Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)
Szél Győző–Hegyessy Gábor: Adatok az Őrségi Tájvédelmi Körzet futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae)
SAV ARIA 23/2 (Pars historíco-naturalis) MM). — Hazánkban elsősorban az Alföldön és a dombvidéken gyűjtötték nedves és vizenyős helyeken, sokszor vízparton, de szikes réteken és erdőszéleken is. A hegyvidékről kevesebb adata van. Stomis pumicatus (Panzer, 1796) — Kondorfa, 1980.IV.7., PA (1, MM); Nemesmedves, 1979.VI.3., PA (1, MM); Szalafő, (tr), 1982.IV.il ., PA (1, MM). — Országszerte elterjedt, de nem közönséges. Élőhelye elsősorban a jó vízellátottságú vagy nedves erdő (az alföldi puha- és keményfaligetektől a hegyvidéki gyertyános-tölgyesekig), de nyílt növénytársulásokból, sőt szántóföldről is (HORVATOVICH és SZARUKÁN, 1986) előkerült. Poecilus cupreus (Linnaeus, 1758) — Bajánsenye, 1980.VIII.23., PA (1, MM); Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1982.V.3., PA (1, MM); Kondorfa, 1979.V.3., PA (1, MM), 1982.IV.10., PA (1, MM), 1982.IV.10., Rí (3, RImgy); Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.IX.30., PA (1, MM); Rábagyarmat, 1980.V.4., PA (1, MM); Rábagyarmat: Rába-part [11], 1980.VIII.22., PA (1, MM); Viszák, 1986.V.3., PA (1, SM), 1987.IV. 19., RI (2, RImgy). — E széles tűrőképességű és hazánkban messze elterjedt faj leginkább a növényzettel benőtt, nyílt és nedves helyeken található. Lelőhelyeinek zöme alföldi területekre esik, de a dombvidéken és a hegyvidék alacsonyabb régiójában is előfordul. Mezőgazdasági területeinken (elsősorban a gabonavetésekben) az egyik leggyakoribb futóbogár, mely egyes helyeken tömegesen lép fel (HORVATOVICH és SZARUKÁN, 1986). Poecilus lepidus (Leske, 1785) [syn.: Poecilus virens (O. F. Müller, 1776)] — Máriaújfalu (Genisto nervatae-Pinetwn) [2], 1983. VI. 10., ÁL (1, MTM); Szakonyfalu, 1961. VII. 10., EJ (1, MTM). — Elsősorban az Alpokalján illetve a Középhegységben előforduló ritka faj, melynek a legtöbb hazai lelőhelye a hegyvidék bükkös illetve tölgyes zónájára esik. Poecilus versicolor (Sturm, 1824) [syn.: Poecilus coerulescens (Linnaeus, 1758)] — Kondorfa, 1982.IV. 10., Rí (1, RImgy); Kondorfa: Lugos-patak völgye, (fh), 1993.VIII.4., VK (1, SM); Szalafő, 1987.IV. 18., PA (1, SM). — A Poecilus cupreus-hoz hasonlóan elterjedt hazánkban, de nem olyan gyakori. Az Alföldön és a dombidéken kívül a hegyvidéken is megtalálható, ott elterjedtebb és magasabbra hatol fel, mint a P. cupreus. Mezőgazdasági területeken nem jellemző az előfordulása. Pterostichus anthracinus (Illiger, 1798) — Szőce, 1986.V.1-2., PA (1, SM); Viszák, 1987.IV. 19., PA (1, SM). — Hazánkban a sík-, domb- illetve a hegyvidéken általánosan elterjedt, ahol erdőkben és nyílt, növényzettel benőtt helyeken egyaránt gyűjtötték. Nedvességkedvelő faj, mely szikes területeken is előfordul. Pterostichus diligens (Sturm, 1824) — Farkasfa, 1986.VII.10., PA (1, SM); Farkasfa: Fekete-tó, (mr), 1985.IX.28., PA (3, MM); Szalafő, (tr), 1982.111.13., PA-RI (2, MM). — Nedvességkedvelő faj, melyet főként vízparton, fák tövében, nádasokban, zsombékosokban gyűjtöttek, de különféle erdőkből is előkerült. Hazai lelőhelyei között a síkság és a hegyvidék egyaránt képviselve van, Pterostichus melanarius (Illiger, 1798) [syn.: Pterostichus vulgaris (Linnaeus, 1758)] — Bajánsenye, 1980.III.23., PA (5, MM); Csörötnek: Huszászipatak [11], 1982.VIII.21-22., Rí (2, RImgy); Rábagyarmat, 1980.VI.29., PA (1, MM). — Egyik legközönségesebb hazai Pterostichus-fajunk, mely az Alföldön, a domb- és hegyvidéken egyaránt megtalálható. Tipikus élőhelye a nedves ligeterdő, 27