Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Borhy László–Sosztarits Ottó: Dii Itinerarii, Itunus és Ituna – az Utazás istenei Savariában

BORHY LÁSZLÓ SoszTARiTs OTTÓ: DII ITINERARII, ITUNUSÉSITÜNA AZ UTAZÁS ISTENEI SAV ÁRIÁBAN mindegyike Utazás Istenei"

6 számára ajánlották fel. Amennyiben a kiegészítést helyesnek fogadjuk el, akkor a via (jelentése: „kiépített, valóságos út") szó említése a második sorban szintén kizárja azt a lehetőséget, hogy az első sorba az iter szó singularis vagy plurális genitivus alakja kerüljön: szemantikai szempontból ugyanis a Diis ItinefrisJ utriusque [viae] vagy Diis JtinefrumJ utriusque [viae] megoldás nem elfogadható. Az első sorba sokkalta inkább melléknévi alak, az itinerarius, -a, -um szónak a Diis szóval egyeztetett Diis JtinefrariisJ alakja kívánkozik. Ebből az is következik, hogy nem egyszerűen a „két út mindegyike út-isteneiről", hanem sokkalta inkább a mozgást, haladást, utazást hangsúlyozva „a két kiépített úton megtett út mindegyikéhez külön-külön kapcsolódó utazás-istenek"-ről van szó. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy kiket értettek a feliratállítók a DU Itinerarii alatt, az 1. sz. felirat fogadalmi felajánlásban részesített Itunus et ltuna kettőse jöhet számításba, akiket - akárcsak a Dii Itinerariix - a Római Birodalomban másutt szintén nem említenek. Nyilvánvaló, hogy az 1. sz. feliraton említett Itunus et ltuna név ugyanannak a szónak a masculinum ésfemininum alakja. Miután kizártuk annak lehetőségét, hogy a két név magánszemélyeket jelöl, a VSLM dedikációs záróformula megléte alapján feltételezhetjük, hogy ugyanannak az istenségnek a hímnemű és nőnemű aspektusát jelentik. Abból kiindulva, hogy az 1. és a 2. sz. felirat közös lelőhelye közös eredetre, és tartalmi összefüggésre utalhat, kíséreljük meg a Dii Itinerariinék az Itunus és ltuna nevekkel összefüggésben való értelmezését. Az Itunus et ltuna istennevek a DU Itinerarii öszszefoglaló megnevezéshez hasonló módon „haladással, járással, menéssel" kapcsolatos jelentéstartalommal bírnak. Etimologizálásukhoz leginkább a fentiekben taglaltakkal azonos jelentéstartalommal bíró eo, ire, i(v)i, itum

1 latin ige supinum töve jöhet számításba, amelyből az itus, -us (m) főnév képezhető.

8 A római istenvilágban több olyan istennév is ismert, amelyek a szótőhöz kapcsolódva -tunus, -tuna végződést mutatnak. A legismertebbek közül talán elegendő For-tu-na, Nep-tu-nu-s, Por-tu-nu-s nevét megemlíteni, amely szavak a következő részekből állnak: 6 uterque, utraque, utrumque: Id. (GEORGES 1969, 3331-3332): „mindkettő külön-külön, a kettő közül mindegyik", nominativusbm „utraque via". Érdemes felhívni a figyelmet a singularis használatára: plurálisban ugyanis (utrarumque viarum) „együttesen mindkét útnak a...", a singularis megkülönböztető jellegű „a két út mindegyikének a..." jelentésétől eltérő tartalommal bír. Az utriusque viarum kiegészítés nyelvtani szempontból helytelen, így eleve nem is jöhet számításba. 7 Jelentése: „menni, haladni, utazni" (GEORGES 1969,475.). 8 Jelentése: „menés, hatadásjárás" (GEORGES 1969, 475). 1. szótő (For-, Nep-, Por-), amelyhez a 2. -tu- Verbalabstractum kapcsolódik^ amelyet kiegészít a 3. -no- suffixum (a megfelelő casusmorphémával ellátva)

9

. A -no- suffixum arra utal, hogy ezek a szavak eredetileg igei melléknevek (Verbaladjektive) voltak, és valamilyen cselekvéshez vagy történéshez kapcsolódnak (nomina agentium).

10 A -no- suffixum a nyugati indogermán pl. kelta, germán, görög és latin nyelvekben azonban nem csak igéhez, hanem névalakhoz is járulhat. A latinban gyakran hosszú magánhangzót követően az -anus, -inus, -enus végződésekben a -no- suffixum egyrészt valamely személyhez vagy dologhoz való tartozást (valamivel „ellátva levés", „felszerelve levés" értelemben) jelenthet, másrészt meghatározhatja , valamely személynek illetve tárgynak egy meghatáro-; , zott közegre kifejtett hatását. Ily módon az adott név másodlagosan az „úrnak lenni valami fölött" jelentéstartalommal is bír. A -no- suffixumot tartalmazó közismert istennevek közül például Nep-tu-nu-s neve: az „úr a vizek, a nedvesség fölött", Pomo-na neve az, „úrnő a gyümölcs fölött", Silva-nu-s neve az „úr az erdő fölött", Teuta-nu-s neve pedig az „úr a nép fölött" je- . lentéstartalommal bír." Visszatérve az I-tu-nu-s és I-tuna nevekhez a hasonló végződést mutató párhuzamok segítségével megállapíthatjuk, hogy egyrészt istennevekről van szó, másrészt pedig egyértelműen az eo, ire, i(v)i, itum igéhez, vagy annak supinumúból képzett itus, -us (m) főnévhez, - nem pedig a „mozdulatlanabb" iter, itineris (n) kapcsolódva - az utakon végzett haladó mozgás urának, azaz az utazás (mint cselekvés) urának, férfi és női aspektusát jelölik. Őket nevezi a 2. sz. feb irat összefoglaló néven Dii Itinerariinék. Többször hangsúlyoztuk már, hogy ez a három elnevezés a római istenvilágban mindeddig ismeretlen volt. Nem ismeretlen azonban az utakkal és útkereszte9 (LEHMANN 1977, 216-217) A szerzők ezen a helyen is köszönetet mondanak Hubert Petersmann professzornak (Universität Heidelberg, Seminar für Klassische Philologie) a nevek nyelvészeti értelmezésében nyújtott segítségéért, és azért, hogy megjelenés előtt álló tanulmányának kéziratát (PETERSMANN 1995) a rendelkezésükre bocsátotta. A latinban ugyan meglevő, de mindenképpen ősinek tekinthető -tu-noval képzett szavak már a mykénéi nyelvekben is megfigyelhetők: pl. a pi-pi-tu-na (KN Fp 13.1) istennév, vagy a to-tu-no és ko-ro-tu-no férfinevek. Ld. még: (MORPURGO - DAVIES 1963; JORRO - ADRADOS 1985-1993). •','; 10 Erre vonatkozóan lásd (DEBRUNNER 1944, 4L; SOMMER 1948, 599. § 379; MEID 1957, 75.; PETERSMANN 1990, 43-44.). A fenti nyelvészeti fejtegetésekre vonatkozóan részletesebben lásd (PETERSMANN 1995). Ld. még Potnia < po-ti-ni-ja illetve IÍXCUV nóxvta < si-to-po-ti-ni-ja (Demeter aspektusa Szicílián) alakra (CHADWICK 1974,410-41L; GODART - SACCONI 1996, 107.) valamint a po-ti-ni-ja i-ge-ja („ló-istenség" Pyloson) alakra PY Fa 16, Ea 59.5 és PY An 1281.1; CHADWICK 1963, 58.; GODART - SACCONI 1996, 111). 117