Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében

Timár István: Egy botrányos választás krónikája bor sajtófőnök, és természetesen nem hiányozhatott a kíséretből a megye két notabilitása, Maróthy László fősipán és Herbst Géza alispán. Bethlen szombathelyi beszédében ismét megszokott vádjait hangoztatta a legitimista ellenzékkel szemben. Kijelentette, az ellenzék részéről komoly gazdasági és politikai programot még nem hallott, csak az elégedetlenséget fokozzák minden téren. Különösen sokat foglalkozott Andrássy személyével. Azt állította, mindent úgy csinált a Habsburg-ház trónfosztásának kérdésében, ahogy azt Andrássy Gyula javasolta neki. Az első királypuccs idején állítólag megállapodtak abban, amely a későbbiekben zsinórmértékül szolgál: „... a királykérdést nem bolygatják, puccsokat a kormány nem fog tűrni, viszont a detronizációhoz sem fog hozzájárulni." Bethlen szerint Andrássy ezt a megállapodást szegte meg, amikor 1921 októberében a király mellé állt. A király kudarca után Tihanyban pedig kijelentette, elkerülhetetlen a detronizáció, de ezt Bethlennek kell végrehajtania. Andrássy újpesti beszédében reagált Bethlen kijelentéseire, de kissé másképpen emlékezett. О azt tanácsolta az uralkodónak, ne mondjon le, mert „ ... lemondása - bár kényszer alatt történnék mégis a jövőben ellene felhasználható volna, a trónfosztás tőle független tény, mert érvénytelen a magyar alkotmány szerint. "

22 (A királykérdéssel kapcsolatban amelyekre részletesen felesleges lenne kitérni - pro és kontra egyéb vádak is elhangzottak: Nyomorgott-e a királyi család a száműzetésben, a király haldoklásának időszakában? Mire használták a királyi jövedelmeket, csak propagandára? A vita aktualitását IV. Károly 1922. április l-jén bekövetkezett halála adta.) Visszatérve a szombathelyi kormánypárti gyűlésre, a fő szónok természetesen a képviselőjelölt, Hegyeshalmy Lajos volt, aki reszortjának megfelelően elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Szerinte sürgősen helyre kell hozni az államháztartás egyensúlyát, javítani kell a közszolgálati alkalmazottak helyzetén. Nem feledkezett meg a város érdekében eddig tett érdemeiről sem: Megemlítette, hogy napjában háromszor kézbesítik a leveleket, és a postacsomagokat házhoz szállítják. A már meglévő áru és terménytőzsde mellé az értéktőzsde létrehozását is ismételten megígérte. A Vasvármegye a kormánypárt kőszegi gyűlését olyan cirkuszi felvonulásnak minősítette, mint amilyen 1919. május l-jén volt. Sietett is hozzátenni, ugyanazok díszítették a várost, mint akkor. A városban sűrűn lehetett látni a Bethlent, Rakovszkyt, Hegyeshalmyt és Vasst éltető táblákat. Az újság némi malíciával jegyezte meg, hogy az egyik tábláról Vass József nevét levitte a szél, mintha az is megérezte volna, a kultuszminiszter nem egészen közéjük való. A földön olvasható Éljen Rakovszky-festések zöme „f-fel kezdődött, és így „féljen" lett belőle. A kormánypárt kőszegi jelöltjének, Rakovszky Ivánnak a programbeszéde lényegében a kormánypárti propaganda szellemében fogant, új elemet nem tartalmazott. Az ellenzéket demagógiával vádolta ugyan, de eléggé visszafogott hangnemben. Vasvármegye, 1922. május 17. 1. o. 124