Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)
Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében
SAVARI A A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1996) Szombathely 23/1 Pars Historica 1996 TÍMÁR ISTVÁN EGY BOTRÁNYOS VÁLASZTÁS KRÓNIKÁJA Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében Politikai erőviszonyok az 1920-as évek elején Gróf Bethlen István - a két világháború közötti időszak kétségkívül legtehetségesebb magyar politikusa - 1921. április 14-én vette át a miniszterelnöki bársonyszéket a legitimisták mellett túlzottan exponált gróf Teleki Páltól. Az új kormányfő elsődleges feladatának az 1919 őszén hatalomra került ellenforradalmi rendszer konszolidálását tartotta. E cél elérése érdekében mindenekelőtt arra törekedett, hogy egy biztos, kikezdhetetlen abszolút többséggel rendelkező kormánypártra alapozza hatalmát. A megoldás kézenfekvőnek mutatkozott, egyesítenie kell az első nemzetgyűlés két vezető pártját, a Kisgazdapártot és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját. 1921. október 21-én Pécsett meg is hirdette az Egységes Párt zászlóbontását. Jól elképzelt tervei elé azonban váratlan akadályok gördültek. Szinte a miniszterelnök pécsi beszédével egy időben IV. Károly király feleségével együtt Cziráky József gróf dénesfai birtokára repült, hogy átvegye az államfői hatalmat Horthy kormányzótól. A király, tanulva a tavaszi sikertelen békés hatalomátvételi kísérletből, ezúttal nem válogatott az eszközökben, a hozzá hű nyugat-magyarországi fegyveres erőkkel a főváros ellen indult. A mindent eldöntő budaörsi csatában azonban Horthy kormányzó sebtében összeverbuvált fegyveres erői kerekedtek felül. A királynak ismét távoznia kellett, a nemzetgyűlés pedig 1921. november 6-án megszavazta a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló 1921:XLVII. tc.-t. Ezzel a magyar uralkodó osztályok vezető csoportjai között az ellentétek a végsőkig kiéleződtek. Bethlen terveinek megvalósulását ezen tény is nagymértékben hátráltatta. Az úgynevezett szabad királyválasztók és a legitimisták ugyanis a rendkívül súlyos gazdasági helyzetből fakadó jogos társadalmi elégedetlenségből - a királykérdést is felhasználva - igyekeztek a maguk számára minél előnyösebb politikai tökét kovácsolni. Behtlen azonban hamar átvette a politikai kezdeményezést. 1921. december 22-én paktumot kötött a Szociáldemokrata Párttal, amely - a jól ismert engedmények fejében - kötelezettséget vállalt az osztályharc mérséklésére. A királypuccsok kudarca is lényegében Bethlen malmára hajtotta a vizet. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja alkotóelemeire hullott szét, legitimista csoportjai új pártalakulásokat hoztak létre.
