Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Galambos Ferenc Iréneusz: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megőrző szerepe a burgenlandi magyaroknál

GALAMBOS F. I.: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megőrző szerepe... san megtanított egy csárdást és egy horvát kólót. Ezt bemutatták Festen is. Rábai Miklósnak az volt a véleménye, hogy amit látott az nem magyar néptánc. Ez a jogos kritika egy időre megbénította a foglalkozást ill. amikor az újra megindult a híres szombathelyi „Ungaresca" néptánccsoport vezetőit kérték fel patronálásra. ez alkalommal Derkovits Iránke szedte össze a társaságot nagyrészt a hetenként öszszejövő egyházközségi ifjúságból. Először 1980-ban a pinkafői ifjúsági fesztiválra kaptak meghívást. A fellépés sikere nyomán elhatározták, hogy tovább folytatják a táncolást. A lelkes csoport hat párból állt. Posch Nándor igazgató úr vállalta az elnökséget, a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület támogatása révén magnót és hangerősítő berendezést tudtak beszerezni, jöhettek a szombathelyi szakemberek (Pesovár Ernő, majd Horváth János) vagy mehettek továbbképzésre Magyarországra. Nagy segítséget jelentett, hogy 1981/2 telére elkészült az új plébánia alagsori nagyterme, így most már „saját" helységükben tarthatták a próbákat. Elkészült az első egységes viseletük: zöld szoknya, piros mellény, fehér kötény és blúz a a lányoknak, piros mellény, fehér bő ing és nadrág a fiúknak. A ruhát szabónő segítségével a lányok maguk varrták. A csoport folyamatosan vett részt a környék szüreti mulatságain, kulturális előadásokon és más ünnepeken. Többször viszontlátogatásra is meghívtak néhány baráti néptáncegyüttest Alsóőrbe. Már 1981-ben szerepeltek a budapesti Folklórfesztiválon: amerikai, franciaországi, belgiumi és más csoportok mellett. Nevet is kellett választanunk, a „Virgonc" nevet választották, ezzel a táncok vidám, eleven jellegére akartak utalni. Jelentkeztek újabb tagok is, belőlük egy második csoport is alakult, majd fokozatosan „előléptek" a nagyok közé, ezt reméljük a gyermektánccsoport tagjaitól is, akikkel Farkas Vilmos foglalkozik. Új rábaközi népviseletet is be tudtak szerezni. Bővült a táncok repertoárja is: kiskúti, vasmegyei, somogyi, kapuvári, délalföldi, dél-dunántúli és szaticiári táncokkal. Fellépéseiken az élő-zenét a sárvári „Regős-együttes" szolgáltatja, akikkel bejárták már Burgenland, Ausztria, Magyarország számos helyét. Nem is tudnak minden meghívásnak eleget tenni. Ki kell emelnünk az 1985. évi müncheni néptánc világbajnokságon való részvételüket, ugyanebben az évben Budapesten a Margitszigeti szabadtári színpadon is felléptek. Szerepeltek a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület, az alsóőri község és egyházközség ünnepségein. Ezek közül ki kell emelnünk a Kulturális Egyesület 25-éves jubileumát 1993-ban, Ausztria és Magyarország államfőinek felső- és alsóőri látogatását 1995-ben és rá pontosan egy évvel 1996. május 18-án Magyarország 1100 és Ausztria 1000-éve s jubileumának közös megünneplését. Alsóőrhöz kapcsolódik első citeracsoportunk megalapítása és több mint tízéves működése, hiszen mind a nyolc alapító tagja alsóőri volt, ugyanúgy mint a másodiknak négy tagja. Itt tartották vasárnaponként a nagymise után próbáikat. Alapítója és vezetője persze Szeberényi Lajos tanár úr volt, aki beszerezte a citerákat, tartotta a próbákat, kétszer is részt vett velük a tiszakécskei egyhetes citeratanfolyamon, majd később tíznapos magyarországi tanulmányúton és a sok-sok szereplésen. A tanár úr halála után Földes János zenetanár Toronyból foglalkozott először az alsóőri bérmálkozókkal, majd a felsőőri Kétnyelvű Gimnázium magyar diákjaival. Itt említjük meg, hogy citera készítéssel is foglalkozott az alsóőri Gaál 130