Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pilipkó Erzsébet: A „határmentiség” traumái a kárpátaljai életben

PlLIPKÓ E.: A "hatátmentiség" traumái a kárpátaljai életben kaszt. Ebben a periódusban semmilyen önálló magyar alkotás nem j îlent meg Kárpátalján. A 60-as évek elejére kezdett konszolidálódni a helyzet, kiépült a szovjet mintára újjászervezett magyar iskolahálózat, javultak a kulturális feltételek. 1957ben megindult a magyarországi könyvek, folyóiratok behozatala, majd a Magyar Televízió adásainak közvetítése. Ezáltal a több mint egy évtizedig elzárt és magába zárkózó magyar kisebbség a nemzet új szellemi értékeinek birtokábi juthatott. Irodalmi körök és egyéb öntevékeny kulturális csoportok kezdtek alakulni, amelyek, azonban amire beértek volna, a hatalom megszűntette működésüket. Magyar egyetemistákból, fiatal tollforgatókból 1967-ben megalakult a Forrás Stídió, amelynek keretein belül az irodalmi hagyomány ápolásán túl folklórgyűjtéssel is foglalkoztak s népzene- és néptáncegyüttesükkel a magyar falvakat fárva bemutatókat, szerveztek. Nacionalizmus, nemzeti elkülönülés vádjával a csoportot 1971-ben felszámolták, s több mint másfél évtizeden keresztül a kárpátaljai magyarságnak nem adódott módja, hogy nemzeti identitását kinyilvánítsa. A nemzeti értékek közül valójában csak a nyelv mentődött át, mert amit ezen a nyelven akkor írni, kiad li, sőt mondani lehetett, az nem volt egyéb a szocializmus dicsőítésénél.

10 Az 1989-es politikai változásokig a szovjet magyarok számára előírt művelődéspolitika irányító elve: a formájában nemzeti, tartalmában szocialista volt az irányadó. Magyar oktatási intézményeink generációkat neveltek fel központilag irányított torz értékítéletek közvetítésével, amelyet más irányba legfeljebb a családi nevelés befolyásolhatott. A képzett tanítók hiánya folytonossági hiátust okozott az átörökítésben. Benedek András megítélése szerint az „ezer év óta nem volt itt semmi" és a „szovjet magyarok" fogalom erőltetése súlyos károkat okozott, és nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy az alapvető lehetőségek, megjelenésekor szakad meg a harmadik nemzedék lelki kötődése szülőföldjével.

11 Az 1989. évet követő politikai változások Kárpátalján is, akárcsak a többi Közép-Burópai országban, új lehetőségeket teremtettek a korábban elfojtott nemzeti kultúia újrafelfedezésére. Az ez év őszén megalakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség égisze alatt pozitív kezdeményezések sorozata indult meg: a magyar iskolákban bevezették a magyar történelem oktatását, városokat, falvakat, tereket, utcákat kereszteltek vissza régi nevükre, szobrokat, emlékműveket avattak és megemlékezések, ünnepek zajlanak területszerte. Több magyar magánkiadó (Intermix, Galéria, Hatodik síp stb.) is működik, amelyek eddig soha nem látott mennyiségben adják ki könyveiket.

118 Azonban ezek az eredmények a nemzeti létnek csupán felszíni jelei, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy nem korlátozzák sem az asszimilációt, sem a tömeges kivándorlást. A minimális életfeltételek, meglétének hiánya, a csalódások alapjaiban rendítik meg a nemzeti identitást. A létfenntartásáért küzdő egyszeri ember szárra га minden fontosabbá kezd válni, mint magyarsága. A kárpátaljai értelmiség a nemzeti öntudat 10 Ballá D. Károly i.m. 48. 11 S. Benedek 1991. 2. sz. 3. na Lásd pl.: S. Benedek (szerk.): 1996., P. Punykó (szerk.) 1996. lib V.o.: Orosz 1995. - V.o.: Benda- Orosz (szerk.) 1991. 118