Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Kulcsár Gabriella: Kora bronzkori belső díszes talpas tálak a Dunántúlon

SAV ARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 55/1], Tata-Tófarok [61; IV. t. 61]), a kihagyásos fordított V-minta (Nemesvámos [55/3; IV. t. 55/3]), az ún. kihagyásos madárminta (Nemesvámos (55/3; IV. t. 55/3), Süttő-Tatai út (58)), illetve ennek változatai (Budapest-Aranyhegyi út [48-49; IV. t. 48-49], Szentendre-HÉV [59], Vaszar-Szilos [65]). Jellegzetes csoportot képvisel a belül ívelt félkörcikkekre osztott díszítés, melyek három sarkában sraffozott háromszögek vannak (Dunaszentpál-Bolgányi út [51; IV. t. 51], Táp-Borbapuszta [62; IV. t. 62]), vagy kis háromszögekből álló lépcsőminta szegélyezi a félkörívet (Nagydém-Felsőrépáspuszta [54; IV. t. 54]). A perem díszítése nem általános: a Dunaszentpál-Bolgányi úti tál peremén beszurkált pontsorminta fut körbe (51; IV. t. 51); az elveszett Bia-öreghegyi (47) töredék peremén sraffozott háromszögek voltak. A díszítés technikájában a tűzdelt, a vékonyan és durvábban bekarcolt vonalminta, beszúrt pontsorminta és ezek mésszel való kitöltése az uralkodó; mélyen vésett mintát eddig nem ismerünk. A Makó kultúra észak-dunántúli belső díszes táljainak jórésze meglehetősen elnagyolt díszítésű, vékonyan bekarcolt és tűzdelt vonalakból áll. Különösen feltűnő ez a jelenség a kultúra Dunától keletre fekvő területeiről ismert tálak gondos és változatos díszítésével összehasonlítva (pl. Kunpeszér-Sinai hegy (HORVÁTH et al 1988, 18-19; TÓTH 1998,4, l.k.) Amennyiben e belső díszes talpas tálak Makó kultúrán belüli kronológiai meghatározására vállalkozunk, meg kell állapítanunk, hogy a hitelesen feltárt sírból, illetve települési objektumból származó belső díszes tálak többsége a Makó kultúra kései időszakára jellemző leletekkel együtt került elő. Jelen esetben elsősorban a Budapest-Aranyhegyi úton (48-49) feltárt temetkezésre és a közeli település II/5. gödör anyagára gondolunk, melyekben a Somogyvár-Vinkovci körhöz sorolható füles korsók és bögrék is megtalálhatók (KALICZSCHREIBER 1994, Abb. 2. 3; 3. 3-8; 9. 1). Ugyancsak e körbe tartozónak kell tekintenünk a Tata-Tófarkon (61) feltárt hamvasztásos temetkezést, ahol szintén a Makó kultúra kerámiaanyagában eddig kevéssé ismert, illetve nem a kultúra alaptípusaihoz sorolt egyfülű kisbögrékkel együtt került a sírba. Az Északkelet-Dunántúlon több hasonló kisbögre lelet is van (pl. Esztergom20. lh., MRT 5, 9. t. 1), melyeket a kutatás a Somogyvár-Vinkovci kultúrához sorol (BÓNA 1965, 41, Pl. XII. 8; BONDÁR1995, 230, 251, Fig. 19), illetve a késő Somogyvár-Vinkovci kultúrával egyidős szórványleletként értékel (ECSEDY 1979, Abb. 6). Hasonló, a Somogyvár-Vinkovci kultúrához köthető kapcsolatokat mutató sírleleteket ismerünk a Dunától keletre is: Kompolt-Kistéri tanyán a Makó kultúra egyik hamvasztásos sírjában belső díszes talpas tállal együtt egy somogyvárvinkovci/kora nagyrévi-jellegű kis bögre került elő (GOGÂLTAN 1998),

17 míg Kunpeszér-Sinai-hegyen két belső díszes talpas tál mellett a Somogyvár-Vinkovci kultúra hengeres testű, kétfülű palackedényét is megtalálták egy hamvasztásos sírban (HORVÁTH et al 1988, 18-19; TÓTH 1998, 4, 1. к.). A Kisalföldön, Kajárpécen feltárt 1. és 3. sír leletanyagában található egyfülű hengeres testű kisbögrék a Makó kultúrára is jellemző tállal együtt kerültek elő, ami nem teszi lehetővé, hogy e sírokat egyértelműen a Somogyvár-Vinkovci kultúrához soroljuk.

