Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Borhy László–Sosztarits Ottó: Dii Itinerarii, Itunus és Ituna – az Utazás istenei Savariában

BORHY LÁSZLÓ SOSZTARITS OTTÓ: Dil ITINERARII, JTUNUS ÉS ITUNA - AZ UTAZÁS ISTENEI SAV ÁRIÁBAN még a praenoment is feltünteti a felirat, míg a fiú esetében - a Kr. u. 1. századtól szokássá váló - cognomennel való individualizálással találkozunk. A 2. sz. feliratnak az 1. sz. feliratnál korábbi keltezésére analógiaként szolgálhatnak a carauntumi Silvanus-Quadriviae szentélyben tett stratigráfiai megfigyelések: mindkét, tria nominal tartalmazó oltár a legalsó rétegből került elő tehát a legkorábban felajánlott feliratok lehetnek.

43 Az oltárok mérete, tartalmi egysége és a leletegyüttesben szereplő tintinnabulum kétségtelenné teszik, hogy azok egykor egy szentély felszereléséhez tartoztak. (SOSZTARITS 1994a 237.; SOSZTARITS 1994b 4.) Kézenfekvő, hogy a szentélyben tisztelt istenségeiké^ az utazással összefüggő kultuszkörben kereshetjük, sőt nem kizárt, hogy a szentélyt esetleg kimondottan az Utazás isteneinek emelték. Talán nem tűnik túlságosan merész következtetésnek, hogy összefüggést lássunk az oltárokon megjelölt istenségek és a lelőhely topográfiai helyzete között. Bár az úton haladásnak, elmenetelnek, hazajövetelnek Iuno különböző aspektusai révén a rómaiaknál megvoltak az istenségei (pl. Abeona, Adeona, Domiduca, Iterduca),

44 mégis, mivel a római istenvilágban ezen a néven az itt tárgyalt, Savariában felbukkant Utazás-istenek másutt nem fordulnak elő, feltételezhetjük, hogy talán valamilyen, a Savaria - és Pannónia nyugati, Noricum keleti területén áthaladó kereskedelmi útvonalakon (SOPRONI 1990, 349-354.) utazó kereskedőkhöz kapcsolódó istenek megnevezései lehettek. Az utakhoz kapcsolódó savariai kultuszokra utal egy további, Szombathelyen a 18. században dokumentált - azóta sajnos elveszett felirat is, amely a Dits Semitatricibus dedikációt tartalmazza (SCHOENVISNER 1791, 50. Tab. VIL; CIL III 4147 = RTU I. 38) (6. kép). A feliratok - amint azt a fentiekben már említettük - Savaria belvárosának déli részén, a városfal délnyugati sarka és a déli városkapu közötti szakaszon kerültek elő, attól alig 100 méterre.

