Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében

S A VARIA 23/1 -1996 A Vasvármegye természetesen éles kritika tárgyává tette Hegyeshalmy programbeszédét. Számon kérte a minisztertől az általános, egyenlő, közvetlen, titkos, és a nőkre is kiterjedő választójogot. A vezető megyei napilap elismerte ugyan a miniszter politikai toleranciáját, de bűnéül rótta fel, hogy olyan kormányban vállalt szerepet, amely a választójog kérdésében egyértelműen a jogfosztás útjára tévedt. Ezután a Bethlen vezérlete alá került kisgazdapárt rendkívül gúnyos, éles kritikája fogalmazódott meg: „Ez a kormány a választóktól magasabb kvalifikációt kívánt, de a megválasztandó képviselőknek értelmi kvalifikációját Nagyatádi Szabóék miatt nem merte emelni. " Az idézett cikk nyílt levél formájában a szombathelyi keresztény ellenzéki azaz legitimista - értelmiség prominens képviselőitől származott: dr. Boross Imre, dr. Tóth László és néhány társuk meglehetősen kellemetlen kérdéseket tettek fel a miniszternek: Megengedhető-e, hogy állami tisztviselők pártszervezetekben tisztségeket vállaljanak, hogy hivatalfőnökök alárendeltjeiket politikai állásfoglalásukban befolyásolják, és a hatalmukkal visszaélő tisztviselőket megbüntetik-e? A Vasvármegye példát is hozott az említett visszaélésekre, miközben hatalma, befolyása tudatában nyíltan fenyegetőzött: „Szombathelyen különösen a polgármester (Kiskos István) fejt ki nagy kapacitáló tevékenységet. Ezt azonban a keresztény ellenzék örömmel veszi tudomásul, mert így módjában lesz a városi képviselő testület, és a városi tisztikar^ új alakításánál a kölcsönt a legteljesebb mértékben visszafizetni. "

n Lingauer, lapja április 25-i számában frontális támadást indított a kormánypárti jelölt ellen. Élesen kritizálta a miniszter Szombathelynek tett - postapalotával, gyorsvonattal kapcsolatos - ígéreteit. Szerinte, ha a városnak mindezek szükségesek, akkor tisztességes kormány akkor is megadja neki, ha nem miniszter a város képviselője. Ha pedig a kormánypári mandátum kedvéért adja meg, akkor a kormány a közjavakat a sajátjaként úgy kezeli, mintha a postapalotát és vonatösszeköttetést ajándékba, vagy borravalónak adná. Hegyeshalmy legitimizmus melletti tanúságtételét azzal utasította vissza, hogy a trónfosztástól való „irtózását" miért Szombathelyen mondta el 1922. április 23-án, és miért nem Budapesten a minisztertanács termében, 1921. október végén. Lényegében hasonló gondolatokat fogalmazott meg Andrássy Gyula gróf április 29-én a szombathelyi kultúrházban: „Nem lehet az legitimista, aki olyan pártnak a tagja, amelynek alapja a trónfosztó törvény. Az sem legitimista, aki azt mondja, hogy ő királypárti, de kapcsoljuk ki ezt a kérdést. "

13 A választási harc április végéig megyénkben a lehető legnagyobb sebességre kapcsolt. A legitimisták - támaszkodva vezéreik, Apponyi és Andrássy grófok személyes jelenlétére, továbbá a számukra kedvező történelmi tradíciókra - megyeszerte zászlóbontó nagygyűléseket tartottak. Ebben az immár végsőkig felfokozott hangulatban került sor a legitimisták szombathelyi jelöltjének, gróf Cziráky Józsefnek a programbeszédére. Cziráky, beszéde első felében - ismert politikai múltjáról jottányit sem eltérve - lényegében " Vasvármegye, 1922. április 23. 1. o. 12 Vasvármegye, 1922. április 23. 1. o. 13 Vasvármegye, 1922. április 30. 3. o. 119