Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Simon Katalin–Horváth László András: Középső bronzkori leletek Gellénháza–Budai-szer II. lelőhelyen (Zala megye)
SAVARIA24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA Kancsók: (2. kép 2-3, 4.(?); 6. kép 1.). A viszonylag kis töredékekből nehéz az edény formájára következtetni. Alakjuk hasonlít a korsókéra, de szélesebb szájuk és nagyobb méretük miatt soroljuk őket a kancsókhoz. Közös vonásuk a tölcséres nyak, és valószínűleg minden példány szalagfüles volt, amit azonban csak egy kancsótöredéken találtunk meg (2. kép 3.). - Szürke színű, barna foltos, durva homokkal és kevés apró kaviccsal soványított, kiváló égetésű tölcséres nyakú kancsó perem- és nyaktöredéke. Pá: 14,0 cm (2. kép 2.). Töredékessége miatt pontos alakja nem határozható meg, így párhuzamokat sem említhetünk. Hasonló nyakú edényeket mutat be A. Toöík a Nitriansky HrádokZámeöek-i településről, ott füles fazék (Henkeltopf) elnevezés alatt (TOCÍK 1978-1981, típustábla). További hasonlatosságot mutat a dunántúli mészbetétes edények kultúrájának egyik, Süttőn előkerült edénye (KOVÁCS 1988, Abb. 2,6) és egy nagy tárolóedény nyaka a tiszafüredi temetőből halomsíros környezetből (KOVÁCS 1975c, pl. 4, 34.1.). - Szürke színű, barna foltos, kaviccsal soványított, jó égetésű, tölcséres nyakú kancsó peremtöredéke. A peremből induló szalagfül a vállra támaszkodott. Pá: 16,0 cm (2. kép 3.). Pontos megfelelője nem ismert, Süttő-Hosszúvölgyön került elő a legjobb megfelelője a középső bronzkor végét képviselő leletegyüttesben. Az ottani példányon főként a fül állása jelenti az analógiát (KOVÁCS 1988, Abb. 4,2). - Barna, sötétszürke foltos, durva homokkal soványított, jó égetésű, tölcséres nyakú, enyhén profilált vállú kancsó(?) töredéke. Pá: 15,0 cm (2. kép 4.). Ez a töredék csak feltételesen sorolható a kancsók körébe, pontos megfelelői eddig nem ismertek. Talán a magas nyakú és alacsony bikónikus hasú edények közé tartozik, amilyen Nitriansky Hrádok-Zámeöek, késő magyarádi környezetből is ismert (TOCÍK 1978-1981, Taf. 148,1). - Szürke színű, tölcséres nyakú, füles kancsó töredékei. A nyak és a váll találkozásánál sekély hornyolás fut körbe. A keskeny, hosszú szalagfül közvetlenül a perem alól indul és a vállra támaszkodik. Az edényfelület másodlagos égés következtében részben hólyagos, maga az edény erősen deformálódott, pontos alakja nem határozható meg (6. kép 1.). Tálak: (1. kép 9; 2. kép 6-8.) Ezek az edények különböző típusokba tartoznak, nincs köztük két egyforma darab. Legközelebb áll egymáshoz a 2. kép 6. és 7. ábrán látható töredék, mindkettő félgömbös alakú, díszítetlen peremük enyhén megvastagszik. Kihúzott peremű változat látható a 2. kép 7. ábráján. Szintén egy példány képviseli az alacsony talpgyűrűn álló mély tálat (2. kép 8.). A Gellénháza-Budai-szer II. lelőhelyen előkerült táltöredékek egy kivétellel fületlenek, a 2. kép 7. ábra tálján azonban a perem alól induló, kisnyílású szalagfül található. Valamennyi táltöredék díszítetlen. - Kívül szürke, barna foltos, belül barna, kaviccsal és kerámiazúzalékkal soványított lapos tál teljes profilja. A perem a belső oldalon megvastagított, profilált. Pá: 30,0 cm, fá: 8,0 cm, m: 8,0 cm (1. kép 9.). Nagyon általános forma, nem csak a bronzkoron, de az egész őskoron belül bármelyik laütúrában előfordul. Nitriansky Hrádok-Zámecekről kis gyűrűfüles példányai is ismertek (TOCÍK 1978-1981, Taf. 175, 2,4,6,9), így feltételezzük, hogy a mi példányunknak is volt ilyen. - Szürke színű, kerámiazúzalékkal és kaviccsal soványított, jó égetésű, gömbszelet alakú tál perem- és oldaltöredéke. A perem a belső oldalon enyhén megvastagított. Pá: 20,0 cm (2. kép 6.). Elemzését lásd a 2. kép 7. számnál! - Szürke, kerámiazúzalékkal és kaviccsal soványított, jó égetésű, gömbszelet alakú tál teljes profilja. A perem a belső oldalon enyhén megvastagított. A perem alatt kis, vízszintes nyílású szalagfül ül. A szalagfül fölött a perem kihúzott. A belső oldalon az alj profilait. Pá: 19,0 cm (2. kép 7.). A gyűrűfüles edényekről az 1. kép 9. számú tárgynál már tettünk említést. Ez ugyanannak az edényfajtának egy meredekebb falú változata. Hasonló edényt közölt Horváth L. Esztergályhorváti-Alsóbárándpusztáról fül nélküli változatban, a koszideri horizontba datált leletegyüttesből (HORVÁTH 1994, 2. kép 10.). A késő magyarádi kultúra telepein és temetőiben (Dolny Peter, Smolenice, Nitriansky Hrádok-Zámecek) számos párhuzama ismert (DUSEK 1969, Abb. 15,2; HANSEL 1968, II. Taf. 35,24; TOÖÍK 1978-1981, Taf. 49, 12,14,16; Taf. 56,6; Taf. 57, 16), de a mészbetétes edények kultúrájában sem ismeretlen (DUSEK 1969, Taf. 13,4; Taf. 20,1; Taf. 21, 8,10). Az idézett edények közös jellemzője, hogy legtöbbjük éppúgy kihúzott peremű, mint az általunk bemutatott gellénházi példány. Ez az edénytípus a halomsíros kultúra jellegzetes és általános típusa. A magyar Alföldön (KOVÁCS 1975c, pl. 22, 234.2), a Dunántúlon (KŐSZEGI 1984, 107: típustábla) és Ausztriában (Pittioni 1954, Abb. 271,4; DONEUS 1994, Abb. 3,7; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 2,1) éppúgy megtalálható. 4 - Szürkésbarna, barna színű, kaviccsal soványított, jó égetésű, simított felületű, nagyméretű tál oldal- és aljtöredéke. A tálrészhez talpgyűrű kapcsolódik. Fá: Az idézett ausztriai edények a halomsíros kultúrán belül különböző fázisokat képviselnek. Míg a böheimkircheni (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976) a legkorábbi fázist jelenti, addig a hippersdorfi (PITTIONI 1954) és a maisbirbaumi (DONEUS 1994) a kultúra fejlett szakaszából származnak. 196