45 Az itt belépő út az a Borostyán út néven ismert távolsági kereskedelmi út volt, amely Aquileiából kiindulva, 43

(KANDLER 1985, 166.): No. 53 és 55; 167. A további 3 rétegből származó oltárok, későbbiek, duo numináv&l. Augustinus, De civitate Dei 7.3: Iuno selecta et regina „Iovisque et soror et coniux"; haec tarnen Iterduca est pueris et opus facit cum deabus ignobilissimis Abeona et Adeona; ... Ponitur autem Iuno [se. inter selectos], quia Iterduca est et Domiduca, quasi quicquam prosit iter capere et domum duci, si mens non est bona, cuius muneris deam selectores isti inter selecta numina minime posuerunt. lunónak a szövegrészletben említett Iterduca és Domiduca aspektusára vonatkozóan Id. még Tertullianus, Ad nationes 2.11; Mart. Cap. 2.144. Lipp Vilmos már 1872-ben helyesen határozta meg a déli városkapu helyét (LIPP 1872a; LIPP 1872b 103.), ezt azonban a későbbi kutatás (TÓTH 1971, 154.) sajnálatos módon elvetette. Az azonosítás helyességét csak a közelmúlt topográfiai kutatásai igazolták (vö: SOSZTARITS 1994a 234.; MEDGYES 1997, 3-4.; MEDGYES 1998, 90.) Emona, Celeia, Poetovio, Halicanum, Salla útvonalon érte el a város határát, majd az Iseum előtt elhaladva lépett be a déli városkapun. A kapun belül szögben megtörő út képezte Savaria belvárosának észak-déli tengelyét, amely majd a városon kívül, északi irányba, Scarbantia, Carnuntum, illetve Vindobona érintésével a Dunán átlépve haladt a Baltikum felé. Kézenfekvőnek látszik, hogy a szentély helyét a város létrejöttében és különösen korai életében kiemelt szerepet játszó Borostyán út mentén lokalizáljuk. Az utraque via kifejezés miatt azonban feltehetőleg két egyenrangú utat kell keresnünk. Figyelemre méltó megoldási javaslatot a közelmúlt egyik érdekes topográfiai hipotézise kínálhat, amelynek nyomán feltételezhetjük, hogy a Borostyán út vagy a Rábán történő átkeléstől párhuzamos nyomvonalon haladt, vagy Savaria déli külvárosa előtt kettéágazott (NÉGYESI1997, 1-2.). Az egyik - fentebb leírt - ága az Iseum előtt elhaladva a déli városkapun át lépett be a városba, és annak észak-déli főtengelyét alkotta, míg a másik - „távolsági" vagy „tranzit" ág nyugatról kerülte meg a várost és az északi külvároson , túl kanyarodott vissza a másik ághoz. A feltételezés helyessége esetén nemcsak ez utóbbi út melletti vámállomás funkciója nyerne értelmet,

46 hanem a közeli Mercurius szentély helyzete is (BUÓCZ - SZENTLÉLEKY et al. 1992, 9-22. Abb. 16.; BUÓCZ 1998, 67-71.). Talán ez esetben sem véletlen, hogy e másik, szerepe folytán az utakhoz és közlekedéshez ugyancsak erősen kötődő istenalak kultuszhelye szintén ennek a fontos kereskedelmi útnak a közelében állt. Scarbantiában ismét csak a Borostyán út mellett állt Silvanus szentélye, a város tengelyében haladó és a hozzá csatlakozó távolsági út találkozásnál, közvetlenül a forum délnyugati sarkában (GÖMÖRI 1986, 369. és 380. Abb. 36.)

47

. Kultikus szerepük folytán utakhoz kötődő szentélyek sorában újra a carauntumi Silvanus-Quadriviae szentély hozható fel analógiaként, amely - ugyan nem útkereszteződésben, - de a városon belül, Carnununtumból Vindobona irányába kivezető egyik főút mellett helyezkedett el (KANDLER 1985, 167-168.). Hasonló helyzet figyelhető meg Scarbantia külvárosában, ahol egy további Silvanus kultuszhely rekonstruálható a forum mellett álló szentélytől Mursella (Kisárpás) felé vezető távolsági út mellett (SOSZTARITS 1990, 26.)

48 A vámállomásról (BUÓCZ 1967, 300-304.), illetve annak sajátos topográfiai helyzetéről egyelőre lásd a jelen kötetben (KISS - SOSZTARITS 1998, 5. ábra). A szituáció értelmezését azonban megnehezíti a nyugati városfal és a rá merőleges, a Mercurius szentélyt délről határoló utca találkozásának máig tisztázatlan időrendi kérdése. 47 A szentély építési felirata (CIL III 4243 - RIU I 174) alapján már a forum korai periódusában létezhetett. (Keltezéséhez: FARKAS 1972, 95.) a szentély inventáriumából lásd még CIL III 4242 = 10940 = RIU I 170 és talán CIL III 13428 = RIU I 175) 48 A lelőhelyről származó kőemlékek (CIL III 14355 8_1

° = RIU 172-173 valamint 176. ) és lelőkörülményei (vö.: BELLA 1896, 326.; GRAF 1936; 76., GÖMÖRI 1986, 359. és 380. Abb. 36.) alapján jog121