Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Loss Sándor–Szabó Gábor: Komaság és reciprocitás négy őrségi faluban

LOSS S. - SZABÓ G.: Komaság és reciprocitás négy örségi faluban kérik számon azt a komasági kapcsolatrendszer minden tagjától. Reciprocitáson általános értelemben a társadalom tagjai között zajló materiális javak és szolgáltatások cseréjét meghatározó elvet értjük. A strukturális funkcionalizmus szociál-antropológiai paradigmája

4 szerint a kutatónak a társadalmi struktúra egészét fel kell tárnia és a különböző intézmények működését a társadalmi összműködésben (önfenntartás) betöltött szerepük - funkciójuk - alapján kell elemezni. Sahlins

5 nyomán a reciprocitás három fö ideáltípusát különböztetjük meg, az általános, a kiegyensúlyozott és a negatív reciprocitást. Az általános reciprocitás esetén a cserében részt vevő felek tartós és szoros kapcsolatban állnak egymással, ezért feltételezik, hogy az egymásnak nyújtott szolgáltatások hosszú távon kiegyenlítik egymást. így a csere a felek kölcsönös ajándékozási és segítségnyújtási aktusait jelenti, amelyek alkalmával sohasem határozzák meg az „ellenszolgáltatás" mértékét és módját, sőt, az erre utaló gesztus kifejezetten sértőnek számít. Az általános reciprocitás érvényesül a vadászó, gyűjtögető hordatársadalomban, vagy modern körülmények között a családban, de erre lehet példa egy baráti kör, melynek tagjai kölcsönösen meghívják egymást vacsorázni. A kiegyensúlyozott reciprocitás esetén a csere nyílt és személytelen formák között zajlik és ideális esetben mindkét fél elégedett a csere által szerzett javakkal, illetve a kapott szolgáltatásokkal, melyek módját és mértékét meghatározták. A csere személytelenségét és érvényességét általában specializált társadalmi intézmények biztosítják (pl. a piac). A kiegyensúlyozott reciprocitás is feltételezi a felek között a bizalom és az együttműködési készség minimumát. A kiegyensúlyozott reciprocitás már a törzsi társadalmakban megjelenik, azonos törzsön belül a különböző rokoni ágak között, főként, ha azok más falvakban laknak. Ez a reciprocitástípus érvényesül elvileg a modern polgári jogi jogviszonyokban is. Negatív reciprocitásról akkor beszélünk, amikor a felek egyike vagy mindkét fél arra törekszik, hogy a maga javára billentse a cserearányt, meg nem érdemelt haszonra tegyen szert, s evégből csalást, megtévesztést, vagy akár erőszakot alkalmaz. A negatív reciprocitás jellemzi az idegen vagy ellenséges "primitív" társadalmak közötti kapcsolatot éppúgy, mint a modern kapitalista gazdaság gátlástalanul extraprofitra törekvő szereplőinek viszonyát. Baerends

6 összefoglalta az ajándékcsere néhány ideáltipikus jellemzőjét. A reciprocitás, mint alapvető norma magában foglalja, hogy az elfogadott ajándék fejében viszont ajándékot kell adni* A visszatérítés meghaladhatja az eredeti adományt. Aki ad, ejőnyösebb pozícióban van, mint aki kap. A résztvevők a cseretranzakciókat az ajándékcsere és a piaci csere kategóriái szerint osztályozzák, és az ajándékcserének magasabb morális státusza van, mint a piaci cserének. A cseremagatartások speciális típusai és a társadalmi viszonyok között erős korreláció van. Az ajándékcsere fontos funkciót lát el a társadalmi viszonyok létrehozásában és fenntartásában Ajándékozás és ajándékelfogadás - adni és kapni, - mint egymást kiegé4 Elsősorban B. Malinowski és R. Radcliffe-Brown munkássága nyomán, 5 Vö.: M. Sahlins: Culture and pracrical reason, Chicago-London, The University of Chicago Press. 1976. 6 Eis A. Baerends: The one legged chicken in the shadow of indebtedness, University of Groningen 1995. 6. 204