Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - M. Kozár Mária: Őrség és szlovénség

SA VARIA, 22/4 (Pars ethnographica) „Az Eörök... főképpen a 'Hegyek közé illant Vandálok ellen állíttattak az Ország Széleire, és így nem Csuda, ha a' hajdani méltó gyűlölségnek Némü Nemű szikrái máig is hamu alatt lappanganak a' Magyarba. Meg kell azt vallanom, hogy az Eörséghi Dévajkák nyelvein Sokszor hangzik ilyen Nóta: Tót nem Ember, - Kása nem étel-/: minthogy a* Tót a' kását igen szereti: / Szálfa nem erdő. •— Taliga nem szekér Satb. Sőt a' Gyermekek a' Kakukk Szót is így magyarázzák: KukJk! kaka Tót! csetse Magyar! Kaka Tót! - a' honnét azt mondják, hogy a* Tótok a' Kakukkot egyszer elevenen perselték meg."

7 ....... Nemes-Népi Zakál György szerint az őrségiek előítélete a szlovénekkel szemben abból fakad, hogy a 19. század elején még erős volt nemzeti öntudatuk és ellenálltak a magyarosításnak: ,,A' Tót iránt való gyűlölségnek Nagy része van az Eörséghi Emberben is; nem is annyira gyűlölségnek nevezhetném pedig ezt, mint büszke meg vetésitek. Tudjuk, midőn Vitézleö Nagy Őseink Asiat el hagyván a' Világ rettentő Attilának Örökjébe Magyar Országba bé léptének, leg először is a

1 Tótokkal bajlódtanak...Tudjuk és tapasztallyuk ma is hogy az aprólékos, szomszéd és Korona alatti Nemzetek közt egy Sem olly meg átolkodott a' maga nyelve es Természete mellett mint a' Tót, a'ki Magyar Korona alatt lévén, vagy Soha nem is tanullya meg a' Magyar nyelvet, vagy ha tud is Magyarul, nem szóll, mig nem fenyegettetik."

8 Az őrségi magyarság és a velük szomszédos szlovénség tehát nyelve révén választja el saját etnikumát a másiktól, amit egy őrségi mondás is tanúsít, mely szerint a Kercától délre „elfogy a magyar imádság, s a szlovénség kezdődik". A szlovén falvak lakói is anyanyelvük alapján fejezik ki együvé tartozásukat, azzal, hogy „szlovén kerületbe" (Slovenska okroglina) sorolják falvaikat. A néprajzi jelenségek viszont túllépik a nyelvhatárokat, főként az anyagi kultúra területén, amelyet elsősorban a közös történeti-földrajzi viszonyok határoznak 7 i.m. 88-89. 8 i.m. 88. 215