Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Loss Sándor–Szabó Gábor: Komaság és reciprocitás négy őrségi faluban
SA VARIA 22/4 (Pars ethnographica) viszonosság elvét, gyengítve a hagyományos integrációs formákat. A viszonthívás elmaradásának társadalmi-gazdasági okai közé tartozik a család esetleges elszegényedése. Ez, mint láttuk, csak napjainkban okoz problémát, mikor is a komaság szimbolikus jelentőségét felülmúlja a materiális ajándékozás, és ennek költségei erősen megterhelhetik a családok pénzgazdálkodását. A paszita régen is, ma is méreteiben és költségeiben egy lakodalomhoz hasonlatos mulatság. Nyilvánvaló, hogy egy anyagi nehézségekkel küzdő család kénytelen lemondani erről az eseményről, melyen meg kellene vendégelnie az összes komáját és közvetlen rokonát. S ez által a visszahívás is elmarad, lévén komát nem lehet paszita nélkül meghívni. A társadalmi okok közé sorolhatóak még a kritikus történelmi körülmények is. Ilyenből sajnos századunkban nem volt hiány, sőt a legválságosabb évek, a sztálinizmus évei, melyek alatt az országban általánosan érvényesített parasztellenességen túl a jugoszláv határ közelségéből adódó retorziókat is elszenvedte e vidék. A környező falvakból rengeteg embert kitelepítettek, sokan sohasem tértek vissza. Bár teljes adatbázis nincs a birtokunkban, mégis a töredékes adatokból nyilvánvaló, hogy ez a korszak a komasági rendszer, ill. az ehhez fűződő szokások gyakorlásának mélypontja volt. Az életszínvonal emelkedéséről csak a hatvanas évektől beszélhetünk. A máig is fennmaradt szimmetrikus társadalmi kapcsolatoknak egyetlen „potenciális ellensége" van, az elvándorlás 23 Még az ajándékozás túlzott elanyagiasodása sem jelent olyan veszélyt, mint a területi mobilitás. Sőt, talán a jelentős mértékű ajándékozás révén felhalmozódó pénztőke anyagi motívumot is jelenthet az őrségi fiatalok városba költözésének. Komaság a 21. században? A komasági kapcsolatok jellegét illetően az ajándékozáson, a megszólítási terminológián és kötelmeken, a formális szerepkötelezettségeken (pl. a keresztgyermek nagy „életfordulóin" való részvétel, ami a paszitát, újabban az iskolai ballagást, a lakodalmat, a komák temetését, ill. az alkalmakhoz kapcsolódó rituális viselkedést foglalja magában) túl nem találtunk a mindennapi élet szervezése szempontjából is nagy jelentőséggel bíró komasági kötelezettségeket. Megkockáztathatjuk tehát azt a hipotézist, hogy a komaság formái és funkciói a történeti változások folytán elszegényedtek, és csupán ünnepnapi jellegűek. A kalákában történő mezőgazdasági idénymunkákat, a házépítést, vagy pl. a disznóölést manapság szűkebb-szélesebb családi és baráti körben szervezik és végzik. A komaság a vizsgált őrségi községek társadalmában a szociális kapcsolatrendszer mennyiségi mutatói tekintetében lényegesen nem változott az elmúlt 100 esztendőben. Az átlagos komasági „kötések" számszerű gyakorisága régen is, ma is 15-20 között van. Formáiban és a komasági kapcsolati hálózat tekintetében tehát 23 Terjedelmi korlátok miatt nem beszéltünk a falusi munkanélküliség megjelenéséről, a demográfiai torzulásokról. Szintén nem említettük a területre történő bevándorlást az üdülő és lakáscélú migrációt. A beköltözők egy része népi-romantikus ill. altematív-posztmateriális un. életmódreformer elveket valló fiatal értelmiségi család, akik a falusi társadalomba progresszív módon integrálódnak. 211