Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - M. Kozár Mária: Őrség és szlovénség
SAVARIA, 22/4 (Pars ethnographica) Az irtásföldet az Őrségben első évben búzával, második és harmadik évben rozzsal, negyedikben zabbal vetették be. A szlovének első évben rozsot, majd ennek tarlójába hajdinát vetettek, második évben pedig zabbal. Az őrségiek az ötödik a szlovének a harmadik évtől 3-4 évig parlagon hagyták, pihentették az irtásföldeket. Ha előbb be akarták vetni, akkor viszont trágyázni kellett. Az Őrségben a „...trágya készittetik Szalmábul, Erdei falevélbül, Mocsárokba kaszált Zsombékbul, és a' mivelhetetlen földeknek le húzott Szineiből." 14 A szlovéneknél a trágya „...csak fa levélből, 's fenyő-fa tökből (Szpiczlinye) áll, mellynek haszontalansága kitetszik abból is, hogy a' magos hegy tetőkön a' szél kifújja a' javát, vagy a' nap kiszíjja, vagy az eső-viz a' völgybe ragadja-el. - A* rónán erről mind semmit sem tudnak, mer sík a' mezejek, van szalmájok, rendes 's hasznos trágyát csinálhatnak, 's kenyérben ritkán szenvednek szükséget." 15 A 19. század elején búzán, zabon és rozson kívül az Őrségben árpát, kukoricát, kétféle (vörös és sárga) kölest, csicsókát (kolompit), káposztát, répát, dinnyét és különféle kerti növényeket valamint lent és kendert termesztettek. 16 A szlovének pedig rozson, hajdinán és zabon kívül búzát, tavaszi és őszi árpát, bükkönyt, lencsét, babot, kukoricát, muhart, burgonyát, répát, káposztát, kölest valamint lent és kendert. Mindkét szerző jelentősnek tartja vidékén a hajdina termesztését és hasznosítását. Kossit József szerint a szlovének a „...hajdinát akkor szokták nagyobb mértékben vetni, mikor az őszi gabonájokat valami viszontagság érte. Ha a' viz vagy jégeső kárt tett, a' köles, kukoricza, 's krumpli szokta azt kipótolni. Ha ezeket s' a hajdinát a' dér megölte, akkor a' Vendus szegény kenyérre nézve. - A' hajdina itten igen szapora 's bő termésű szokott lenni...A hajdinával nagy táblákat szoktak bevetni, parlagban vagy tarlóban, azért is, mivel a' méhek, mellyeket nagyon ápolgatnak igen szeretik. A 1 hajdina pogácsa és Gánicza kedves ételek a' Vendusoknak..." 17 Nemes-Népi Zakál György magát a növényt is részletesen leírja, s úgy véli, hogy az őrségi föld szereti a „Hajdinát, a' mellyet nyár közepén tarlóba vagy ugar földbe szoktak bé vetni és ősszel Szüret tájba meg aratni: Ennek a' Szép és hasznos növevénynek piros szára, több ágai, Szivforma Zöld levelei, hó szimü fejér illatos Virágai, és háromszegletü bükkmakkhoz hasonló magjai vannak. Mikor virágzik, az egész mező zeng az azt lepő méh Seregtől, és az egész térség kellemetes illattal lengedez, a' melly sokat hasonlitt a' méz- és viasz illathoz. A' Hajdina fölötte gyenge és kényes jószág, mert ha virágzáskor leg kisebb hideg Csipje is meg Csak üres szalmával fizet, t.i. a' magjai el fonnyadnak és semmi lisztet Magokba nem tartanak. Egyébaránt pedig ha a* mag el nem fagyott, kövér és nehéz, a melynek ha külső vastag és barna hejját föl törjük, benne a' leg Szebb és leg fejérebb lisztet talállyuk. - Az Eörséghi Ember a' Hajdinát búza helyett használlya, - mert annak a' lisztjéből asztali ételeket, és mindenféle tésztákat készittenek az Asszonyok..." 18 14 i.m. 16. 15 Kossics, 1824.255. 16 Nemes-Népi (1818) 1985. 18. 17 Kossics, 1824.255-256. 18 Nemes-Népi (1818) 1985. 19. 217
