Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében

Timár István: Egy botrányos választás krónikája hűségnyilatkozatot tett a legitimizmus mellett. Kifejtette, hogy hisz a szent korona jogában, amelyből magnetikus erő sugárzik, és ez fogja Csonkamagyarországot ismét naggyá tenni. A detronizációs törvényt alkotmányos úton hatályon kívül kell helyezni, és Ottó számára a hazatérést biztosítani. Az ország integritását, a törvény és a tekintély tiszteletét csak az alkotmányos királyság visszaállítása hozhatja meg. A legitimizmus egyenlő az igazi keresztény politikával, amely a teljes jogegyenlőséget jelenti, felekezeti, nemzeti- és osztálykülönbség nélkül. Kiemelkedően fontos a jogrend biztosítása, mert ha ez hiányzik, akkor hiábavaló azok keresése, akik bombákat dobnak. (Cziráky itt az Erzsébetvárosi Kör elleni pokolgépes merényletre célzott.) A gazdasági kérdésekre kitérve szükségesnek tartott - bár ennek mikéntjét nem részletezte - egy egészséges földbirtokmegosztást, amely nem fajulhat osztályharccá. A kisipart állami megrendelésekkel támogatni, a korrupciós üzelmeket kíméletlenül le kell törni. Az ország pénzügyi helyzetét elemezve, olcsóbb államgépezet létrehozásáért szállt síkra. Itt nevet ugyan nem említve, de egyértelműen Gömbösre célozva gúnyosan jegyezte meg, „Az egységes kormánypárt Napóleonjának különvonaton tett kirándulásait például hogy számolják el? "

14 A szombathelyi legitimista jelöltet támogató felszólalásában Apponyi lényegében megerősítette az előtte szóló megállapításait. Teljes jog- és vagyonbiztonságot követelt, kiemelve az alsóbb néposztálybeli gyermekek továbbtanulási esélyeinek biztosítását, amely magában foglalja társadalmi felemelkedésük lehetőségét. Andrássy Gyula alkotmányos, modern, demokratikus szellemtől átitatott politikát követelt. Ezzel szemben szerinte a kormány forradalmi alapon áll, ezen folytat reakciós politikát, amelyre a legeklatánsabb példa a széles tömegeket alapvető jogaik gyakorlásából kirekesztő új választójogi rendelet. A legitimista kampány kibontakozásával párhuzamosan egyre radikálisabb irányba fordult a Hír című lap hangvétele is. A kormánypárti lap valóságos össztüzet zúdított Apponyira és Andrássyra, szavahihetőségük kétségbe vonásával igyekezett elültetni a kételyt a királypárti szavazók lelkületében. Visszatekintve Apponyi politikai pályafutására, a következőképpen köszörülte a nyelvét az agg politikuson: „Hetvenhat év! Nagy idő! De sok mindenféle történt ez alatt, míg az egykori vezér megfutotta pályáját a szabadelvű párttól a 48-as függetlenségi párton és a koalíción keresztül... Volt egy élete, amelyet szinte rápazarolt arra, hogy a magyar katona kardjára háromszínű paszomántot szerezzen, meg hogy magyar anyanyelven vezényeljenek... Bizony 76 év nagy idő, más közönséges halandóról azt kellene mondanunk: a második gyermekkor. " Andrássy még keményebb bírálatot kapott, neki egyik vejére, Károlyi Mihályra célozgatva is lehetett övön aluli ütéseket bemérni. Az imént már idézett lap szerint egy olyan sovány gebén üget célja felé, amelyben csakis a „legitimizmus sovány zabja" tartja a lelket. A Hír képmutatással vádolta Andrássyt, mert van mersze a bethleni választójogi rendeletet támadni, amikor nem olyan régen - a lap által politikai csodabogárnak nevezett - plurális választási jogot agyalta ki. 14 Vasvármegye, 1922. május 1. 2. o. 15 Hír, 1922. április 29. 1.0. 120