Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

SAV ARIA 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA kövekkel, míg a peremrészt valamivel lejjebb hamus, faszenes, vörösre égett réteg mutatta. A gödör oldalai 60°-os lejtésűek, az aljrész ÉNy-DK irányban egyenes, míg a másik metszetben inkább V alakra emlékeztet. Az altalajba vágott telepobjektum alját jelentkezési szintjétől számítva 114 cm, a felszíntől 155 cm mélyen értük el. A felületen található sárga agyagréteg feltehetően a faépítményen belül megfigyelt vályogtéglaépítmény omladékával hozható kapcsolatba, míg a gödröt magát valószínűleg a faház pusztulása után tölthették fel. Pusztulásra utalnak a gödör aljának megfelelő, körívekkel határolt alsóbb rétegek is; egy 27-28 cm vastag hamus réteg, alatta egy 22-35 cm széles sárgásszürke agyagos betöltés, majd egy vörösre átégett, faszenes réteg, amely helyenként csak 1-2 cm, másutt 12 cm vastagságú. A gödör alján újabb kemény sárgásszürke agyagréteget figyelhettünk meg. A betöltésből nagy mennyiségű leletanyag került elő; ezek közt ép őrlőkő, ívelt metszetet mutató felső részén befürással (60. kép). A felső rétegekben apróra tört jellegtelenebb kerámiát és állatcsontokat találtunk, míg a gödör alján nagyobb, háromszög keresztmetszetű peremmel ellátott fazekak is voltak. A felső rétegekben Drag. 27 és 36 formájú dél-galliai csészét, tálkát, festett sávos fazekat, vörös festésű korsó darabjait és szürke, pannóniai bevonatos árut találtunk. A vöröses, átégett rétegben Goudineau 38 formájú pó-vidéki sigillata, a gödör alján pedig behúzott peremű La Tène D 3 típusú táltöredékek kerültek elő. A hulladékgödör rétegződései tehát időrendi sorrendet is jelentenek; a legalsó rétegek Claudius - Vespasianus kori sigillátája, vékonyfalú észak-itáliai kerámiája ül. a késő kelta edényművesség termékei azt jelzik, hogy a korábbi, cölöpszerkezetű házat a korai Flavius korra vagy még korábbra kell kelteznünk. A felső rétegek legkésőbbi, pontosan keltezhető leletei: egy Domitianus kori kocsijelenetes, Drag. 37 formájú la graüfésenque-i sigillata - ugyanilyen reliefdíszű táltöredéket már korábban is találtunk a sárvári útállomáson (GABLER 1991, Abb. 37, 6.) - azt mutatja, hogy a gödröt az 1. század végén, talán a faépítmények emelése során áshatták, és legkésőbb a 2. század elején, első felében tölthették fel a faépítmény pusztulási rétegéből származó anyaggal. A gödör nyomait még később tüntethették el teljesen egy steril agyagréteggel; a Marcus háborúk során elpusztult vályogépítmény omladékával. Az 52/54. szelvényekben feltárt kemence és munkagödre A cölöpszerkezetű építmény belsejében egy kemencét és annak munkagödrét tárhattuk fel. (36. kép) Minthogy ez semmiképpen sem tartozhatott a házhoz még akkor sem, ha azt valamilyen műhelynek tartanánk is - csakis későbbi beásásra gondolhatunk. A vörösre égett felülettel jelentkező ovális alakú kemence mérete 1,8x0.95 m; alja enyhén konkáv, barnára égett. A felületen a boltozat beomlott, vörösre égett maradványaira leltünk a felszíntől 56-70 cm-re. Az 54. szelvényben ez alatt, a felszíntől 84 cm-re figyelhettünk meg egy átégett, agyagszemcsékkel jellemezhető szintet, ami feltehetően a cölöpszerkezetű házhoz tartozott. A kemence mellett egy 1,8 m átmérőjű, 1,92 m hosszúságú gödör volt; ennek keleti oldala meredek, a nyugati nagyjából 45°-os lejtésű, alja vízszintes volt. Betöltése sötét agyag, átégett agyagszemek, alján hamuval. A kemence alatt csak őskori edénytöredékeket találtunk. Az északi tanúfalnál a gödörből sok kő és kevés kerámia került elő. A kövek 110 cm mélységben szabályos lerakást sejtettek. A gödör közvetlenül a kemencénél végződött, így feltételezhettük, hogy egy ahhoz tartozó munkagödör lehetett. Maximális mélysége a felszíntől 135 cm; alját hamuréteg töltötte ki; felette sötétebb agyagos betöltést találtunk sárgás agyag és paticsszemekkel. A LELETANYAG A több ezerre tehető leletanyagból az alábbiakban csak azokat közöljük tételesen, amelyeket a telepobjektumok keltezéséhez segítenek bennünket, vagy amelyek tipológiailag jelentősek. ^L^t^t