Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - M. Kozár Mária: Őrség és szlovénség

M. KOZÁRM: őrség és szlovénség meg. Ezt Nemes-Népi Zakál Györgynek az őrségről 1818-ban és Kossits Józsefnek 1824-ben a magyarországi szlovénekről írt monográfiájából vett - a gazdálkodásra vonatkozó - példákkal szeretném illusztrálni. A földművelést mindként vidéken a terméketlen föld nehezítette: „Eőrséghnek Földje áltolánnossan igen agyagos, sok helyeken követses sovány terméketlen és nagy részént haszonvehetetlen. Az alatsonyabb és sikabb Helyeken valamivel jobb, és ott miveltetik; a' partos, árkos és igen követses Helyek pedig vagy soha nem miveltetnek...vagy ha miveltetnek is, csak minden 10- 's 15 Esztendőben egyszer vettetnek be gabonával..."

9 A szlovéneknél a „föld a' hegyekben általában rossz s' terméketlen a' sok kövecsek miatt, melyek úgy látszanak némely helyekhez kivált F. Petrócz körül, mint ha az egész földet a' kőeső lepte volna el; hellyel sárga homokos és mohás földjeiket a' fenyő fa egyre ki-kiveri, de sovány lévén még erre a' gyantás plántára nézve is a

1 föld, ez sem nőhet nagyra, hanem alacsonyan maradván elvénül kis korában, 's úgy áll minden haszon vétel nélkül." 10 Új termőföldeket égetéses irtással nyertek mindkét vidéken. Az Őrségben a „...fenyüs avagy Haraszt le vágottatván, ugyan rajtok meg égettetik, és igy a

1 földek a' tűznek melege, hamva, sirja és szene által mintegy meg trágyáztatnak. De az e' féle Földnek ha szinte' olly ritkán vettetnek is be'

5 igen kitsit teremnek, - sokszor a magot sem adják meg." " Kossits József részletesen le is írja az égetés folyamatát a szlovéneknél, akik „...egy szálig levagdalván, mezőt csinálnak a fenyvesből; mely foglalatosságok abból áll, hogy kikeletkor a' hasznavehető vastagabb fákat kiszemelvén levagdalják, 's haza hordják; a' többit pedig ledöntögetvén szépen elegyengetik az egész táblán, hogy mindenhol elfedje, 's ott hagyják egész őszig száradni. Ekkor neki mennek, 's néhány helyen meggyújtják...Ez leégvén, a' nagyját, a' mi még haszonra való, öszveszedik, 's haza viszik kormosán, a' földet pedig, mellyet illyen égetés után Celina-nak neveznek, nagy keservesen felszántják, minden második harmadik lépésre meg-megálván a' sok törzsök és gyökér miatt, mellyeken ekéjek nagy idővesztegetéssel emelik által, hogy kár ne essék benne; bajlódnak szegények 's izzadnak valóban, azt sem tudván, ha kétszeresen e, vagy csak egyszeresen adja vissza a' háládatlan föld belé szórt gabonájukat...A' törzsök körül, mivel ekével nem lehet hozzá férni kár nélkül, kapával kell felforgatni a' földet, és igy kit szántva, kit kapálva bevetik az illy földet..."

12 A szomszédos szlovénségre is jellemző bakhátas szántásról viszont Nemes-Népi Zakál György tudósít részletesebben. „A' Szántásnak különös módja vagyon. Minden lépésre barázdát kelletik hagyni, külömben a' Zápor viz, a' mellyet a' Föld el nem ihat, hantot és magot el ragad, a' mit a' sok barázda mellett is gyakorta meg tselekszik. A' honét a' barázdának hasznát nem vehetvén, két annyi kiterjedésű föld kívántatik egy holdba mint ott a' hol a' sűrű barázdákra nintsen szükség."

13 9 j.m. 15-16. 10 [Kossics József]: A Magyar Országi Vendus-Tótokról. In: Kedveskedő (Bécs) 1824. 19-42. sz. 146. 11 Nemes-Népi (1818) 1985, 16. 12 Kossics, 1824.255. 13 Nemes-Népi (1818) 1985. 17. 216