Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Simon Katalin–Horváth László András: Középső bronzkori leletek Gellénháza–Budai-szer II. lelőhelyen (Zala megye)

H. SIMON KATALIN - HORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS: KÖZÉPSŐ BRONZKORI LELETEK GELLÉNHÁZA-. .. származik. A sraffozott háromszögdísz a Vatya-kultúra korábbi (2.) szakaszától ismert és alkalmazott minta (BÓNA 1975, Taf. 28.5-6; Taf. 29.4-7; KOVÁCS 1984a, 62. t. 1-2), a Litzenkeramiában pedig az árkolt bütyökkel együtt a fő motívumok közé tartozik (KOVÁCS 1988, 129). Hasonló díszítés jelenik meg a füzesabonyi kultúra kis korsóinak a vállán is.

9 Ugyancsak találkozunk az említett díszítéssel EsztergályhorvátiAlsóbárándpusztán, a koszideri horizont edényein (HORVÁTH 1994, 2. kép 2,3; HORVÁTH 1996, 25. kép középen). Kronológiai, de kulturális szempontból is fontos, hogy a késő magyarádi kultúrában a hasonló állású három szögdíszeket bepontozással és nem karcolással díszítették.

10 Az ezt követő halomsíros korszakban elég általánosnak mondható a karcolásokkal kitöltött háromszög. Csehországtól" a magyar Alföldig (TROGMAYER 1975, 13. t 156; 21. t. 234; 43. t. 491.1-2) mindenütt előfordul és főként az asztali edények dísze. Beszurkálás: Az elemzett anyagban többnyire apró, beszurkált pontokról van szó, amelyek sorokban (1. kép 5; 2. kép 5; 3. kép 3; 4. kép 1-2) vagy plasztikus bütyköket övező körökként (2. kép 5; 3. kép 3) kerültek az edények, egy kivételével korsók felületére. A beszurkált pontok térkitöltő elemként való használata, mint a késő magyarádi kultúrában, itt nem fordult elő.

12 Ujjbenyomkodás: Főként a nagyméretű, durva edények díszítésénél alkalmazták, így egy hengeres nyakú fazék peremén (3. kép 5.) és egy tárolóedény vállán, plasztikus bordán (3. kép 1.) fordult elő. Nem tartozik a bronzkor leggyakoribb díszítő technikái közé, és bár több kultúrában előfordul, döntő szerepet soha nem kapott. A magyarádi kultúrából (TOCÍK 1978-1981, Taf. 65, 9,17; Taf. 64,14) és a késő vatyai korszakból (BÓNA - NOVÁKI 1982, Abb. 6,4; Abb. 12,5-6; Abb. 17,4-5; KOVÁCS 1988, Abb. 4,9)) sorolunk hozzá példákat, mely utóbbiban gyakoribb jelenségnek számított az átlagosnál (KOVÁCS 1988, 126). Körömbenyomkodás: Az előző díszítésmód változatának tekinthető. Egy nagyobb edény oldalán alkalmazták, sekély kivitelben (3. kép 4.). Korábbi őskori kultúrákban jellemző, a bronzkorban már csak ritkán alkalmazták. Árkolás: Edényoldalakon alkalmazott bütykök kiemelésére szolgált (4. kép 3,6.). 9 Tápióság-Homoki tanya: (KOVÁCS 1989, 2. kép 1; 7. kép 11). Hernádkak 87. sír: (SCHALK 1992, Taf. 18,1). A számos példa közül néhány Nitriansky Hrádok-Zámecekről: TOCÍK 1978-1981, Taf. 49.12,14; Taf. 50, 13. 11 Pilsen Nővé Hospodá: MÜLLER-KARPE 1980, Taf. 343, D 2021; Malovice: MÜLLER-KARPE 1980, Taf. 344, Cl. Mindkét helyen jellegzetes halomsíros edényeken, korsókon, tálakon jelenik meg. 12 Lásd a bekarcolt díszeknél! A kisebb méretű, egyszeresen árkolt bütyökdísz a vatyai kultúrában is feltűnik. Tiszaalpár-Várdombon kancsón (BÓNA - NOVÁKI 1982, 3. t. 7.) és egy nagy edény vállán (BÓNA - NOVÁKI 1982, 5. t. 5.) egyaránt megtaláljuk. Mindkettő a település legfelső, vatyakoszideri korú rétegéből származik. A kelebiai temetőben szőreg-perjámosi edényen találkozunk ezzel a díszítésmóddal (BÓNA 1975, Taf. 73,2). E temető koszideri datálására legutóbb Trogmayer O. és Lőrinczy G. hívta fel a figyelmet (LŐRINCZY - TROGMAYER 1995, 65). A füzesabonyi kultúra leletei között sorolja fel Kovács T. a Süttő-Hosszúvölgyön előkerült edénytöredéket, melynek vállán a gellénháziéhoz hasonló árkolt bütyök található (KOVÁCS 1988, Abb. lb, 16). A kultúra Ipoly-Zagyva csoportjának kedvelt eleme volt ez a díszítés (KOVÁCS 1988, 126; KOVÁCS 1989, 1. kép 4, 12-13; 2. kép 14; 3. kép 2-4,9; 4. kép 14; 5. kép 2; 7. kép 2-3.).

