Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Szél Győző–Hegyessy Gábor: Adatok az Őrségi Tájvédelmi Körzet futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae)

SAV ARIA 23/2 (Pars historico-naturalis) Harpalus atratus Latreille, 1804 — Szőce, 1986.

VII.5., PA (1, MM). — Hazánkban elterjedt, és viszonylag gyakori faj, melyet különféle erdőtársulásokban (az Alföldön, a domb- és hegyvidéken egyaránt) gyűjtöttek. Harpalus distinguendus (Duftschmid, 1812) [syn.: Harpalus psittaceus (Fourcroy, 1785)] — Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1987.IV.19., PA (1, SM); Szalafő: Nyúzó-völgy, Szala-rét, (fh), 1994.VI.14., VK (2, SM); Szalafő: Papszer, (fh), 1994.V.9., VK (1, SM). — Hazánkban az egyik leggyakoribb Harpalus-faj, mely szántóföldekről is igen sokszor előkerült (HORVATOVICH és SZARUKÁN, 1986). Harpalus latus (Linnaeus, 1758) — Apátistvánfalva [5], (fh), 1993.VI.16., TCs (1, SM); Orfalu, (fh), 1993.VIII.5., VK (1, SM). — Hazánkban elsősorban különféle erdőtársulásokban gyűjtötték az Alföldön valamint a domb- és hegyvidéken. Harpalus marginellus Dejean, 1829 — Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.VI.25., Rí (1, Rlmgy). — Ritka, szórványos előfordulású hegyvidéki és erdőlakó faj, mely az Alpokaljáról, a Dél-Dunántúlról valamint az Északi-középhegységből ismert. Harpalus modestus Dejean, 1829 — Szakonyfalu, 1968.VI.5., HS (1, MTM). — Ritka faj, melyet leginkább az Alföld homokos és szikes területein gyűjtöttek. Az Északi-középhegységből is van adata. Stenolophus mixtus (Herbst, 1784) — Kétvölgy, 1988.V.18.; Magyarszombatfa, (fcs), 1980.VI.15., PA (2, MM); Szőce, 1986.VII.5., PA (1, SM). — Nedves és mocsaras helyeken általánosan elterjedt. Az Alföldön és a dombvidéken nagyobb példányszámban gyűjtötték. Stenolophus skrimshiranus Stephens, 1828 — Magyarszombatfa, (fcs), 1980.

VI. 15., PA (1, MM). — Hazánkban főként az Alföldön és a dombvidéken gyűjtötték vízparton illetve nedves helyeken, főleg fénycsapdával. Az előző fajnál lényegesen ritkább. Stenolophus teutonus (Schrank, 1781) — Csörötnek, 1993.VI.18., Rel (6, Relmgy); Csörötnek: Huszászi-patak [11], 1982.VIII.21-22., Rí (4, Rlmgy); Csörötnek: Rába-part (ripicol) [11], 1980.X.7., ÁL (7, MTM); Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1982.V.3., PA (2, MM), 1986.V.2., PA (1, SM); Óriszentpéter: Bárkástó, 1987.IV. 19., PA (1, MM); Rábagyarmat, 1980.VIII.22., PA (1, SM), 1980.VI.29., PA (4, MM); Rábagyarmat: Rába-part [11], 1980.VIII.22., PA (1, MM); Rátót: Rába-part (vízpart) [11], (e), 1981.VII.27., ÁL (2, MTM); Szalafő, 1982.VI.il

., PA (1, MM), 1987.IV.18., PA (1, SM); Szalafő: Felsőszer, 1984.IX.29., PA (3, MM); Szőce, 1961.XI.15., HE (3, MTM), 1986.V.1-2., PA (1, SM), 1986.VII.5., PA (1, SM); Viszák, 1987.IV.19., PA-RI (1, Rlmgy). — Hazánkban nedves és vizenyős helyeken gyűjtötték főként az Alföldön és a dombvidéken, de van adata a hegyvidékről is. Dichelrotrichus rufithorax (Sahlberg, 1827) — Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.DÍ.30., PA (1, MM); Kondorfa: Sásos-erdő (Pastinaco-Arrhenatheretum) [5], 1982.VII.il

., ÁL (1, MTM); Rábagyarmat, 1982.IV.10., PA (4, MM) (Echinochloo-Polygonetum lapathifolü) [11], (pt), 1989.IX.2., ÁL (2, MTM); Rátót: Rába-part (Bidenti-Calystegietum) [11], 1982.IV. 10., ÁL (32, MM). — Vizek közelében, de a part szárazabb területein él. Hazánkban elterjedt, azonban általában nem gyakori. Bradycellus caucasicus (Chaudoir, 1846) [syn.: Bradycellus coliaris (Paykull, 1798)] — Szalafő, (tr), 1982.III.13., PA-RI (3, MM); Szőce: tőzegláp [7], (r), 1961.XI.15., PT (11, MTM). — A biztos meghatározást csak a hím ivarszerv 25