Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Hegyessy Gábor–Kovács Tibor: Az Őrség cincérfaunája (Coleoptera: Cerambycidae)

SA VARIA 23/2 (Pars historico-naturalis) Orfalu, 1983.V.26, RI, (SM); Szakonyfalu, 1968.VI.5., HS, (MTM), 1976.V.13., TS, (SM); Szalafő, 1983.V.21-23., PA, (SM); Szalafő: Dombok, 1985.VI.13., SzD, (SM); Szőce: láprét, 1983.V.28., RI, (SM); Szőce, 1986.VII.5., PA, (SM); Velemér, 1985.V.23., SzD; Viszák: Lugosi-erdő, 1983.V.27., RI, (SM). — Az egész Palearktikumban elterjedt faj. A lárva különböző lágyszárú növények, főleg fészkesek és csalán szárának közepén rág. Bábozódás előtt a gyökér felső részébe megy, a növény szárát a talaj felett néhány centiméterrel elrágja és durvaszálú rágcsálékával eltömi. A földben maradt tőben bábozódik, de ritkán az is előfordul, hogy a letört szárból kel ki. Őrségi előfordulásait HEGYESSY (1992) és KOVÁCS (1994) publikálta. Agapanthia pannonica Kratochvíl, 1985 — Apátistvánfalva: Zsida-patak völgye, 1983.V.26., 1984.

VI. 10., PA, (MM); Bajánsenye, 1979.VI.4., RI, (SM); Csörötnek, 1984.

VIA, RI, (SM); Csörötnek: Huszászi-patak völgye, 1983.V.28., 1993.VI.18., RI, (SM); Csörötnek: Sásos-erdő, 1979.VI.3., ÁL, (SM); Farkasfa, 1983.VI.10., RI, (SM); Farkasfa: Borjas-erdő, 1985V.17., Rí; Farkasfa: Fekete-tó, 1983.V.22., PA, (MM), 1983.V.22., RI, (SM), 1983V.22., SzD; Felsőszölnök, 1993.VI.19., Rí; Felsőszölnök: Török-patak völgye, 1994.VI.26., VK, (SM); Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1983.V.28., PA, (MM), 1983.V.28., RI, (SM), 1983.V.28., TS, (SM); Kétvölgy: Ritkaháza, 1993.VII.7., TCs, (SM), 1994.

VI. 18., VK, (SM); Kondorfa, 1994.VI.19., VK, (SM); Kondorfa: Huszászi-patak völgye, 1994.

VI. 19., VK, (SM); Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.VI.25., Rí; Magyarszombatfa: Szentgyörgyvölgyi-patak, 1994.VI.21., VK, (SM); Nagyrákos, 1983V.28., TS, (SM); Nagyrákos: Balla-hegy, 1993.VI.24., ELTE Radnóti LB. et SzD, (SM); Orfalu, 1985.VI.26., PA, (SM), 1994.VI.18., VK, (SM); Orfalu: Hegyvámfóld, 1994.

V. 10., VK, (SM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1983.V.23., PA, (MM), 1983.V.23-26., 1984. VI.9., RI, (SM), 1985.VI.10., SzD, (SM); Szaknyér, 1993.VII.5., VK; Szakonyfalu, 1993.VI.19., Rí; Szakonyfalu: Szakonyfalvi-patak, 1979.VI.26., HE, (SM); Szalafő, 1982V.29., 1986.VII.8., PA, (SM); Szalafő: Borjas-erdő, 1982.VIII.8., 1992VI.25., ÁL, (MTM); Szalafő: Pityerszer, 1993.VI.19., VK, (SM); Szőce: Szőcei-patak völgye, 1994.VI.26., VK, (SM); Viszák: Lugosi-erdő, 1983.V.27., TS, (SM). — Pontomediterrán elterjedésű faj. A lárva különböző lágyszárú növények, főleg fészkesek szárában középen rág. Bábozódás előtt a gyökér felső részébe megy, a növény szárát a talaj felett néhány centiméterrel elrágja és durvaszálú rágcsálékával eltömi. A földben maradt tőben bábozódik. KRATOCHVÍL (1985) publikációja alapján és a hazai gyűjtemények átvizsgálása után úgy látszik, hogy a magyar példányok egyértelműen az A. pannonica alakba sorolhatók. Amennyiben elfogadjuk KRATOCHVÍL elkülönítését, úgy a magyarországi faunából az A. cardui (L.) név törlendő, helyette minden esetben az A. pannonica Kratochvíl használandó. (A két faj között a különbség alkatbeli, színezetbeli, ivarszervbeli és elterjedési. LINNEAUS (1767) leírásában a "Cerambyx Cardui" elterjedése: "Habitat in Carduis Europae australioris, quos mense Majo dévastât. D. Gouan"; KRATOCHVÍL az A. cardui (L.) elterjedését DélnyugatEurópára, Észak-Afrikára, Kis-Azsiára és Közel-Keletre határozza meg.) Őrségi előfordulásai HEGYESSY (1992) és KOVÁCS (1994) nyomán ismertek. Mesosa curculionoides (Linnaeus, 1761) — Szakonyfalu: Grajka-patak völgye, 1994.VILI., KT — A Palearktikum nyugati részében elterjedt faj. A lárva különféle lombosfák különböző vastagságú és állagú ágainak, törzseinek kérge 157