Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)
Novák Zsuzsa: A sárvári kisipar története
SAVARI A A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1996) Szombathely 23/1 Pars Historica 1996 NÓVÁK ZSUZSA A SÁRVÁRI KISIPAR TÖRTÉNETE A magyarországi kézműipar szervezeti keretei 1884-ig A kézművesség története egybeforrt az emberiség történetével. Az egyes mesterségek állandósulása és fokozatos differenciálódása hosszú fejlődés folyamata volt, amelyet befolyásoltak az éghajlati, környezeti viszonyok, a különböző méretű települések szerepe (pl. a védelmi szerepet betöltő várak körüli települések), a társadalmi körülmények és azok változásai, a földesúr, ill. a települések elöljáróságának, lakóinak, a helyi szükségletek kielégítésének igénye. Az iparosok munkája nélkülözhetetlen és értékes volt az egyházi és főúri udvarokban egyaránt, de szép számmal éltek és dolgoztak az uradalmi birtokokon kívül, az azokat körülvevő városokban is, mint szabad iparosok. Működésüket, jogviszonyukat idővel szabályozni kellett. Ezt nemcsak létszámuk növekedése indokolta, hanem a társadalomban elfoglalt helyük változása is. Miután földesuraik felszabadították őket már nem kizárólag csak az ő igényeiknek tartoztak termékeikkel, hanem a földesúri munka elvégzése után, uraik védelmét, kiváltságait továbbra is élvezve, másoknak is vállalhattak munkát. A kézművesek is látták, hogy összefogásukkal, társulásaikkal nagyobb eredményeket érhetnek el, nagyobb tekintélyre tehetnek szert, könnyebben biztosíthatják kiváltságaikat, védelmüket. így alakultak ki a 10-14. századtól kezdődően az egy foglalkozást űző iparosok zárt testületei a céhek, elsőként német, majd olasz területeken. Hazánkban jóval lassabban és később jelenik meg a céhrendszer. „A legrégibb ránkmaradt céh szabály a kassai szűcsöké 1307-ből való." 1 A céhek gazdasági és érdekvédelmi szervezetek voltak, amelyek a céhszabályzat, a céhlevelük vagy artikulusuk szerint működtek. Az uralkodótól, a földesuraiktól, vagy a városi testülettől kapott kiváltságok következtében megerősödött kézművescéhek tagjai nemcsak gazdag polgáraivá váltak az általuk adott esetben fegyverrel is védett településüknek, hanem a technikai, kulturális fejlődés bázisa, nem egy esetben pedig a gazdasági és társadalmi élet jelentős személyiségei is lettek. A kezdetben virágzó céhek elsősorban a saját anyagi érdekeiket szem előtt tartva hamarosan módosították a céhekbe való felvételt, ugyanakkor nehezítették a legények önállósulási törekvéseit, emelték a termékek árát stb. Mindezek következtében megszaporodott a kontárok (a céheken kívüli önálló mesteremberek) száma. Egyre erősebb lett a társadalmi igény a hatalmaskodó mesterek és céhek visszaélései elleni szigorú fellépésre, rendeletek, törvények meghozatalára. Ilyenek voltak az A magyar ipar almanachja. Szerk.: Dálnoki-Kovách Jenő, Ladányi Miksa. Bp. 1929. A „Magyar Ipar Almanachja" Kiadó. 18. p.
