Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Göncz László: A magyar néptánc- és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti tudat formálásában a Muravidéken

GÖNCZ L.: A magyar néptánc- és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti tudat f armálásában... vonja maga után, illetve annak objektív lehetőségeit egy tényleges magyar nemzeti tudatformáló tevékenységre vonatkozóan. Azonban e összefüggésrendszer alaposabb elemzésére ezúttal mégsem vállalkozhatunk. Fontos kihangsúlyozni azt is, hogy e összefüggésrendszer lényegesen más jelenségekkel jár, tartalmát és dimenzióit illetően egyaránt mást jelent, amennyiben az adott közösség viszonylag nagyobb létszámú, és alapvetően más a helyzet, amenynyiben csupán maroknyi közösségről lévén szó. A mi esetünkben, a muravidéki magyarság mintegy tízezernyi főt számláló közösségét illetően, mirdenképpen nagyon kis közösségről beszélhetünk. Valójában arról a népcsoportról van szó, amelyik a trianoni békeszerződést követően - a történelmi Vas- és Zala megyék délnyugati nyúlványaiként - az egykori délszláv állam szlovéniai részéhez került. Összesen mintegy harminc települést számláló közösség „testesíti" tehát meg a muravidéki magyarságot. Ugyanakkor viszont az is igaz, hogy bármennyire vagyunk is kis létszámú közösség, néprajzi vonatkozásban az adott térséget több tájegységhez lehet besorolni, ami többek között népzenei hagyományainkat is többszínűvé teszi. Ugyanis a legészakabbra fekvő településeink már a történelmi őrséghez tartoznak, a Dobronaktól délre eső terület a Hetes néprajzi egységhez sorolható, míg a Lendva-vidék ugyancsak Í ajátos egységet alkot, még ha számos hetési, göcseji és szláv jellegű ismérvekkel egészül is ki. Az elmondottakból egyértelműen következik, hogy kulturális hagyományaink, de mindenekelőtt népzenei örökségünk, az említett három kategórián belül differenciálódott. Valamennyire eltérőbb volt az őrségi sajátosság, holott a göcseji és hetési motívumok számos vonatkozásban megegyeztek, vagy egymással nagyobb hasonlóságot mutattak. Természetesen ez a népviseletre, építkezési stílusra, életmódbeli szokásokra egyaránt elmondható. Vitathatatlan azonban, hDgy a különbözőségre már az elmúlt században is, illetve a századelőn is felfigyeltek. Had említsem Fényes Elek nevét, aki általános földrajzi és szociológiai szempontok alapján különböztette meg e települések lakóit a területtől keletebbre élő népcsoportoktól, majd mindenekelőtt Bellosics Bálint és Gönczi Ferenc voltak azok, ;ikik e sajátos némely feltételezések szerint a székelységgel is rokoni jegyeket öltD - közösségre különösképpen felfigyeltek. Elsősorban ami a hetési és lendva-vidéki népszokásokat, hagyományokat illeti. Trianont követően természetesen alapvetően megváltozott a helyzet. A muravidéki magyarság alárendelt viszonyba került a vele addig is szomszédságában élő Mura-menti szlovénekkel szemben. Még ha nagyobb konfliktusok sem 1920 előtt, sem azután nem is következtek be, a szlovénség, vagy ahogy akkor nevezték: a vendség kihatása a magyar életmódbeli és kulturális értékekre egyre erőteljesebbé vált. Ennek okai elsősorban a szlovénség, de különösképpen az újonnan létrejött államalakulat szlovén régiójának - gyakorlatilag a mai Szlovénia területének - fejlettségében kell keresnünk, ami folyamat asan a muravidéki magyar értékrendszer komoly változásaihoz vezetett. Ahogy már utaltam arra, ez a kulturális értékek terén is bekövetkezett, amitől a népzenei sajátosságaink sem voltak mentesek. Elsősorban a néptáncra vonatkoztatható erőteljesebben a szlovén hatás, ugyanis e téren már a második világháború utáni időszakban érezhető volt egyfajta keveredés. Ez a gyakorlatban a magyar népzenei értékek között - és nem 78