Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pávai István: A népi és nemzeti kultúra viszonyának néhány zenei aspektusa Erdélyben

PÁVAI I.: A népi és nemzeti kultúra viszonyának néhány zenei aspektusa Eidélyben kik egyedül".

16 Lajtha adatközlőjének esete Vargyas Lajos megállapítását igazolja: „A fölfelé törekvő rétegek elhatárolták magukat a népélet minden jellegzetes megnyilvánulásától, s ha daloltak, akkor urasat, városi műdalt vagy slágert daloltak, mint a környék urai. Ezért találjuk a néphagyományt általában a szegényebb parasztság körében, s a szegényebb vidéken".

17 De nemcsak a vagyoni helyzet, a foglalkozás és az azzal járó életmód is determinálhatja a hagyományőrzéshez való viszonyulás minőségét. Jó példa erre a földművesek és a pásztorok kultúrája közötti eltérés, például a városias hatások befogadásában. Ugyanígy, a különböző korcsoportok repertoárja és az újdonságokkal kapcsolatos receptivitási foka is eltérő, s utóbbi nyilván mindig a fiatalság esetében nagyobb. Ezzel kapcsolatban viszont egy pontosítást kell tennem. Megfigyelhető, hogy az erdélyi virtuóz szóló férfitáncok esetében a fiatalok körében dominálnak a külsőségekben hatásosabb csapásoló motívumok, míg az érettebb korosztály táncában kiegyesúlyozottan szerepelnek a bokázó, lábkörző stb., tulajdonképpen nehezebben elsajátítható táncmotívumokkal együtt. A fiatalok természetesen miután maguk is érettebb korúak lesznek, fokozatosan átalakítják táncstílusukat ebbe az irányba. Ez a differenciáltság az énekelt repertoár tekintetében is érvényes. A fonóbajáró, vagy bármely más alkalommal éneklő fiataloknak kedvelt dalai részben eltérnek az idősebbekéitől. Később azonban repertoárjuk átalakul, az öregekéhez hasonul. A fiatalok külön dalkincsére nézve tanulságos Veress Sándor 1930-ban tett moldvai megfigyelése: „... egy csapat lány felkerekedett, és az egyik háznál szép nótázást rendezett [...] Szinte egy új stílus, amit énekelnek. Más, mint a mi magyarországi új nótáink, mintegy a réginek egy másik, itt született hajtása".

18 Aki egyaránt gyűjtött öregektől és fiataloktól Moldvában, akár az utóbbi években is, minden további magyarázat vagy dallampélda idézése nélkül érti, hogy mit takar, Veress Moldvára vonatkoztatott „új stílus" fogalma: a fiatalságnak az idősebbekétől eltérő, kedvelt és közösségben énekelt dalait. Ez esetben tehát nem azért énekeltek az idősebbekhez képest mást, mert valahonnan jött egy új divat, új dalokkal, hanem mert egy differenciált, életkorhoz kötött hagyományos dallamkeszluttel rendelkeznek. • :• '• -. ,^.,-,•-'- .'.}», . A fentieket azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert amikor a század eleji gyűjtések alapján arra figyeltek föl, hogy a nyelvterület nagy részén n fiatalság mást énekel, mint az öregek (új stílusú népdalokat), már akkor megjósoltík a régies dallamrepertpár kiveszését, amely valóban apad, de mégsem pusztult ki olyan gyorsan, még Erdélyen kívül sem, mint azt a generációváltás indokolta volna}

9 Ezt Vargyas Lajos azzal magyarázza, hogy „az egyéni daltudás sok mindent tovább őriz, és to16 MH 4023a jelzetű támlap a Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteményében. 17 Vargyas Lajos 1981. 354. 18 Veress Sándor 1989. 306. 19 A magyar népzene ősrétege „mostanában kezd elhallgatni, nagyobb részét csak az öregek tudják, s velük lassanként kihal. Nem mindenütt és nem máról holnapra. Sok helyen bámulatos szívóssággal ragaszkodnak hozzá, de országosan átlagban talán hetedrésze tartozik a közismertek kö;:é" Kodály Zoltán 1937/1989. 322. 102