Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Fülöp Ágnes: Keresztszülőség és komaság az Őrség néhány falujában

SAVARIA, 22/4 (Pars ethnographica) a katolikusoknál. Esetükben csak újabban fordul elő két keresztszülőpár. így régebben természetes volt, hogy a keresztanyát kérték fel bérmakeresztanyának is, ma viszont választanak a kettő közül, és az is előfordul, hogy egy harmadikat kérnek fel. A bérmálást családi ebéd követi, amelyre a bérmakeresztanya, valamint a pap is hivatalos. A bérmakeresztanya szerepe azonban ezzel és az eseményhez kötődő ajándékozással (tárgyai: óra, aranylánc és hasonló) véget is ér. Ez már nem olyan nagy ünnepség, mint a keresztelő volt, de igen jó alkalmat ad a komáknak arra, hogy mindannyian együtt legyenek és kötetlen formák között, jó hangulatban erősítsék egymás közötti kapcsolataikat. Ugyanilyen fontossággal bír majd a keresztgyerek házassága, amire szintén minden keresztszülőt meghívnak egyenlő rangban a legszűkebb családdal. Szalafőn külön komaasztalt állítottak, ami a lehető legközelebb volt az ifjú pár és legközelebbi vérrokonainak asztalához. Találtam adatot arra is, hogy a komákat a vérrokonokkal egy sorban az ifjú pár asztalához, a főasztalhoz ültetik. A komák előbbre valók voltak, mint akár már az unokatestvérek. Rangban csak az ifjú pár szülei és vértestvérei előzték meg őket. A koma a menyasszonytánckor több pénzt tesz a tálra, mint az átlagos vendégek, csak valamivel kevesebbet, mint a legszűkebb rokonság. Annyit nem tehet azért, hogy megszólják felvágásáért. A nászajándék terén is jobban kitesznek magukért, itt is jobban érvényesül az elv, hogy úgy adjanak, mint a családtagok. Az esküvő előkészületeiben és a lebonyolításában is oroszlánrészt vállalnak. A komaasszonyok vannak ott elsősorban a lakodalmi főzés idején, végig segédkeznek az előkészületekben, de már a felszolgálás majd a távolabbi rokonok és szomszédasszonyok tisztje lesz. Általában a komák maradnak legtovább, egészen a kettő-három napos lakodalom végéig. A távolabbi rokonok és szomszédok az esetek többségében már hamarabb távoznak. Ilyenkor az ifjú pár és családja, valamint a komák köre ismét csak szorosabbra fűzheti kapcsolatait. Itt az Őrségben a reformátusok nem hívják násznagynak a komájukat, érdekes módon ez a tisztség szigorúan a családban marad. A házasulandó nagybátyját, vagy más közeli férfirokonát kérik föl erre. S bár a komahívó szerepe a paszita alkalmával szinte megegyezik a násznagyéval (jóbeszédű embernek és tekintélyesnek is kell lennie), mégsem lesz minden esetben a komahívóból a násznagy. Halálesetkor is fontos szerep jut a komáknak. Mivel elég gyakori, hogy a komák közel laknak egymáshoz, rendszerint ők értesülnek az elsők közül arról, ha valaki meghal a komáik családjából. A hivatalos ügyintézésben ugyan konkrét segítséget nem nyújtanak, de minden kapcsolódó dologban (utaztatás autóval, sírásás, valamint a koporsó vitele) elsők között ajánlják föl segítségüket és azt természetes módon igénybe is, veszi a gyászoló család. A temetőben a közvetlen családhoz, tehát egyben a koporsóhoz is legközelebb helyezkednek el. Érzelmi hozzátartozásukat is kifejezik, tehát nagyobb és szebb koszorúkat vesznek, mint a távolabbi rokonok, vagy falubéli tisztelők. A torban a rokonokkal együtt vesznek részt. 189