Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében

Timár István: Egy botrányos választás krónikája 1922. január 6-án Bethlen bejelentette, hogy csatlakozik a Kisgazdapárthoz, szinte azonnal átvéve annak tényleges vezetését. Ezzel lényegében létrejött az új egységes kormánypárt, a Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt, rövidebb nevén az Egységespárt. A pártvezér, tehát a tényleges hatalom birtokosa Bethlen István lett, a pártelnök Nagyatádi Szabó István, az ügyvezető elnöki poszt - lényegében a „pártapparátus" felügyelete - pedig Gömbös Gyula kezébe került. A kormányfőnek, hogy hatalmát végképp bebetonozza, már csak az eddigi viszonylagosan demokratikus választási rendszer megváltoztatására volt szüksége. Az eddig érvényben lévő Friedrich-féle 5985/1919. sz. kormányrendelet az általános, egyenlő és titkos választójogon alapuló rendszert léptette életbe. Eszerint szavazati joggal rendelkeztek mindazok, akik betöltötték 24. életévüket, 6 éve magyar állampolgárok, legalább 6 hónapos állandó lakhellyel rendelkeztek. A rendelet a nők esetében azt a megkötést tartalmazta, hogy valamelyik hazai nyelven tudjanak írniolvasni. Az új, Bethlen által konstruált 2200/1922. számú kormányrendelet csak Budapesten és környékén, illetve a törvényhatósági jogú városokban hagyta meg a titkos választójogot. A rendelet, összevetve a Friedrich-félével, egyéb jelentősebb korlátozásokat is tartalmazott. A választójogot 10 évi magyar állampolgársághoz, 2 évi egy helyben lakáshoz, 4 elemi elvégzéséhez kötötte. A választójogosultsághoz a férfiak esetében a 24. év betöltése, nők esetében 3 gyerek nevelése, illetve a 30. életév betöltése volt szükséges. A főiskolát, egyetemet végzettekre életkori megkötöttség nem vonatkozott. Az új rendelet kb. egymillió főt zárt ki a választásra jogosultak sorából. Az arisztokrácia legitimista beállítottságú csoportjai, miután Bethlen 1922. február elején az Egységespárt programjává tette a legitim király személyének elvetését, új pártalakulás szervezésébe fogtak, melynek révén létrejött a Keresztény Földműves és Polgári Párt, köznapi szóhasználatban a „keresztény ellenzék". Az új párt megalakulását sem akármilyen nevek fémjelezték. A pártvezető Andrássy Gyula gróf lett, vezető szerepet vállaltak továbbá Sigray Antal gróf- volt nyugat-magyarországi kormánybiztos; Beniczky Ödön - volt belügyminiszter; Gratz Gusztáv - volt külügyminiszter; Rakovszky István - a nemzetgyűlés volt elnöke; Windischgrätz Lajos herceg, Lingauer Albin - a Vasvármegye című napilap főszerkesztője és tulajdonosa; Cziráky József gróf - volt vási főispán. A legitimista párt ugyan Budapesten alakult, de tömegbefolyása a Nyugat-Dunántúlra, s nem utolsósorban Vas megyére korlátozódott, ezért válhatott főszereplőjévé a szűkebb pátriánkban különösen kiélezetten dúló 1922. évi választási harcnak. A legitimista párt támaszkodhatott egyrészt régiónk rendkívül erős konzervatív, katolikus, néppárti tradícióira, másrészt maradéktalanul élvezte a szintén e párt színeiben induló, rendkívül tehetséges tollforgató Lingauer Albin Vasvármegye című napilapjának közvéleményformáló erejű támogatását is. 1922. február 16-án Horthy kormányzói leirattal berekesztettnek nyilvánította az 1920-ban megválasztott első nemzetgyűlést, és ezzel kezdetét vette a magyar történelem egyik legkiélezettebb, legádázabb választási küzdelme. 116