirálbütykös edények darabjai, melyek a biztosan késői magyarádinak meghatározható rétegekben ill. az ugyanide datálható 245. gödörben kerültek elő (TOÖÍK 1978-1981, 1.2, 72, 105; Taf. 139.6). A Tisza árterének szélén fekvő Tiszaalpár-Várdomb Különösen a fazekak és a tárolóedények jöhetnek itt szóba, de egyes díszítőelemek (sraffozott háromszög és árkolt bütyök) is párhuzamként szolgálnak. 200
