Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Simon Katalin–Horváth László András: Középső bronzkori leletek Gellénháza–Budai-szer II. lelőhelyen (Zala megye)

H. SIMON KATALIN - HORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS: KÖZÉPSŐ BRONZKORI LELETEK GELLÉNHÁZA-. .. magyarádi kultúra Dolny Peter fázisában, a névadó lelőhelyen (DUSEK 1969, Abb. 6,15; Abb. 7,6; Abb. 12,11) és a Nitriansky Hrádok-Zámecek-i telepen egyaránt (TOÖÍK 1978-1981, T.53, 8,13; T.64, 5). A fül ez utóbbi esetekben azonban néha a perem alól és nem közvetlenül a peremből indul. A térben legközelebb eső megfelelője Esztergályhorváti-Alsóbárándpusztán került elő koszideri környezetben (HORVÁTH 1994, 1. kép, 8-9; HORVÁTH 1996, 25. kép fent). Történeti és kronológiai szempontból egyaránt fontos, hogy edényünk talán legpontosabb párhuzama Esztergom-Szentgyörgymezőről egy olyan zárt sírleletből került elő, melyet a dunántúli mészbetétes edények kultúrájának legfiatalabb szakaszába sorol a kutatás.

2 Kétségtelen hasonlóság áll fenn a füzesabonyi kultúra korsóformájával, amely ott az egyik vezető típust képviseli (BÓNA 1975, 152). A hernádkaki temetőből szép számmal idézhetők hozzá párhuzamok (BÓNA 1975, Taf. 157. 1,7; Taf. 158, 12,18; Taf. 159, 14). Ezek mindegyikére az jellemző, hogy a fül a nyak közepéből indul, ami eltérést jelent a mi példányunkhoz képest. A legpontosabb megfelelőt az említett temető 39., fémleletekben is gazdag sírjában talált korsó jelenti (BÓNA 1975, Taf. 158,26; MOZSOLICS 1967, Taf. 7.6; SCHALK 1992, Taf. 10. 4). Élesebb hastöréssel, de peremből induló füllel fellép egy hasonló forma még a java halomsíros korban is, amint azt a maisbirbaumi leletegyüttes egyik edénye bizonyítja (DONEUS 1994, Abb. 3.5). - Világosbarna, kevés apró kaviccsal és kerámiazúzalékkal soványított korsó. Tölcséres, majd hengeres nyaka erősen nyomott öblös hashoz csatlakozik. A lekerekített hasvonalon három kis kihúzott bütyök ül. A bütyköket beszurkált pontok veszik körül, ugyanilyenek futnak körbe egy sorban a vállvonalon. A peremből induló keskeny szalagfül a has felső részére támaszkodik. Kiegészített. Pá: 10,8 cm, há: 10,7 cm, fá: 6,5 cm (1. kép 5.). Leletanyagunk talán legszebb darabja. Pontos megfelelői azonban meglepően kevés helyről idézhetők. A késő magyarádi kultúra Dolny Peter-i temetőjéből több jó párhuzama is akad a bütyöklábak nélküli, egyenesaljú típusnak (DUSEK 1969, Abb. 10,13; Abb. 12,12; Abb. 14.1; Taf. 21.20). A tiszaalpári késő vatyai település Сз-edénytípusa tekinthető a más területekről származó analógiának (BÓNA - NOVÁKI 1982, 46. t. 2.). Bár ennek füle enyhén a perem fölé emelkedik, a kihúzott bütykök és a nyak és has találkozásánál körbefutó pontsor kétségtelenné teszik a hasonlatosságot.

3 A füzesabonyi kultúrában előforduló kissé nyomott hasú, magas, tölcséres nyakú korsók már csak távoli hasonlatosságot mutatnak (KOVÁCS 1984b, Taf. 65.6). 2 Magyarország Régészeti Topográfiája 5, 206. 3 Ugyanehhez a típushoz tartoznak még a 2. kép 5, 3. kép 3 és a 4. kép 1 töredékek. Ezek elemzését külön nem tárgyaljuk. - Szürke, peremén vörös foltos, durva homokkal soványított, jó égetésű korsó. Felületén foltokban megmaradt polírozásnyomok láthatók. Nyaka tölcséres, hasa bikónikus. Az edény felülete helyenként hólyagosra égett, a fül enyhén deformált. A nyak és a has találkozásánál sekély hornyolás fut körbe. A peremből induló szalagfül a has felső részére támaszkodik. Szá: 9,3 cm, há: 8,8 cm, m: 10,5 cm, fá: 4,5 cm (l.kép6.). Egyedüli pontos megfelelője a késő magyarádi kultúra Dolny Peter-i temetőjéből ismert (DU§EK 1969, Abb. 6,12). - Szürke színű korsó. Felső része a füllel másodlagos égés következtében erősen deformált, eredeti alakja bizonytalan, az edény felülete hólyagos. A vállvonalon sekély hornyolás fut körbe. Az éles hastörésű bikónikus alsó rész másodlagosan kevésbé égett és deformált. Tör. m: 13,0 cm (1. kép 8.). A másodlagos égés során keletkezett deformálódás miatt pontos analógiák ehhez az edényhez nem adhatók, azokat feltehetően az 1. kép 2. ábra edényének körében kell keresnünk. - Barna színű, szürke foltos, durva homokkal soványított, jó égetésű korsó hastöredéke. A has bikónikus, enyhén lekerekített. A vállvonalon beszurkált pontsor fut körül. A vállvonalon letört szalagfül nyoma látható, melyet szintén apró beszurkált pontok vesznek körül. A has felső részén kis hegyes bütyök ül, mely körül a fentiekhez hasonló, de finomabban beszurkált pontok figyelhetők meg. Há: 15,0 cm (2. kép 5.). Analógiáit lásd az 1. kép 5. számú tárgynál! - Szürke színű, homokkal soványított, jó égetésű, gömbös hasú korsó oldaltöredéke. A nyakvonalon sekély hornyolás fut körbe, alatta apró, beszurkált pontsor képviseli a díszítést. A pontsor alatt a has felső részén kis hegyes bütyök ül, melyet finoman beszurkált pontok vesznek körül. Há: 15,0 cm (3. kép 3.). Részletes tárgyalását lásd az 1. kép 5. számú tárgynál! - Barna színű, szürke foltos, homokkal soványított, jó égetésű gömbös hasú korsó(?) oldaltöredéke. A hason kis bütyök ül, körülötte beszurkált pontsor, melyhez hasonló a töredék felső szélén is megfigyelhető (4. kép 1.). Az 1. kép 5. számú edény megfelelője, elemzését lásd ott! Valószínűleg korsóhoz tartozhatott a következő töredék is: - Szürke, homokkal soványított edény keskeny szalagfülének töredéke. A fül alsó részén a felerősítésre szolgáló csap található. A fültöredék középső részén kisméretű bütyök emelkedik ki. A töredék felülete másodlagos égés nyomait mutatja (3. kép 8.).