Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Kulcsár Gabriella: Kora bronzkori belső díszes talpas tálak a Dunántúlon

KULCSÁR GABRIELLA: KORA BRONZKORI BELSŐ DÍSZES TALPAS TÁLAK A DUNÁNTÚLON 1998). E korai periódust követő kései Makó jelenlétnek a bizonyítékát az aszimmetrikus fülű edények (Csongrád-Vidrepart, Hódmezővásárhely-Gorzsa, Kunszentmárton és Szentes között, Orosháza környéke: összefoglalóan KALICZ-SCHREIBER 1991), továbbá néhány teleplelet (Battonya-Aradi út [SZÉNÁSZKY 1987-1988], Hódmezővásárhely-Barci rét [KULCSÁR 1997], Tiszakürt-Homoki szőlők [CSÁNYI 1996]) jelenti. Az Észak-Alföldön a somogyvár-vinkovcilkoranagyrévi jellegű kisbögreket tartalmazó sírlelet (Kompolt-Kistéri tanya), illetve nyírségi bögrével keltezett teleplelet (Oszlár-Nyárfaszög: KOÓS 1998) alapján a Makó kultúra 2. fázisának létezését az Észak-Dunántúl esetében sem zárhatjuk ki teljesen (Budapest-Aranyhegyi út, Esztergom környéke, Iszkaszentgyörgy?, TataTófarok). Amennyiben elfogadjuk, hogy a Makó kultúra életével egyidőben a kora bronzkor 1. folyamán a Somogyvár-Vinkovci kultúra már megtalálható a Dél-Dunántúlon (KALICZ- KALICZ-SCHREIBER 1997; ECSEDY 1994), akkor a fent tárgyalt leletek némi magyarázatul szolgálnak a Somogyvár-Vinkovci kör ilyen erőteljes jelenlétére, és hatására a makói környezetben. S ezúttal nem a települések anyagáról van szó elsősorban, hanem a Makó kultúra hamvasztásos rítusú temetkezéseiről. Mivel a temetkezések esetében az ízlésvilágon, praktikumon túlmutató jelentést tulajdoníthatunk a mellékleteknek, így igen fontos lenne annak megválaszolása - immár a kronológiai jelentőségük elismerésén túl -, hogy miért jelennek meg a Makó kultúra kerámiaanyagában nem jellemző tárgyak (palackedények, kis bögrék) a temetkezések mellékleteiként. KULTURÁLISAN BIZONYTALANUL MEGHATÁROZHATÓ LELETEK Katalógusunkban külön csoportban tüntettük fel azokat a leleteket, melyek kulturális meghatározása bizonytalan. Ezek jórésze csak említésből ismert (68; 70; 73; 74; 75; 76), illetve a kevés kísérőlelet és általános díszítése (sakktábla minta stb.) miatt nem besorolható lelet (67; 69; 71). Mindkét kultúra körében elfogadható kereszttalptöredék (Tét-Szarkavár [72; IV. t. 72]), sőt még késő vucedoli korúnak tartott hidegségi (66) töredék kultúrához kötése sem egyértelmű.

20 Fontos, hogy A díszített, tömör kereszttalpas tálak a késő vucedoli kultúrában találhatók meg (ECSEDY 1979, 108), melyek Kisalföldön való megjelenését feltétlenül a déli késő vucedoli, illetve a Ljubljana/Laibach kör hatásaként kell értékelni (ld. még Sé-Malomi dűlő leleteit: KALICZSCHREIBER 1991, 2. k. 6-7). Kronológiai szempontból nem lehet kizárni Makó kultúrához sorolásukat sem (FIGLER 1994,24). e lelőhelyek zöme a Balatontól északra fekvő Veszprém környékén található, abban a sávban, ahol a Makó és a Somogyvár-Vinkovci kultúra településterületének határai meglehetősen bizonytalanok. Itt említjük meg a fentebb a Somogyvár-Vinkovci kultúrához sorolt iszkaszentgyörgyi leletet (11) is. Az iszkaszentgyörgyi településről ismert peremtöredék elnagyolt díszítése a Makó kultúra észak-dunántúli töredékeihez áll közel, ugyanakkor a kísérőanyagban közölt hosszú nyakú füles korsótöredék a Somogyvár-Vinkovci kultúra felé mutat (BANDI 1982, 166, Abb. 7). *** A késő rézkori-kora bronzkori, közép-kelet-európai belső díszes tálak esetében a legalaposabbnak tekinthető Burger-féle tipológia alapján a dunántúli talpas tálakat az ún. Laibach-, Caka-, Baranya- és SarvaS típusok köréhez sorolhatjuk (BURGER 1980). Burgerrel ellentétben azonban fontosnak tartjuk e típusok megjelenésének kulturális és kronológiai arányait is: így pl. a Caka típus jellemzően csak a Makó-Kosihy-Caka kultúrában jelenik meg, de az általános csillagmotívumba rendezett sakktábla alapminta különböző változatai az alacsony kerek csőtalpas tálakon is megtalálhatók (IV. t. 48-49, 51, 55); továbbá a Dél-Dunántúlra jellemző ún. Baranya-típuson belül a sakktábla mintát más díszítések is színesítik (I. t. 25), és megtalálható egy hasonlóan kerek csőtalpas, de kívül-belül és peremen is díszített táltípus, melynek kialakulása szintén a déldunántúli Somogyvár-Vinkovci körhöz köthető és nem sorolható sem a Laibach-, sem a SarvaS-típus körébe (pl. III. t. 38). A belső díszes tálak eredetét, széles körű elterjedésének, kedveltségének okait most nem elemezzük, erre csak egy teljesebb anyaggyűjtés és újabb hiteles leletek segítségével lehet majd válaszolni. Összességében elmondható, hogy a kora bronzkor 1-2. időszak dunántúli történetének rekonstruálásához a ma rendelkezésre álló forrásanyag nem elegendő.

21 Ugyanakkor, mint a közelmúlt kutatási módszereinek változása mutatja,

22 egyes tárgytípusok részletesebb tipológiai elemzésével árnyaltabb képet alkothatunk az egymáshoz szervesen illeszkedő, egyre kevesebb ponton elváló kulturális egységek között, ami lehetővé teheti, hogy a közép-duna-vidéki és kárpát-medencei kora bronzkori folyamatok összefüggéseit is értelmezni tudjuk. Napjaink kora bronzkori kutatásában két, egymástól eltérő kronológiai rendszer a meghatározó. Legutóbb erről: BONA 1992, 11—15, 16; KALICZ- KALICZ-SCHREIBER 1997, Abb. 1. 22 Az aszimmetrikus fülű edényekről: KALICZ-SCHREIBER 1991; egyfülü kis bögrékről: KALICZ - KALICZ-SCHREIBER 1997. 123