Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye
GABLER DÉNES: A SÁRVÁRI RÓMAI ÚTÁLLÖMÁS ÉS ELSŐ SZÁZADI ELŐZMÉNYE többhajós építményeket figyeltek meg, pl. Zugmantel (SOMMER 1988, 507, 572): A tető pusztán az oldalfalakra is támaszkodhatott, a 11 m körüli fesztávolság ellenére is. Hasonló cölöpépítményeket figyeltek meg különböző limestáborokban is; ezekkel azért nem vetjük össze a sárvárit, mert funkciója nyilván más volt. A középső cölöpsor Regensburg-Kumpfmühl és Sárvár esetében sem pontosan a tengelyben helyezkedik el; ott is a nyugati, a keskenyebb hajójú (FABER 1994, 80.). Ugyanilyen eloszlást figyeltek meg a köngeni vicusban is (MÜLLER 1968, Taf. 25.). A ház funkciójára vonatkozóan semmit sem mondhatunk; a táborok melletti polgári települések hasonló építményeit általában műhelynek vagy valamilyen kézműves tevékenységgel kapcsolatba hozható építménynek tartják; ezt Sárvár esetében sem cáfolni, sem mégerősíteni nem tudjuk. Viszont, ezt a feltevést igazolná egy mursellai cölöpös épület (SZŐNYI 1981, 94., 2. kép, 97.), amelyet az ásató fazekasműhely szárítóhelyiségének tart; ennek azonban alaprajza és szerkezeti megoldása miénktől eltér. Nincs kizárva, hogy itt is egyutcás, keskeny házakból álló településsel kell számolnunk, bár áz eddigi, nagyobb felületre kiterjedő ásatások során más, hasonló típusú 1. századi építmény nem került elő - kivéve az 51-53. szelvények - feltehetően ugyanilyen szerkezetű házát. Az építmény biztosan nem lehetett cseréptetejű; feltehetően ennél is zsindelyes vagy szalmatetővel számolhatunk. A ház bejáratára vonatkozóan a telepjelenségek nem adnak útbaigazítást, miután azonban a déli részen hiányoznák a cölöplyukak, elképzelhetőnek tartjuk, hogy az építménybe innen lehetett bejutni. A késői vaskorból jól ismert házforma (NORTMANN 1987, 7-22.; SCHINDLER 1977) császárkori továbbélését több hasonló építmény bizonyítja Pannoniában is (GABLER 1982, 74.); ilyen házakat figyeltek meg Gorsiumban (KOCZTUR 1973, 56-7. ház) és Adonyban (BARKÓCZI - BÓNIS 1954, Abb. 5). A faanyagok eredete Mind a főépület, mind az azt időben megelőző cölöpszerkezetű építményhez meglehetősen sok fára volt szükség. Ez az építkezésmód az északi provinciákban mindenütt általános az 1. században (HANSON 1979, 293.) és a 2. század első felében. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy Pannoniának ezen a részén rendelkezésre állt-e épületfa vagy azt távolabbról kellett-e szállítani? Milyen fát használtak fel ilyen építkezések során? A britanniai példák azt igazolják, hogy kőris, éger, nyírfa és szilfa, tehát helyben található fafajta jöhet számításba. Leggyakoribb épületfa azonban szinte mindenütt, ahol egyáltalán a famintákat meghatározták, a tölgyfa volt (HANSON 1979, 298-299.). Ezt a fát főként ellenállóképessége miatt kedvelték. Tapasztalatok igazolják^ hogy egy kb. 10 cm átmérőjű tölgy tartócölöp kb. 30 évig vagy annál tovább is elélhet anélkül, hogy az az épület amelyhez felhasználták, veszélyeztetve lenne (HANSON 1979, 296.). A tölgy előnyeire Vitruvius is utalt (II. 9, 8.). Mivel a rómaiak mindig is törekedtek arra, hogy helyben honos fákat válasszanak akkor is, ha minime matehes utilis videtur - felmerül a kérdés, hogy építkezhettek-e tölgyből a Rába-parti praetoriumnál? Fa leleteket csak karbonizálódott formában ismerünk Sárvárról, ezek is többnyire apró ágak darabjai. Korábban találtunk azonban a X. gödörben 120 cm mélyen, hamus rétegben elszenesedett makkot {Quer eus robur - mocsári tölgy, Gyulai Ferenc meghatározása), ami azt jelenti, hogy ez a fafajta a római korban honos volt Savaria territóriumán. Bár szükség lenne még pollen analízisre ill. az említett leletek botanikai meghatározására ahhoz, hogy megtudjuk, építkeztek-e más tölgyfajtából is? Feltehetően vegyesen használhattak kocsányos és kocsánytalan tölgyeket (Vithvius VII. 1.), amire pl. az Ács^vaspusztai tábor leletei utalnak, ahol quercus petraea, quercus robur L. és quercus pubescens Wild maradványait találtuk (GABLER 1989, 782). Ezekből a fafajtakból az első periódusban építkeztek, azaz a 2. század első felében, tehát a sárvári építményekhez időben közeli korszakban. A táborokban főként a kaputornyokat, a fa palánkot készítették tölgy-ből. Pannónia területén tölgyfa használatát a gellérthegyi oppidum (BÓNIS 1969, 209.) és Aquineum leletei igazolják (NAGY 1942, 651.). A források is kiterjedt tölgyerdőkről tesznek említést (Plinius, Nat. hist. III. 148.), a gromaticusok (LACHMAN I. 205.) kifejezetten silvae glandiferae-röl tesznek említést. Biztos, hogy a római korban nagyobb erdőirtásokat hajtőt-; tak végre, hiszen a város territóriumán letelepített veteránoknak termőterületre vagy legelőre volt szüksége, ennek ellenére a 4. században még nagyobb erdőségekkel kell számolnunk. A késő római korban Aureljus Victor még immanes silvae-rő\ beszél (Epitome de Caesaribus 40, 9), adatát pedig azért kell komolyan vennünk, mert neki - aki 360 táján Pannónia II proconsularis helytartója volt - közvetlen ismeretei lehettek a tartomány nyugati részéről is. Császári kézben lévő erdőgazdaságról tudósít a pornóapáti felirat (PJU 128 = CIL III 4219); ez az adat 4. századi erdőgazdálkodást igazol. Az 58/60. szelvény gödre A cölöpszerkezetű ház középső cölöpsorát egy nagyobb gödör vágta át, amelynek szintjét már a felszíntől 50 cm-re észlelhettük. A többé-kevésbé szabályos ovális alakú gödör 2,7x2,35 m méretű. (35. kép) Felületét világossárga agyagos betöltés rajzolta ki, szélén nagyobb 243
