Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Borhy László–Sosztarits Ottó: Dii Itinerarii, Itunus és Ituna – az Utazás istenei Savariában

SAVARIA23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA A felirat szövege: Ituno • eftj /Jtunae / Quartus / et • Fl(avia) • Julia • /5 v(otum) • sfolverunt) • l(ibentes) • m(erito). Fordítása: „Itunusnak és Itunának Quartus és Flavia Iulia szívesen teljesítették fogadalmukat, mert (Itunus és Ituna) megérdemelték". 2. SZ. FELIRAT (2. kép) Szürke színű édesvízi mészkőből faragott feliratos oltár. Hangsúlyosan megfaragott abacusát hullámtag profil tagolja, amelyen henger alakú volutapárna nyug­szik. A téglatest alakú oltártörzs függőleges és hullám­tag profillal tagolt összetett lábazaton áll. Az oltár fel­irattal ellátott elején és két keskeny oldalán jól láthatók a fogasvésővel történő megmunkálás jellegzetes nyo­mai, amelyet az utólagos csiszolás csak részben tünte­tett el. A hátoldal elnagyoltan megmunkált. Az újkori sérülés következtében a volutapárna és a párkányzat közel fele, valamint a feliratos mező jobb felső része megsemmisült, ezért a felirat első négy sora hiányos. Az oltár magassága 91 cm, a lábazatnál mérhető szé­lessége 58 cm, vastagsága 36 cm. A feliratmező szélei­hez viszonyítva többé-kevésbé szimmetrikusan középen elhelyezkedő sorok betűmagassága az utolsó sor kivé­telével 7 cm és 2,5 cm között változik. A legnagyobbak az első sor felmagasított,/' (6,5 cm) és „Г' (6,1 cm), valamint az utolsó (hetedik) sor VSLM formulájának betűi (6,5 cm - 7 cm). A legkisebb betűk a záróformu­lát megelőző (hatodik) sorban láthatók (2,5 cm). Őrzési helye: Savaria Múzeum, Szombathely. Leltá­ri száma: SMR98.1.2. A felirat szövege: Diis ItinefrariisJ • / utriusque [viae] / L(ucius) • Pompeius LongfinusJ / suo Marciaeque /5 coniugis et Rustici / fili(i) • nomine / v(otum) • sfolvit) • l(ibens) • m(erito). Fordítása: „A két út mindegyike Utazás-isteneinek Lucius Pompeius Longinus a maga, továbbá felesége, Marcia, valamint fia, Rusticus nevében szívesen telje­sítette fogadalmát, mert (az istenek) megérdemelték". Mindkét felirat a fogadalmi feliratokra jellemző, egyes szám illetve többes szám részes esetbe tett dedi­kációs formulával kezdődik. A két feliraton említett, fogadalom felajánlásban részesítettek (1. sz. felirat: Itu­nus et Ituna; 2. sz. felirat: Dii Itinerarii) megnevezése ebben a formában először figyelhető meg a latin nyelv­ben. Közös jellemzőjük tehát, hogy mindhárom név ha­pax legomenonxiak tekinthető. A két felirat közös lelő­helyéből és abból a tényből, hogy szemmel láthatólag szándékosan helyezték őket nemcsak hogy egymás kö­zelébe, de egymásra, arra lehet következtetni, hogy a feliratok közös - a megtalálás helyétől eredetileg talán nem túl messze fekvő - helyről származhatnak, és a fo­gadalmi felajánlásban részesített „személyek" talán ugyanabban a körben kereshetők. Ezt a feltevést megerősíti a feliratok tartalmi ösz­szefuggése is, ugyanis a két felirat bármelyike csakis a másik ismeretében fejthető meg teljes biztonsággal. így a 2. sz. felirat hiányában csak találgatni lehetne arra vonatkozóan, hogy „ki" lehet az 1. sz. felirat első és második sorában dativusban említett Itunus et Ituna, és megfordítva, az 1. sz. felirat nélkül nem tudnánk pon­tosan megnevezni a Dii Itinerarii összefoglaló néven említett istenségeket. Az első feliraton említett Itunus et Ituna megneve­zés nem valószínű, hogy magánszemélyeket takar. Ezt cáfolja egyrészt az a tény, hogy a két név után nincs semmiféle, a fogadalomtevők és a felajánlásban része­sített személyek közötti rokoni, társadalmi, foglalkozás­beli viszonyra utaló kifejezés, másrészt, hogy a felirat az isteneknek felajánlott fogadalmi feliratokra jellemző v(otum) s(olvit)(olverunt) l(ibens)ßbentes) mferito) for­mulával zárul. Ugyanez olvasható a 2. sz. felirat záró­sorában, amelynek első sora meg is adja, hogy mely is­teneknek váltották be fogadalmukat a feliratállítók. A plurális dativusban megadott Diis Itinef. ] de­dikációs formula biztosan egészíthető ki az iter, itinehs («) 4 szóból képzett adiectivurn 5 segítségével plurális dativusban Diis ItinefrariisJ alakra (plurális nominati­vMsban: Dii Itinerarii). Egyéb változatok, mint a túlsá­gosan rövid főnévi alak genitivusa (Diis Itinehs vagy Diis Itinerum) a sorok szimmetrikus elrendezése miatt szinte teljes biztonsággal kizárhatók a kiegészítési le­hetőségek sorából. Az iter főnév illetve az abból képzett itinerahus melléknév úton való mozgásra, haladásra, utazásra utaló jelentését alapul véve, a Dii Itinerarii először Savahában felbukkanó megjelölést az „Úton-le­vés", az „Úton-haladás", az „Utazás istenei" szerkezet­ben fordíthatjuk le. Az első sor Dii Itinerarii dedikációs formulájának figyelembe vételével teljes biztonsággal egészíthetjük ki a 2. sor töredékes végét a via szó singularis genitivus alakjával. így a Diis Itiherahis / utriusque [viae] kife­jezést kapjuk, amely azt jelenti, hogy az oltárt „a két út 4 iter, itinehs (n): (GEORGES 1969, 470-472.) Jelentései: „me­nés", , járás", „utazás"; „a szárazföldön megtett út". Az iter szó mellék­nevek nélkül mindig a szárazföldi utazásra, szárazföldön megtett útra vonatkozott, szemben pl. az iter maritimum megjelöléssel, amely a ten­geri utazást, „tengeren megtett utat" jelentette. Ebből is kiderül, hogy az iter szemantikailag különbözik a via szótól, amely nem a „megtett utat", hanem a „kiépített, fizikailag létező utat" jelenti. 5 itinerahus, -a, -um: (GEORGES 1969, 474.) Jelentései: „utazás­sal, haladással kapcsolatos", „utazáshoz, haladáshoz tartozó". 116

Next

/
Thumbnails
Contents