Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Borhy László–Sosztarits Ottó: Dii Itinerarii, Itunus és Ituna – az Utazás istenei Savariában

SAVARIA23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA A felirat szövege: Ituno • eftj /Jtunae / Quartus / et • Fl(avia) • Julia • /5 v(otum) • sfolverunt) • l(ibentes) • m(erito). Fordítása: „Itunusnak és Itunának Quartus és Flavia Iulia szívesen teljesítették fogadalmukat, mert (Itunus és Ituna) megérdemelték". 2. SZ. FELIRAT (2. kép) Szürke színű édesvízi mészkőből faragott feliratos oltár. Hangsúlyosan megfaragott abacusát hullámtag profil tagolja, amelyen henger alakú volutapárna nyugszik. A téglatest alakú oltártörzs függőleges és hullámtag profillal tagolt összetett lábazaton áll. Az oltár felirattal ellátott elején és két keskeny oldalán jól láthatók a fogasvésővel történő megmunkálás jellegzetes nyomai, amelyet az utólagos csiszolás csak részben tüntetett el. A hátoldal elnagyoltan megmunkált. Az újkori sérülés következtében a volutapárna és a párkányzat közel fele, valamint a feliratos mező jobb felső része megsemmisült, ezért a felirat első négy sora hiányos. Az oltár magassága 91 cm, a lábazatnál mérhető szélessége 58 cm, vastagsága 36 cm. A feliratmező széleihez viszonyítva többé-kevésbé szimmetrikusan középen elhelyezkedő sorok betűmagassága az utolsó sor kivételével 7 cm és 2,5 cm között változik. A legnagyobbak az első sor felmagasított,/' (6,5 cm) és „Г' (6,1 cm), valamint az utolsó (hetedik) sor VSLM formulájának betűi (6,5 cm - 7 cm). A legkisebb betűk a záróformulát megelőző (hatodik) sorban láthatók (2,5 cm). Őrzési helye: Savaria Múzeum, Szombathely. Leltári száma: SMR98.1.2. A felirat szövege: Diis ItinefrariisJ • / utriusque [viae] / L(ucius) • Pompeius LongfinusJ / suo Marciaeque /5 coniugis et Rustici / fili(i) • nomine / v(otum) • sfolvit) • l(ibens) • m(erito). Fordítása: „A két út mindegyike Utazás-isteneinek Lucius Pompeius Longinus a maga, továbbá felesége, Marcia, valamint fia, Rusticus nevében szívesen teljesítette fogadalmát, mert (az istenek) megérdemelték". Mindkét felirat a fogadalmi feliratokra jellemző, egyes szám illetve többes szám részes esetbe tett dedikációs formulával kezdődik. A két feliraton említett, fogadalom felajánlásban részesítettek (1. sz. felirat: Itunus et Ituna; 2. sz. felirat: Dii Itinerarii) megnevezése ebben a formában először figyelhető meg a latin nyelvben. Közös jellemzőjük tehát, hogy mindhárom név hapax legomenonxiak tekinthető. A két felirat közös lelőhelyéből és abból a tényből, hogy szemmel láthatólag szándékosan helyezték őket nemcsak hogy egymás közelébe, de egymásra, arra lehet következtetni, hogy a feliratok közös - a megtalálás helyétől eredetileg talán nem túl messze fekvő - helyről származhatnak, és a fogadalmi felajánlásban részesített „személyek" talán ugyanabban a körben kereshetők. Ezt a feltevést megerősíti a feliratok tartalmi öszszefuggése is, ugyanis a két felirat bármelyike csakis a másik ismeretében fejthető meg teljes biztonsággal. így a 2. sz. felirat hiányában csak találgatni lehetne arra vonatkozóan, hogy „ki" lehet az 1. sz. felirat első és második sorában dativusban említett Itunus et Ituna, és megfordítva, az 1. sz. felirat nélkül nem tudnánk pontosan megnevezni a Dii Itinerarii összefoglaló néven említett istenségeket. Az első feliraton említett Itunus et Ituna megnevezés nem valószínű, hogy magánszemélyeket takar. Ezt cáfolja egyrészt az a tény, hogy a két név után nincs semmiféle, a fogadalomtevők és a felajánlásban részesített személyek közötti rokoni, társadalmi, foglalkozásbeli viszonyra utaló kifejezés, másrészt, hogy a felirat az isteneknek felajánlott fogadalmi feliratokra jellemző v(otum) s(olvit)(olverunt) l(ibens)ßbentes) mferito) formulával zárul. Ugyanez olvasható a 2. sz. felirat zárósorában, amelynek első sora meg is adja, hogy mely isteneknek váltották be fogadalmukat a feliratállítók. A plurális dativusban megadott Diis Itinef. ] dedikációs formula biztosan egészíthető ki az iter, itinehs («)

4 szóból képzett adiectivurn

5 segítségével plurális dativusban Diis ItinefrariisJ alakra (plurális nominativMsban: Dii Itinerarii). Egyéb változatok, mint a túlságosan rövid főnévi alak genitivusa (Diis Itinehs vagy Diis Itinerum) a sorok szimmetrikus elrendezése miatt szinte teljes biztonsággal kizárhatók a kiegészítési lehetőségek sorából. Az iter főnév illetve az abból képzett itinerahus melléknév úton való mozgásra, haladásra, utazásra utaló jelentését alapul véve, a Dii Itinerarii először Savahában felbukkanó megjelölést az „Úton-levés", az „Úton-haladás", az „Utazás istenei" szerkezetben fordíthatjuk le. Az első sor Dii Itinerarii dedikációs formulájának figyelembe vételével teljes biztonsággal egészíthetjük ki a 2. sor töredékes végét a via szó singularis genitivus alakjával. így a Diis Itiherahis / utriusque [viae] kifejezést kapjuk, amely azt jelenti, hogy az oltárt „a két út 4 iter, itinehs (n): (GEORGES 1969, 470-472.) Jelentései: „menés", , járás", „utazás"; „a szárazföldön megtett út". Az iter szó melléknevek nélkül mindig a szárazföldi utazásra, szárazföldön megtett útra vonatkozott, szemben pl. az iter maritimum megjelöléssel, amely a tengeri utazást, „tengeren megtett utat" jelentette. Ebből is kiderül, hogy az iter szemantikailag különbözik a via szótól, amely nem a „megtett utat", hanem a „kiépített, fizikailag létező utat" jelenti. 5 itinerahus, -a, -um: (GEORGES 1969, 474.) Jelentései: „utazással, haladással kapcsolatos", „utazáshoz, haladáshoz tartozó". 116