Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pávai István: A népi és nemzeti kultúra viszonyának néhány zenei aspektusa Erdélyben

SAVARIA, 22/4 (Pars cthnographica) vábbad, ami a közös gyakorlatban már nem kaphat helyet".

20 Valójában a fiatalok gyakran már gyermekkorban eltanulják a felnőtt (régies) repertoái egy részét, de nem élnek vele a közösségi alkalmakkor, amelyeknek dallamszel ektálási keretei adottak, egyfajta passzív tartalékként tartják emlékezetükben. Egy fiatal adatközlő a gyűjtő előtt önkéntelenül az új dallamokat fogja énekeim, mert ez "a felületen lévő, mélyebb kutatás nélkül is felénk áramló zenéje a falunak",

21 de rákérdezésre a régiek is előkerülhetnek. Az is előfordul, hogy ha a gyűjtésen többen vai так jelen falubeliek, az adatközlő a jól ismert, de a közösség által hozzá nem illőnek gondolt dalokat, kérésünkre sem fogja elénekelni. Az idősebbekkel hasonló a helyzet, rendszerint emlékeznek az ifjúkor dalaira, de azok - úgy vélik ~ már nem illenek hozzájuk, ezért a gyűjtések alkalmával spontán módon nem kerülnek elő.

22 A régi rubato dallamokat viszont egymagukban, vagy legfeljebb kis unokáik jelenlétében éneklik, mert a dalok egy részének éneklése sajátosan szubjektív, nyilvánosság elé nem való átélést igényel. Mivel a paraszti társadalomban a „népi tudás" átörökítése sokkal inkább a nagyszülők, mint a napi munkával jobban elfoglalt szülők feladata volt,

23 az újabb hatásokat nagyobb mennyiségben befogadó szülők után következő, a nagyszülők daltudását öröklő nemzedék, részben újra divatba hozhatja a korábbi repertoárt. A generációknak ez a keresztbefonódása hosszú távon a régi és új elemek szimbiózisának kedvez. Mindazonáltal tényként kell elfogadnunk a korábbi hagyomány fokozatoí; háttérbeszorulását, sőt azt is, hogy ez a folyamat századunkban felgyorsult, ezen a korábbi időszakokhoz képest az új elemek szerves asszimilálása, a hagyományba való beépítése is problematikusabb, az akkulturáció során a befogadott elemek nem mindig jutnak el az adaptáció fázisába, gyakori az életmódváltással járó teljes és végleges kultúrai váltás. Azonban még egyszer hangsúlyozom, hogy ez területenként, műfajonként és gyakran etnikailag is differenciáltan történik. A legkevésbé hagyományőrző moldvai magyar falu tradicionális népzenei kultúrája napjainkra sem jutott oda, hogy a mai gyűjtő számára olyan állapotot nyújtson, mint amilyent kilencvon évvel ezelőtt Bartók Gyergyóban tapasztalt.

24 Ugyanakkor pontosan amiatt, hogy a táncalkalmak nagy része a fiatalok közösségi életéhez kötődik, a néptáncokat és azok zenéjét amelynek kutatását a század elején még elhanyagolták -, ma is meg lehet találni, akár Kilyénfalván és környékén is.

25 Nagyobb hagyományőrzési fokkal rendelkező vidéken (Me/őség, Gyimes, Moldva) tapasztaltam, hogy az érettebb korú énekesek a régi dallamrepertoár szövegeinek üzenetét igen komolyan veszi, olyan dalt énekel szívesen, ami „találja őt", 20 Vargyas Lajos 1981,353. 21 Kodály Zoltán 1937/1989. 322. 22 Ez az egyijc oka annak, hogy miért nehéz idős adatközlőktől gyermekjátékdalokat gyűjteni. 23 Morvay Judit 1965. 24 Lásd a 8. sz. jegyzetet. 25 Ilyen irányú kutatást a Gyergyói medence falvaiban 1981 és 1993 között végeztem. Л gyűjtött táncdallamokból néhányat publikáltam Pávai István 1993a dallampéldatárában a 6, 27, 54, 78, 126-128, 181. sz.; Agócs Gergely - Eredics Gábor - Kiss Ferenc - Vavrinecz András (szerk.) 1996. 2. lenéz, 18. sz.). 103