Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Csányi Marietta: Hitelesítő ásatás Tószeg-Ökörhalmon
S AVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1999 HITELESÍTŐ ASATAS TOSZEG-OKORHALMON CSÁNYI MARIETTA Damjanich János Múzeum Szolnok Tószeg-Ökörhalom különös módon úgy vált fogalommá a magyar ősrégészetben, hogy soha nem folyt rajta módszeres régészeti ásatás. Az akkor már több mint fél évszázada ismert lelőhely Bóna I. 1963-ban megjelent tanulmánya révén, mint a Nagyrév-kultúra legkorábbi fázisának névadója vonult be a magyar bronzkorkutatás terminológiájába. (BÓNA 1963) A szakma figyelmét már a századelőn felkeltették azok a sírleletek, melyek nagy rokonságot mutattak a Laposhalom alsó rétegének kerámiájával. Márton Lajos tószegi ásatásainak idején, 1906-ban kerültek innen az első tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe (MNM 99/1906. tételszámon). Hírét-nevét tehát a közeli „fellegvárnak" köszönhette, de ugyanakkor éppen ez a ,Jiíres szomszéd" volt az oka annak, hogy árnyékában az Ökörhalom csak az ősrégészet mostohagyermeke maradt. Gyémánt J. tószegi orvos műkedvelő ásatásai és Márton Lajos 1906-ban és 1911-ben tett ökörhalmi „kitérői" jelentették a legutóbbi időkig a lelőhely tudatos régészeti kutatását. Márton Lajos azonban mindemellett tisztában volt az Ökörhalomról előkerült tárgyak jelentőségével. Erről tanúskodnak az ökörhalmi és a laposhalmi néhány sírleletről készült korabeli rajzok ill. a ránk maradt archív felvétel a csoportba rendezett edényekről. (BANNER - BÓNA - MÁRTON 1957; BÓNA 1963 Pl. Г) A képeket Márton Lajos a tószegi ásatásairól szóló, tervezett, de életében sajnos meg nem jelent összefoglalásába szánta. (BANNER- BÓNA - MÁRTON 1957,135-138,139, Abb. 28-30) Az Ökörhalomról MNM-ba került leletek szinte kizárólagos információt jelentettek a lelőhelyről, mivel a leltárkönyvi utalásokból a lelőkörülményekről csak keveset lehetett kihámozni. Nem maradt fenn adat arról, hogy a domb mely pontjain folytak ásatások, hány sírt találtak az 1906. és az 1911. évben. Biztosan csak azt tudhatjuk meg a szűkszavú bejegyzésekből, hogy Ökörhalmon több hamvasztásos és egy csontvázas sír került elő Gyémánt J. tószegi orvos és Márton Lajos kutatásai nyomán. Az edények számából következtetett Bóna I. arra, hogy 1906-ban feltehetően 2-3, 1911-ben pedig 4-5 hamvasztásos sírt ástak ki. (BANNER - BÓNA MÁRTON 1957, 139) A hiányos adatok értékelését még inkább megnehezítette, hogy Márton Lajos közös rajzos táblára csoportosította a Laposhalomról és az Ökörhalomról származó sírleleteket. Magának az impozáns, Nagyrév-i edényekből álló „csoportképnek" az aláírása is úgy szól, hogy: „Hamvasztásos sírok leletei Tószeg-Laposhalomról és Okörhalomról" A leltári számok alapján lehetett lelőhelyenként külön választani a leleteket. A Hatvan kultúra két amforája ill. a Nagyrévkultúra kései, Kulcs-fázisára jellemző, seprődíszes, fazék alakú urna a fedőtállal és a hamvak, közt talált apró leletekkel (átfúrt tengeri kagyló-csüngő, tengeri kagylólemezek, vadkanagyar lemezecsüngő, dentáliumgyöngyök) a Laposhalmon került elő. (BANNER - BÓNA MÁRTON 1957, 135-139, Abb 28: 10, 11, Abb. 29: 13, Abb. 30; BÓNA 1963, Pl. I. 10) Ökörhalmiak viszont a korai Nagyrév-edények ül. a csontvázas sír apró mellékletei (dentálium- és különböző kőgyöngyök, bronzcsövecskék) (BANNER - BÓNA - MÁRTON 1957, 135-139, Abb. 28: 1-9, Abb. 29: 4-5, Abb. 30; BÓNA 1963, Pl. I. 1-9). A század elején napvilágot látott ökörhalmi leletek tehát bekerültek a MNM raktárába - és hosszú időre feledésbe is merültek. A magyarországi bronzkorról a harmincas években megjelent két alapvető munkában a szerzők például nem is említették .(TOMPA 1936; PATAY 1938), és csak évtizedek múltán, a Márton-hagyatékot rendszerező és közlésre átdolgozó későbbi szerzőtársak, Banner János és Bóna István fedezték fel újra. Bóna I. itt fogalmazta meg először, hogy Ökörhalmon a Nagyrév-kultúra jelentős temetőjével kell számolnunk (BANNER - BÓNA - MÁRTON 1957, 140), majd hamarosan közzétette az első és máig is általánosan elfo179
