Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Szél Győző–Hegyessy Gábor: Adatok az Őrségi Tájvédelmi Körzet futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae)

SZÉL Gy. - HEGYESSY G.: Adatok az őrség futóbogár faunájához (Coleoptcra: Carabidae) vizsgálata segítségével lehet elvégezni, a közelrokon Bradycellus harpalinus (Serville, 1821) illetve B. csikii Laczó, 1912 fajoktól való elválasztás a nőstények esetében sokszor lehetetlen. Csak néhány előfordulási helyét ismerjük hazánkban. Bradycellus csikii Laczó, 1912 — Kondorfa, 1984.IX.30., PA (2, SM); Őriszentpéter, 1983.X.10., PA (2, SM); Szalafő: Felsőszer, 1984.IX.29., PA (1, SM). — Az előző fajhoz hasonlóan csak néhány hazai lelőhelyadatát ismerjük. Bradycellus harpalinus (Audinet-Serville, 1821) — Apátistvánfalva [5], (fh), 1993.VIII.22., TCs (2, SM); Farkasfa (csarabos erdőszél) [2], 1993.VIII.4., VK (2, SM); Kétvölgy: Grajka-patak völgye, (fh), 1993.IX.8., VK (2, SM); Szalafő, 1987.VIII.21., PA (1, SM). — A nemzetség leggyakoribb faja. A legtöbbször fűhálózással gyűjtötték erdőszéleken és fövés helyeken. Bradycellus verbasci (Duftschmid, 1812) — Apátistvánfalva [5], 1993.VII. 19-20, TCs (1, SM); Magyarszombatfa, (fcs), 1979VIII.8-9, ÁL (1, MTM). —Nedves réteken fordul elő. Nem gyakori. Acupalpus exiguus (Dejean, 1829) — Magyarszombatfa, (fcs), 1980.VI.15, PA (21, MM). — Hazánkban elterjedt faj, melyet legtöbbször nedves, mocsaras helyeken gyűjtöttek. Acupalpus flavicollis (Sturm, 1825) — Apátistvánfalva, 1994.V.10, DR (3, SM); Csörötnek: Huszászi-patak (vízparti hordalékból) (Carici brizoidisAlnetum glutinosae) [11], 1989.IX.2, AL (1, MTM); Farkasfa: Fekete-tó, (mr), 1985.IX.28, PA (1, MM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1987.IV. 19, PA (2, MM); Szalafő, 1987.IV.18, PA (1, SM); Szőce, 1986.V.1-2, PA (2, SM); Szőce: tőzegláp [7], (fh), 1979.V.15, MO (1, MTM). — Hazánkban elsősorban a domb- és hegyvidéken fordul elő szórványosan. Az Őrségben gyakori fajnak számít. Acupalpus Iuteatus (Duftschmid, 1812) — Apátistvánfalva, (fcs), 1993.VI.7-8, TCs-VK (1, SM); Magyarszombatfa, (fcs), 1980.VI.15, PA (5, MM). — Elsősorban a Dunántúlról és az Alföldről vannak adatai, ahol nedves helyeken, növényi törmelék alatt találták. Acupalpus maculatus Schaum, 1860 — Magyarszombatfa, (fcs), 1980.VI.15, PA (2, MM); Szalafő, 1993.VI.19, Rel (1, Relmgy). — A legtöbb példány hazánkban az Alföldről került elő, ahol a példányokat szikes tavak közelében találták (ÁDÁM és MERKL, 1986). Acupalpus meridianus (Linnaeus, 1767) — Csörötnek: Huszászi-patak [11], 1982VIII.21-22, Rí (1, RImgy); Szalafő: Felsőszer, 1983.V.21-28, PA (1, MM); Szalafő: Borjas-erdő (Junco-Molinietum) [7], 1982.VII.13, ÁL (1, MTM); Szalafő: Papszer, (fh), 1994V.9, DR (1, SM). — Hazánkban a hegy- és dombvidéken valamint az Alföldön egyaránt előkerült különféle élőhelyekről (nedves, mocsaras nyílt növényzetből, illetve ligeterdőkből, de homokbányából és szikes rétről is). Szántóföldön is gyűjtötték (HORVATOVICH és SZARUKÁN, 1986). Acupalpus parvulus (Sturm, 1825) [syn.: Acupalpus dorsalis (Fabricius, 1787)] — Apátistvánfalva, (fcs), 1994.VIII.6-7, TCs-VK (1, SM); Magyarszombatfa, (fcs), 1979.

VIII.8-9, ÁL (1, MTM), (fcs), 1980.VI.15, PA (2, MM). — Hazánkban elterjedt faj, mely elsősorban az Alföld és a dombvidék nedves területein vizek közelében, növényzettel benőtt helyeken (pl. nádasok talaján) fordul elő. A MTM bogárgyűjteményének példányait túlnyomó többségben a KisBalaton illetve a Velencei-tó környékén gyűjtötték. Antbracus consputus (Duftschmid, 1812) — Apátistvánfalva, (fcs), 1993.VI.7-8, TCs-VK (1, SM); Magyarszombatfa, (fcs), 1980.VI.15, PA (4, 26