Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Loss Sándor–Szabó Gábor: Komaság és reciprocitás négy őrségi faluban

LOSS S. - SZABÓ G.: Komaság és reciprocitás négy őrségi faluban latháló további kiterjesztését láthatjuk. A párnatáncot elsősorban lakodalmakkor járják (a párkapcsolat rítusának egyik elemeként), de a heskoma avatás után is előfordul. A résztvevők kört alkotnak. Az egyik résztvevő táncolva halad a kör mentén a párnával. Ledobja valaki elé, rátérdelnek s csókot váltanak. Majd a párnát behajítják a kör közepébe, hogy egy párkereső fölvehesse azt. A mozsártáncot, más néven a máktörőtáncot vagy böstörőt is ekkor táncolták. A mozsár törőjét egy férfi a lába közé fogja, a mozsarat ugyanígy egy nőnek öltöztetett férfi. így táncolnak mindaddig, míg a törő bele nem talál a mozsárba a paszita közönségének harsány biztatása közben. A megszólításokról. A keresztszülőket senki sém szólítja a keresztnevén, hanem kizárólag keresztanyának, keresztapának. A keresztszülők szüleit is így nevezik. Ha a keresztszülő ifjúkoma volt, de később megházasodott, a házastársát is megillette a keresztszülői megszólítás. A keresztgyermek szülei a keresztszülőket komának hívják, de a komák szüleit nem, csupán házastársát. A komaválasztási motívumokról. A komaság, funkciójának megfelelően az egy faluközösségen belüli vagy az organikusan egybetartozó falvak lakói közötti, kiterjedt, és a viszonosság elvén működő társadalmi kapcsolatrendszer fenntartása, amely a vérségi kötelékeken kívül szerveződik, de rokoni jellegű kötelezettségeket — erkölcsi és anyagi — követel meg a komasági hálózat tagjaitól. A komák kiválasztásának legfontosabb motívumaként a barátságot jelölték meg interjúalanyaink. Ez az emocionális szempont azonban tapasztalataink szerint túláltalánosított, azaz csupán formális jelentőséggel bír. /Lásd ifjúkoma választás/ A barátság ugyanis mindenekelőtt a viszonthívás kötelezettsége alapján tradicionálissá vált, a családok közötti kapcsolatokat jelenti. A viszonthívási kötelezettség biztosítja a családok közötti jó kapcsolat generációról generációra történő újratermelődését, s nem utolsósorban a generációközi szolidaritás és jövedelemátcsoportosítás folyamatosságát. A legstabilabb és legtartósabb komasági kapcsolatokat tehát kutatási tapasztalataink szerint a viszonthívási kötelezettségek teljesítése eredményezi. Ebben az esetben a barátság mint explicit motívum csak következménye a tradicionális családközi integrációnak, és a választás nem individuális, hanem Jközösségi, kényszer jellegű. A családok közötti barátság mint komaválasztási motívum, az esetek egy részénél feltételezhetően közös genealógiai eredetre vezethető vissza. Ez ma már csak a családnév és a települési származás azonossága alapján bizonyítható/Ezt a hipotézisünket csak részben tudjuk bizonyítani. A névrokon családoknak (amelyek a komasági adatfelvételnél 5-10%-os gyakorisággal fordultak elő) csak egy töredékénél sikerült a mélyinterjúk során megtalálni a közös familiáris gyökereket.

16 A „barátság", mint általános komaválasztási motívum alapulhat még szomszédsági és munkahelyi kapcsolatokon is. A protestáns, zömmel református őrségi falvakban a komák rokoni körből történő választása meglehetősen ritka. Az előfordulási gyakoriság (természetesen itt Itt megjegyeznénk, hogy az adatközlőknél a visszaemlékezés időben kb. 100 évre, a rokoni kapcsolatokat illetően a dédszülőkre, az oldalági rokonság viszonylatában pedig maximum az unokatestvérek azonosítására terjed ki. E hipotézisünk bizonyítására tehát további levéltári, anyakönyvi kutatásokra lenne szükség. 208