Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Csányi Marietta: Hitelesítő ásatás Tószeg-Ökörhalmon

SAVARIA24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA gadott tudományos értékelést a szóbanforgó leletekről (BONA 1963, 11-15, Pl. 1-9). Ezzel Ökörhalom nemcsak fontos lelőhellyé, hanem a kora bronzkor egy kis időszakának névadójává is vált. A lelőhely így rangot kapott a prehistorikus régészetben, az ásatásokból azonban szerencsétlen módon mégis végérvényesen kimaradt. Végérvényesen, mert az 50-es és 60-as években homokbánya működött a helyszínen; a bányaművelés folyamatosan pusztította a sírokat, és csak a véletlen folytán épen maradt edények egy része került a szolnoki múzeumba. Hogy hány százalékuk menekült meg, arról sejtéseink sincsenek, mint ahogy arról sem, hogy mely darabok tartoztak együvé, azaz egyazon síregyüttesbe. Mégis elmondhatjuk, hogy a század elejétől kezdődően a 60-as évek végéig, még ha nem is a legideálisabb módon, de folyamatosan szaporodott az Ökörhalomról származó edények száma. Még Bóna I. sorsdöntő tanulmányának megjelenése után is jutott el néhány darab a lelőhelyről a szolnoki múzeumba. (CSÁNYI 1982-1983, 46, 12-14. kép) A század elején a MNM-ba és a homokbánya működése alatti évtizedekben a szolnoki múzeumba került edényekkel együtt összesen 52 edényt őriznek az említett közgyűjtemények Ökörhalomról

1

. A nyolcvanas évek elején a szolnoki múzeum raktárában fellelhető, gazdátlan ill. közlésre átengedett Nagyrév-kultúrába tartozó tárgyak összegyűjtésén dolgozva,

2 találtam rá az 1963 után előkerült ökörhalmi leletekre. 1984 nyarán egy leletbejelentés kapcsán nyílott lehetőség arra, hogy kis hitelesítő ásatással utánajárjunk, hogy vajon maradt-e valami a nevezetes lelőhelyből. Magának a lelőhelynek a földrajzi felkutatása nem okozott gondot. Térképen szerepel, ma is e néven ismert: Tószeg falutól NY-ra, a faluszéli házakhoz közel fekvő, a Perje patak által félkörívben körülölelt NYK-i irányú keskeny ovális alapú homokdomb az Ökörhalom. (1. kép) A mára már megszűnt homokbánya jóvátehetetlen pusztítást végzett lelőhelyben, tájban egyaránt. Utóbbin szépített kissé a rekultivációs kísérlet, mely a szakadékszerű perem gépi elegyengetésével és a gödör betemetésével járt, de a lelőhelyeknek ez, mivel a partszegélyen még előforduló objektumokat is megsemmisíti, általában megadja a kegyelemdöfést. A helyszín mindazonáltal nem tűnt reménytelennek, a domb egy kis része még érintetlennek látszott. Az első hitelesítő szelvényt, egy 15x3 m-es árkot az egykori bányagödör déli partján nyitottuk. A hely kijelölésénél figyelembe vettük, hogy az egyik ajándékozó, Csak a biztosan ökörhalomról származó edényeket számoltam bele, azt a hármat nem, melyeknek Bóna I. szerint csak valószínűleg Ökörhalom a lelőhelye (BÓNA 1963 PL. VI. 17, Pl. VIII. 8., VIII.15) A szolnoki múzeum évkönyvében (CSÁNYI 1982) kerültek közlésre az említett tárgyak, köztük az a kilenc Nagyrév-i sír Rákóczifalváról, melyeket annak idején Bandi Gábor engedett át közlésre. Köszönettel emlékezem rá e közleménnyel. Szűcs Antal emlékezete szerint a lelőhelynek ezen a részén jöttek elő azok az edények, melyeket ő a múzeumba vitt. Ez az első szelvényünk azonban, néhány szántásból előkerült szórvány cserép kivételével, üresnek bizonyult. A kutatást, immár földmunkagépet is bevonva a feltárásba, a bánya Ny-i partján folytattuk. Mintegy 324 m

2-es felületen eltávolítva a 20 cm vastag szántott réteget (2. kép 1.), Árpád-kori falura utaló jelenségek mellett négy Nagyrév-kultúrába tartozó hamvasztásos sírt sikerült feltárni.

3 1. sír Sekély mélységben a humuszban feküdt, teljesen szétszántották. Sírmélység: -25 cm. Rítus: feltehetően szórthamvas. A töredékekből négy edény valószínűsíthető, közülük hármat rajzban lehetett rekonstruálni. (2. kép 2.) 1. Hasas edény. Erősen kihasasodó, kihajló peremű edény. Alsó harmadán ujjbenyomkodásos borda fut körbe. Az így kettéosztott edényfelület felül simított, alul pedig seprőzött. Vállvonala enyhén profilait. Világosbarna, sötétszürke foltokkal. M: kb. 29 cm, sz.á.: kb. 15 cm, f.á: 9,6 cm. (3.képl.) 2. Korsó. Vékonyfalú, ívelt nyakú korsó. Legnagyobb kiöblösödése az edény közepetáján van. Világosbarna, felülete enyhén fényezett. M: kb 5,7 cm, sz.á.: 5,7 cm, f.á.: kb 4,2 cm. (3. kép 2.) 3. Csésze. Kisméretű, vastagfalú, vízszintes, belül profilált peremű, fordított csonkakúp alakú csésze vagy tálka töredékei. Narancsos színű, fényezett felületű. M: kb. 6,5 cm, sz.á: 13 cm, f.á: 5,9 cm. (3. kép 3.) 4. Edénytöredék. Rekonstruálhatatlan edény töredéke. Kissé kihajló perem, abból kiinduló lapított szalagfüllel. Feltehetően tál töredéke. Fényezett, szürkésbarna. H: 11 cm, sz.: 5 cm. 2. sír Sírmélység: -62 cm. Rítus: szórthamvas. Lekerekített négyszög alakú gödör D-i felében, enyhén íves elrendezésben, két sorban állt a kilenc edény. Közülük hét ép, két nagyobb pedig, melynek felső részét elérte a szántás, töredékes. A gödör K-ÉK-i sarkában egy kupacban hevertek a hamvak. (2. kép 3.) 1. Nagy korsó. Kihajló peremű, lekerekített hasvonalú, a hasátmérőhöz képest összeszűkülő nyakú korsó. A hasvonal felett alig észrevehető körbefutó tagolás. Alja korongszerű. Széles szalagfüle a perem alatt indul, a vállra támaszkodik, az indításnál a perem alatt szögletesen kiszélesedik. Világosbarna, szürke foltos, felülete símítottmatt. M: 19,8 cm, sz.á.: 10 cm, f.á.: 7,3 cm. (4. kép 1.) 2. Kancsó. Kettős kónikus testű, éles hasvonalú kancsó, vállán Az Árpád-kori falu feltárásában Laszlovszky József volt segítségemre. 180