Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pilipkó Erzsébet: A „határmentiség” traumái a kárpátaljai életben
SA VARIA, 22/4 (Pars ethnographica) 166 ezret, illetve 171 ezret. Egyéb becslések azonban 200 ezer, sőt 2:50 ezer magyar anyanyelvűről adnak híradást. Ballá D. Károly szerint az 1989-es politikai változások szabadabb levegője már megengedte, hogy bárki nyugodt lélekkel annak vallja magát, aminek érzi, és elfogadva Illyés Gyula meghatározását - miszerint a magyarság mindenekelőtt vállalás kérdése -, tényként állapítja meg, hogy a kárpátaljai magyarság ssáma 155 ezer, azaz háromezerrel kevesebben, mint tíz évvel korábban. A fogyatkozás legfőbb okának a minimális, illetve stagnáló népszaporulat és a bizonytalan etnikai hovatartozást* réteg mellett, a mind nagyobb arányokat öltő kivándorlást tartja. A kárpátaljai magyar sajtó 1992-ben közölt adatai alapján 1980-tól kezdődően (azaz tizenkét év alatt) összesen nyolcezren vándoroltak el Kárpátaljáról. 7 A kivándorlás etnikai vonatkozására ugyan nem tértek ki, azonban a két népszámi; ilás közötti háromezres létszámkülönbség a fenti adatokkal könnyen igazolható. Az áttelepülők nem is annyira abszolút számokkal, vagy a terjes lakossághoz viszonyított relatív arányukkal veszélyeztetik a magyar etnikumot, hansm azzal, hogy túlnyomó többségük értelmiségiként hagyja el a vidéket: orvosok, mérnökök, tanárok, újságírók és magas képzettségű szakemberek. A kárpátaljai magyarság századunkban minden államfordulat alkalmával elveszítette az értelmiségi réteg jelentős hányadát. Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolása annyira váratlanul érte a magyar lakosságot, hogy a harmincas évek elejéig csupán tétova kísérletek történtek a kulturális önszerveződésre. Az időközben kinevelődött értelmiség ekkor fordult felkészültebben a magyar kisebbség problémái felé: A kárpátaljai magyar írók - Tamás Mihály, Sáfár László, Győri Dezső; Ilku Pál, Herpay Ferenc, Bellyei (Zapf) László - a csehszlovákiai magyar kisebbség kulturális központjai köré tömörültek, a két világháború közötti „szlovenszkói" jelölésbe így Kárpátalja is beletartozik 8 . Az 1938-as visszacsatolással azonban szükségtelenné váltak és megszűntek a kisebbségi intézmények, fórumok, sajtószervek. A jelentősebb írók szétszóródták, elhallgattak vagy máshol publikáltak 9 Ebben a háborús viszonyok, okozta „szellemi csendben" így nem volt, aki felkészítse a kárpátaljai magyarságot az újabb, negyedszázad alatt immár a harmadik államfordulatra, életének legnagyobb sorsfordulójára. A két háború közt kialakult regionális intézményrendszer újjászervezése, s 1945 utáni működtetése lehetetlenné vált. 93 Az egyházi vezetők jelentős részét elhurcolták, a világiak közül, akik ottmaradtak, kényszerhaílgatás lett â sorsuk. Kovács Vilmos és Benedek András „záró morfémának" nevezte az 1945-1951 közötti sza• . ••••••.:• f. 7 (Magyarországra összesen 4860-an vándoroltak ki, Csehszlovákiába 1306-an,"a két német államban 887en, Izraelbel 139-en.) Kárpáti Igaz Szó. 1992. debember 12. 8 S. Benedek i.m.: 1993. 92-93. 9 S. Benedek András: Magyar irodalom Kárpátontúlon a két világháború között. In.: Kárpáti kalendárium irodalmi melléklete. Uzshorod (Ungvár), 1971. 9a Az 1945-g végzett néprajzi kutatásokra nézve lásd: Pilipkó 1994. - Továbbá: Lizaiiec Néprajzi Hírek 1991. 1. sz. 62-64. 117
