Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)
Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében
SAVARIA23/1-1996 A „vidéki kis lapok" és a választási harc A helyi kormánypárti hetilap, a Kőszeg és Vidéke viszont meglehetősen nyíltan vállalta az acsarkodást a Vasvármegyével, elsősorban annak főszerkesztőjére zúdítva az össztüzet. Lingauert nyíltan szembesítette egy, még 1920-ban tett nyilatkozatával: „Nézeteim szerint a nemzetre visszaszállott a szabad királyválasztás joga. E szerint a parlament sem a királyi család, sem a király személyének megválasztásában ezidőszerint kötve nincsen... Elég volt a magyar országgyűlésnek 400 éven át az uralkodócsaláddal hadakozni a tulajdon jogaiért! Ebből többé nem kérünk! " 23 Az idézett lap egyébként meglehetősen frappánsan „helyretette" a legitimizmus egész problémakörét: „Hiába szólnak ők szépen arról, hogy a királykérdés megoldása megoldja az ország dolgát is... Legitimisták ők minden feltétel nélkül. Tisztán és egyedül politikai rövidlátásuk, a túlzott konzervativizmus és aulikus érzelmeik vezetik őket. " 24 A Lingauer által a Tihanyi-ügyben megtámadott Pandúr Béla is megszólalt a Kőszeg és Vidéke hasábjain. Visszautasította a Vasvármegye főszerkesztője által ráragasztott kommunista címkét, hivatkozva a szombathelyi ügyészség megállapítására, miszerint ő kényszer hatása alatt vállalt szakképzettségének megfelelő funkciót. Befejezésül személyes kérdést intézett Lingauerhez: „ Végül kérem Öntől, ha nem lett volna meggyőződve arról, hogy én megbízható, becsületes ember vagyok, akkor felajánlotta volna-e a vörös diktatúra bukása után nyomdavállalatánál a nyomdavezetői állást, mint ahogy ezt tette. " 25 Tovább tallózva a „kis vidéki lapok" között, a celldömölki Kemenesalja hangvételéből is azonnal egyértelművé válik kormánypárti elkötelezettsége. A lap fenntartás nélkül az egységespárti Gyömörey György mellett tört lándzsát, ellenfelei közül a kisgazda - de nem a Nagyatádi-vonalhoz tartozó - Mohácsy Lajost elvtelennek, a legitimista Cziráky György grófot pedig kissé együgyűnek mutatta be. A másik két jelölthöz viszonyítva különösen nagy teret szentelt Gyömörey programbeszédeinek, nyomatékosan kiemelve az ezekben elhangzott antilegitimista kirohanásokat. Az egységespárti politikus a királypuccsokra utalva kalandorpolitikának nevezte a legitimista akciókat, szembeállítva e törekvésekkel a kormány józan ítélőképességét, amely megakadályozta, hogy a nemzet fegyveres konfliktusba sodródjon „ ... a siker, a győzelem minden reménye nélkül az állig felfegyverzett csehekkel, románokkal, délszlávokkal és a mögöttük álló nagyhatalmakkal. " 26 A miniszterelnök celldömölki látogatásakor a kormánypárti propagandagépezet is érezhetően nagyobb sebességre kapcsolt, és e tény a Kemenesalja hasábjain is éreztette hatását. Lenéző iróniával írt Cziráky Györgyről, a „hallgatag grófról", aki helyett mindig valamelyik pártvezető beszéli végig a választási gyűlést, majd az ő személyén keresztül tette éles bírálat, tárgyává a legitimista ellenzék két frontemberét, Andrássyt és Lingauert: „Nem is tudjuk, hogyan adta oda magát ez a szerény, csendes ember a hangos grófok pártküzdelmeihez. Itt Andrássyra és à fő-főgróf Lingauer Albinra gondolunk, mert ezek az urak beszélnek, ágálnak, hazudnak, váKőszeg és Vidéke, 1922. április 30. 3. o. Kőszeg és Vidéke, 1922. április 30. 3. o. Kőszeg és Vidéke, 1922. május 11. 3. o. Kemenesalja, 1922. április 23. 1-2. o. 125