13 A sraffozott háromszögek mellett az árkolt bütyök tekinthető a Litzenkerámia egyik fő motívumának (KOVÁCS 1988, 129). Ugyancsak árkolt bütykös dísze volt a már említett tölcséres nyakú urnának Nitriansky Hrádok-Zámeceken (TOCÍK 1978-1981, Taf. 131, 2,14) és hasonlóan díszített edényeket ismerünk Túrkeve-Terehalom II. szintjéből, szintén koszideri korú házból (TÁRNOKI - CSÁNYI1991-92, 62-63. ábra). Az edények ilyen díszítésének szokása gyakorlatilag töretlenül él tovább a halomsíros korban.

14 A nagy méretű árkolt bütyök Kalicz N. szerint a hatvani kultúra második szakaszában tűnik fel (KALICZ 1968,175). Kovács T. mutatott rá arra, hogy ez a díszítőelem kisebb és nagyobb változataiban a füzesabonyi kultúra korai és késői szakaszában egyaránt megtalálható (KOVÁCS 1989, 17).

15 Durvítás: Nagyméretű edények oldalán általánosan alkalmazott eljárás, nem feltétlenül díszítő célzattal, bár esztétikai szerepe vitathatatlan. Egyéb kerámia Az 5/97 objektumban számos csonkagúla alakú, vízszintesen átfúrt, tömör agyagnehezék darabja került elő (5. kép 2-4). Bár sok példány töredékeit találtuk meg, teljes mértékben egyetlen nehezéket sem lehetett összeállítani az előkerült darabokból. - Csonkagúla alakú, homokkal és növényi részekkel 13 További példák a füzesabonyi kultúrából: KOVÁCS 1984b, Taf. 65,19; Taf. 66,10. Az ilyen bütyökdísz a kultúra legfiatalabb szakaszára általában is jellemző volt, a többszörös árkolás csak ritkán fordult elő (BÓNA 1975, Taf. 190,2.). 14 Dunántúl: Nagydém-Középrépáspuszta 10. sír (ILON 1992, 6. kép 1,3). Alföld: Detek: KEMENCZEI 1968, 4. kép4B.15; 8. kép 16,7; Tiszafüred: KOVÁCS 1975c, pl. 2,13.1; pl. 2,18.1; pl. 23,242.2; pl. 5, 54.4; pl. 5,55.1; pl. 10,113.1; pl. 25,268.4. A késő vatyai fázisban is előfordult ugyanez az elem: BONA 1975, Taf. 42, 1,3; Taf. 43,1; Taf. 44.3.