Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Loss Sándor–Szabó Gábor: Komaság és reciprocitás négy őrségi faluban
SA VARIA 22/4 (Pars ethnographica) szítő akciók, mintegy szerződést hoznak létre a felek között. Annak elfogadása, sőt előnyben részesítése, hogy a visszatérítés késsen, és így a lekötelezettség helyzete alakuljon ki. Azt természetesen - még ha őrségi falukutatásunkból némi romantikus premodernség kiolvasható is - nem állíthatjuk, hogy 1992-ben a magyarországi falusi társadalmak struktúrájának megértéséhez elengedhetetlen a reciprocitás jelenségeinek tanulmányozása, de megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy az általunk vizsgált területen a falusi társadalmak finom szerkezetét, immanens struktúráit nem tárhatjuk fel a hagyományos egyenlőtlenségi dimenziók mentén végzett empirikus szociológiai felméréssel. De elsődleges célunk sem ez (vagyis a rétegződés bemutatása), hanem a rokonsági kapcsolatokon túlmutató (mind terjedelmében, mind pedig társadalmi jelentősége tekintetében), és azon kívül szerveződő komasági kapcsolatrendszernek, mint az őrségi (s korlátozottabb érvénnyel az ún. belső-vidéki) falvak szociális hálózatának /network/ bemutatása. „A műrokonság éppen a valódi rokonságban meglévő lehetőségeket és szabályszerűségeket használja ki, hiszen nem más, mint a rokonsággal kapcsolatos elvárások, kötelezettségek kiterjesztése olyan személyekre, akik valójában nem rokonok." 7 A komaságnak, mint az anyagi- és szimbolikus javak kölcsönös cseréjének, tehát egy, a reciprocitásra épülő társadalmi kapcsolatrendszernek az alapvető funkciója, hogy az egyének szabad választásán alapulva a családi-rokonsági kötelékeken túli közösségi integritást biztosítsa. Esetünkben a komaválasztás (ki lesz a koma?) motívumai és, szereplői csak explicit módon individuális jellegűek, ámde implicit funkciójuk tekintetében családok közötti tradicionálissá váló kapcsolatokat (a viszonthívás konvenciója révén) intézményesítenek. Bár a komaválasztás alapmotívuma kutatási tapasztalataink szerint a barátság, de a „tiszta barátság" elve tulajdonképpen csak a legénykori-leánykori komasági kötések esetében (az ún. ijjúkomá), ill. a keresztszülő-választás esetében, a heskoma-avatÁs tréfásan komoly rituáléjában érvényesülhet csupán. Empirikus tényeink alapján feltételezhetjük, hogy a viszonthívási kötelezettség elmulasztása éppen ezen autentikusnak - azaz, külső kényszertől mentesnek — nevezhető kapcsolatok esetében fordult a leggyakrabban elő, ami arra enged következtetni, hogy e tradicionális kultúrában az individuumnak csak a közösségre való vonatkozásban van értelme. Azaz kicsi az esélye az individuális-emocionális motívumok szerint választott és létrejött kapcsolat tradicionálissá válásának. A legstabilabb komaságikeresztszülői kapcsolatok a viszonthívási kötelmek alapján nem egyéni, hanem családi meghatározottságúak. Az ifjúkomák a komasági kapcsolatok innovatív elemét jelentik: pl. a demográfiai okok folytán (gyermektelenség) megszakadó hagyományos családok közti kapcsolatokat pótolják, ill. ezek alternatíváit jelentik a faluközösség integrációja végett. A komaság tehát egy — a néprajzi tájegységre jellemző 8 - viszonylag konstans tár7 Vidacs Bea: Komaság és kölcsönösség Szentpéterszegen, Etnographia 1985/4. 509. 8 Őrség, „belső-vidék", lásd 1. lábjegyzet. 205