18 A Budapest-Aranyhegyi út-i temetkezés kísérő leletei közül a peremből induló kis füles bögre (KALICZ-SCHREIBER 1994, Abb. 2. 3) párhuzamait szintén a Kisalföldön, a Rajka-Modrovich pusztán 1871-ben feltárt leletgyüttesben találjuk meg (HGLER 1994, 22, Abb. 9). A halomsír alatti temetkezést újabban Figler A. rekonstruálta, aki a hamvasztásos alaptemetkezés mellett nem zárja ki az utólagos, halotti áldozati szertartással összefüggő edénydeponálást sem.

19 A temetkezéshez tartozó kis bögrék formailag egyértelműen a Budapest-Aranyhegyi úti bögrével és az Esztergom-20. lh.-ről ismert szórvány, karcolt díszes bögrével mutatnak hasonlóságot (MRT 5, 9. t. 1; BÓNA 1965, Pl. XII. 8). Ezeket az észak-kelet-dunántúli leleteket késő makói környezetben megjelenő Somogyvár-Vinkovci hatásként értékeljük. Mindezek alapján tehát a Makó kultúra életében végig megtalálható a belső díszes tálak használata, még annak kései, erős Somogyvár-Vinkovci hatásokat mutató fázisában is. A kevés hiteles lelet nem teszi egyértelműen lehetővé, hogy a Dunántúl északi részén a Makó kultúra két fázisú fejlődéséről beszéljünk. A Dunától keletre azonban egy-egy lelettípus, így jelen esetben a belső díszes talpas tálak alapján kimutatható egy erős vuöedoli hatásokat mutató korai periódus (kereszttalpas tálak: Debrecen-Bellegelő, Makó-Vöröskereszt, Szarvas-Bolza tanya, Szentes-Jaksor; kívül és belül is díszített tálak: Csanytelek, Hódmezővásárhely környéke, MezőgyánGépműhely), melynek nyomait elsősorban a Dél-Alföldön fedezhetjük fel (összefoglalóan erről: KULCSÁR A többek között Kompokon makói környezetből előkerült, nyakon ülő fülű, ívelt nyakú, elsősorban Somogyvár-Vinkovci jellegűenek tartott kis bögre, ugyancsak egy Makó-Kosihy-Caka jellegű települési gödörből (belső díszes talpas tál töredékeivel és félhold bordadíszes tálakkal együtt) került elő az alsó-ausztriai Ziersdorfban (HASENHÜNDL 1997, 771, Abb. 393-399). A leletanyag közlője a JeviSovice kultúra Makó-Kosihy-Caka csoportjához sorolja a leletet, míg a kis bögre esetében a Somogyvár-Vinkovci csoporttal fennálló kapcsolatra utal. Ez a bizonytalanság jól tükröződik a kutatás különböző meghatározásaiban. A leletanyag közlője szerint a Somogyvár-Vinkovci kultúra temetkezéséről van szó (FIGLER 1994, 25, Abb. 10; FIGLER 1996, 10, III. t. 1-8), míg más vélemények szerint a Makó-Kosihy-Caka kultúra temetkezésének tekinthető (KALICZ-SCHREIBER 1994, 40; RUTTKAY 1994, 354). A Schwechat-Brauerei-i sírlelet alapján az utóbbi véleménnyel érthetünk egyet (RUTTKAY 1994). 19 Korábban ugyaninnen egy-egy edényt már közöltek; a halotti áldozat kérdés első felvetője Bóna I. volt (PATAY 1938, IX. t. 1; BÓNA 1965,41, Pl. XII. 11). 122