Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Hegyessy Gábor–Kovács Tibor: Az Őrség cincérfaunája (Coleoptera: Cerambycidae)

HEGYESSY G. — KOVÁCS T.: Az Őrség cincér faunája (Coleoptera: Cerambycidae) 26, Rí; Szalafő: Felsőszer, 1984.IX.29, 1985.V.1, PA, (MM); Szalafő: Papszer, 1985.V.3, PA, (MM); Viszák, 1987.IV.19, Rí — Az egész Palearktikumban elterjedt faj. A lárva fenyőfélék különböző vastagságú ágainak kérge alatt rág, bábozódni a farészbe megy. Őrségi előfordulását KOVÁCS (1994) ismerteti. Pogonocherus decoratus Fairmaire, 1855 — Kondorfa, 1984.IX.30, PA, (MM); Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.IX.30, PA, (MM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1983.X.8, PA, (MM); Szalafő, 1983.X.8-9, PA, (MM). — Európában elterjedt faj. A lárva fenyőfélék vékony ágainak kérge alatt rág, bábozódni a farészbe megy. Korábbi őrségi előfordulási adata KOVÁCS (1994) nyomán ismert. Pogonocherus ovatus (Goeze, 1777) — CsÖrötnek: Huszászi-patak völgye, 1984.X.1, PA, (MM); Farkasfa, 1982.IV. 12, PA, (SM); Farkasfa: Fekete-tó, 1982.V.2, Rí; Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1987.IV. 19, PA; (SM). — Európában elterjedt faj. A lárva magyarországi életmódja ismeretlen. Egy alkalommal, tél végén Picea sp. vékony törzséből bújt elő, azonban ez a példány csak telelni húzódott be a kéreg alá. Kora tavasszal sokféle lombos fa és fenyőféle ágairól kopogtatható, de más Pogonocherus-fz)okkal ellentétben ez a faj nem tetteti magát ilyenkor halottnak. Őrségi előfordulásait HEGYESSY (1992) és KOVÁCS (1994) publikálta. Oplosia fennica (Paykull, 1800) — Kondorfa: Lugos-patak völgye, 1984.VI.il

, PA, (MM). — Elterjedése európai és távol-keleti diszjunkt. Az Usszuri vidéken és Japánban élő alakját Oplosia fennica suvorovi Pic, 1914 néven alfajként különböztetik meg. A lárva hársfák különböző vastagságú ágainak kérge alatt rág, bábozódni sekélyen a farészbe megy. Őrségi előfordulását KOVÁCS (1994) említi. Agapanthia violacea (Fabricius, 1775) — Apátistvánfalva: Zsida-patak völgye, 1994.V.17, VK, (SM); Csörötnek, 1984.VI.4, Rí, (SM); Felsőszölnök: Halál-völgy, 1994.VI.17, VK, (SM); Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1983.V.28, 1983.V.30, PA, (MM), (SM), 1983.V.28, RI, (SM); Kondorfa, 1994.VI.19, VK, (SM); Magyarszombatfa: Szentgyörgyvölgyi-patak, 1994.VI.21, VK, (SM); Nagyrákos, 1983.V.28, TS, (SM); Nagyrákos: Zala-part, 1985.VI.6, RI, 1985.VI.10, SzD, (SM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1982.V.31, PA, (MM); Szaknyér, 1993.VII.5, VK, (SM); Szalafő, 1983.V.21-23, PA, (SM); Szőce: tőzegmoha-láp, 1994.V.11, VK, (SM); Velemér, 1985.V.23, SzD — A Palearktikum nyugati részében elterjedt faj. A lárva különböző lágyszárú növények, főleg pillangósok szárának közepén rág. Bábozódás előtt a gyökér felső részébe megy, a növény szárát a talaj felett néhány centiméterrel elrágja és durvaszálú rágcsálékával eltömi. A földben maradt tőben bábozódik. Őrségi előfordulásának adatait HEGYESSY (1992) és KOVÁCS (1994) közölte. Agapanthia villosoviridescens (De Geer, 1775) — Apátistvánfalva, 1993.VI.16, TCs, (SM); Apátistvánfalva: Zsida-patak völgye, 1994.VI.17, VK, (SM); Csörötnek: Huszászi-patak völgye, 1983.V.21, PA, (SM), 1983.V.21, 1993.VI.18, RI, (SM), 1983.V.21, SzD; Farkasfa: Borjas-erdő, 1985.V.7, Rí; Felsőmarác: Himfai-parkerdő, 1984.VIII.19, PA, (SM); Felsőszölnök, 1992.VII.16, KT, 1993.VI.19, RI; Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1982.V.30, 1983.V.28, PA, (SM), 1983.V.28, RI, (SM), 1983.V.28, TS, (SM), 1985.VI.12, SzD, (SM); Kondorfa: Lugos-patak völgye, 1984.VI.il

, RI, (SM); Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.VI.25, RI; Máriaújfalu: Máriaújfalui-víztároló, 1992.V.13, KT; Nagyrákos, 1983.V.28, TS, (SM); Nemesmedves, 1979.VI.3, ÁL, (MTM); 156