Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római kor II. Vegyes - Tóth István. A savariai Iseum kutatásának eredményei és feladatai
TÓTH ISTVÁN: A s AVARI AI ISEUM KUTATÁSÁNAK EREDMÉNYEI ÉS FELADATAI kép) valamint a családon belül öröklődő papi hivatal hellenisztikus keleti hátterének - tehát a savariai (pannóniai) Isis-kultusz Italián kívüli másik, balkáni indíttatása is. ,б Két másik - szövegében az Isis-kultuszra semmilyen közvetlen utalást nem tartalmazó - felirat esetében másképp alakult a helyzet. A már a múlt század óta ismert, 188-ra keltezett, ún. Numinibus-kő esetében a pontos lelőhely (Garten Str. = Kert u. = Hock János u.) tisztázása megcáfolta azt a téves értelmezést, miszerint ez a felirat az Iseum alapításának dokumentuma lett volna, 17 ez által elesett a szentély létesítésének évnyi pontossággal történő keltezési lehetősége. (6. kép) Egy másik, az Iseummal csupán feltételesen kapcsolatba hozható töredék (7. kép) - amely minden valószínűség szerint L. Octavius Faustinianus savariai működéséhez kapcsolható - esetében pedig tárgyszerű bizonyítékok hiányában volt lehetetlen a szentély és a feliratot állító tartományi főpap kapcsolatának érdemi felvetése. 18 Savaria ma ismert epigráfiai anyagában, az Iseum homlokzati feliratának néhány betűs töredékétől 19 eltekintve, nem ismerünk több, az Isis-tisztelettel kapcsolatba hozható feliratos emléket. A fentebb mondottak alapján viszont, természetesen nem zárható ki ilyen emlékek bármikori felbukkanása, hiszen egy akkora szentélyben, mint az Iseum, nyilvánvalóan kettőnél több feliratos oltár, vagy szoborbázis szolgálta az istennő tiszteletét. Szobrok, domborművek Az Isis-tisztelet legrégebben ismert szombathelyi dokumentuma az ún. Anubis-relief. Ezt a domborművet már Bél Mátyás is ismerte és képe szerepel Schönvisner monográfiájában is. 20 Az 1955-ben kezdődött ásatások egyik legelső felismerése volt a reliefnek a szentélyhez való kapcsolódása, 21 ill. annak a homlokzati fríz újonnan előkerült darabjaival történt összefüggésbe hozása. E kétségkívül indokolt felismeréssel kapcsolatban azonban felhozható egy tartalmi kifogás. Míg ugyanis, az újonnan előkerült domborművek (Isis-Sothis, Genius, Victoria, Mars és Hercules) mindegyike magukat az istenalakokat ábrázolja, addig a szóban forgó domborművön félreismerhetetlenül istenek maszkját és attribútumait viselő emberek szerepelnek. Azaz - ha a relii6 TÓTH 1977 13 skk és TÓTH 1978 585 skk 17 MÓCSY 1969, 370. Anm. 331.; BALLÁ 1971, 469 sk; TÓTH 1974, 165 skk., és TÓTH 1975, 560 skk. 18 ALFÖLDY 1965, 265 skk.; BALLÁ 1974, 1 skk.; - részletesen: TÓTH 1983-1984, 139 skk.; Specimina Nova Univ. Scient Quinqueeccl. 1986,41 skk. 19 Steindenkmäler Nr. 71., RIU 13. 20 Bél M. kéziratának rajzát közli: THOMAS 1963, 122. 4. kép; Schönvisner-nél: Tab. XV. 21 SZENTLÉLEKY 1959, 196. efek ma látható egymás mellé rendelése helyes - a fríz egyik felén az egyiptomi (ill. az azzal összekapcsolt római) pantheon nagy istenei, másik felén pedig az azokat imitáló földi emberek volnának láthatók. Ez pedig olyan belső ellentmondásnak tűnik, amelynek alapján kétségbe lehet vonni e reliefnek a fríz alkotóelemeivel történt összekapcsolását. Sajnálatos tény, hogy a műemléki rekonstrukció során maguk az eredeti domr borművek kerültek beépítésre a szentélyépület betonfalába, így azok netáni újólagos közvetlen vizsgálata ma már gyakorlatilag megoldhatatlan. További, messzemenő következtetések levonása nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a relief egy szakrális processzió ábrázolása (amelyen Apuleius szavával élve: „Az istenek kegyeskedtek emberek lábain felvonulni" 22 ) s így az funkcionálisan a Moderatus oltár oldallapjain látható ábrázolásokkal, ill. a szárnyas alakot ábrázoló dombormű-töredékkel (1. alább) hozható közelebbi kapcsolatba. Érdemi felismerésnek bizonyult a Bellicus és Moderatus féle oltárkő (pontosabban: szoborbázis) (8. kép) eredeti méreteinek meghatározása, s ehhez kapcsolódóan az oldallapokon látható istenalakok hiteles azonosítása. 23 Ennek eredményeképpen egy Isis — Osiris - Нагpokrates - Anubis istencsoportot sikerült meghatározni, mégpedig ezúttal is az istenek maszkját és attribútumait viselő halandó emberek ábrázolása formájában. Az a körülmény pedig, hogy ezeket az ábrázolásokat két sacerdos felirata mellé vésték fel, ill. hogy az alakoskodó figurák mellett az egyiptomi ünnepek jellegzetes koszorúját is kifaragták, újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a savariai szentélyben rendszeresen megülték az egyiptomi kultuszok legfontosabb ünnepeit. (Vö. Apuleiusnál, a Ploiaphesia ünnepével kapcsolatosan mondottakat.) (8. kép) Az Anubis-reliefhez hasonlóan régóta ismert 24 az a dombormű-töredék is, amelyet lényegesnek tűnő tartalmi és formai elemek kapcsolnak az Iseum reliefjeinek köréhez. Az ugyancsak szakrális felvonulásként értelmezhető ábrázolás sajátosságai megegyeznek a fríz darabjaiéval; különösen fontosnak tűnik a volutás keret pontos megfelelése az Iseum Victoria-reliefjén látható keretelésnek. E reliefnek az Iseum anyagához való kapcsolását javasoló dolgozatunkat Mócsy András vitatta, 25 véleménye óta a tárggyal kapcsolatos újabb álláspont nem merült fel. (9. kép) Az 1955-ben feltárt reliefek közül érdemi értelmeAPULEIUS Az aranyszamár. Ford: Révay J. Budapest, 1971, 243. (A müvet a későbbiekben, szöveg közben, Apui. met. rövidítéssel idézem.) 23 TÓTH 1977, 13 skk. és TÓTH 1978, 585 skk. Vö.: WESSETZKY1961,24sk. 24 TÓTH 1974,175 skk. és TÓTH 1975-1976,93 skk. 25 MÓCSY 1977, 394. Aran. 418. - Ugyancsak elutasítóan: BALLÁ 1974, 10. note 31. 331
