Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Tomka Péter: Előszó

Szorosan és szellemesen kapcsolódik a tematikához Kustár Ágnes és Skultéty Gyula tanulmánya, a benepusztai honfoglaló vitéz arcvonásainak rekonstrukciója (együtt a bebőrözés-beszőrözés buktatóival). Hatházi Gábor a mezőföldi Sárvíz völgyében all. században megtelepedett besenyők településtörténetének forrásokon és topográfián alapuló áttekintéséhez már segítségül tudja hívni a viseleti elemként is értelmezhető régészeti leleteket. Ezzel nyer kronológiai alapot, egyben újabb példát a nomád tradíciók és a falusi (bár hangsúlyosan állattartó életforma konfrontációjához. Az anyagközlések sorából szarmata sírt (Ormándy János: Felgyő), 7. századi avar temető néhány megmentett sírját (Ilon Gábor: Kemeneshőgyész), 10-11. századi temetőrészietet (Medgyesi Pál: ElekTéglagyár) kapcsolhatunk a „viselet" címszóhoz - egyik sem tanulság nélküli. A tematikához nem kapcsolódó tanulmányok változatosságukkal gyönyörködtetnek és számos meglepetést tartalmaznak. Mráv Zsolt a filológus-régész-történész fegyverzetét használva azonosítja a régóta keresett „Contra Tautantum"-ot a pesti római erőddel. A következmények messze vezetnek a provincián belül (legyező alakú tornyok datálása) és kívül (a különleges territóriumokat illetően) egyaránt. A Visegrád-lepencei 4. század végi őrtorony (Gróh Dániel - Gróf Péter) építési feliratával, a császárkultusz számára átalakítótt-átértelmezett szoborfejekkel a barbarizálódó római oldalra vezet át, innen valók a dunakömlődi tábor gabonás vermei is, amelyek - mint cseppben a tenger ~ világgazdasági modell alkalmazására serkentették Lengvári Istvánt. Savaria 5. századáról eddig nem tudtunk sokat - Sosztarits Ottó végre megfogható és megvitatható régészeti adatokat mutatott be. Liska András terepbejárásokra alapozva vizsgálja Szentes környékének 7.-9. századi településtörténetét. Ezzel nemcsak az avar telepek száma gyarapodott örvendetesen, hanem további érvek erősítik a kézzel formált bográcsok és sütoharangok korai keltezését is. Ugyanezen térség középkor-kutatásának történetét Paszternák István foglalta öszsze. Alaposan meglepett Dénes József ötlete (a 802-es csatahelyként említett castellum Guntionis azonosítása Sárvár térségében, 9. századi magyar helynévadást feltételezve) - lelke rajta! Tóth Gábor az ikervári köznépi temető 109. sírjának hidrokefál gyerekét vizsgálva fejlett szocializációra következtetett. Dobolán Gábor és Szőllősy Gábor a hátrafelé nyilazás jelenségét járta körül. Szőllősy Gábort már nem kell bemutatnom, Dobolán Gábor egyéni hangja még meg-megbicsaklik. A lényeg (hajói értem): a hátranyilazás taktikai fogás, értelme nem a jobb hatásfok. Négyesi Lajos arra hívja fel a figyelmünket, hogy - hadtörténeti szempontból - ne egyszerűen fegyverváltást emlegessünk a 10/11. században, hiszen mögötte (mint tudjuk) az egész rendszer változása bújik meg. Suskovics Csilla 2 későrómai, 3 avar kori, 2 honfoglaló és Árpád-kori és 2 későközépkori széria végtagcsontjainak vizsgálatából arra a következtetésre jut, hogy napjaink érzékelhető szekuláris trendje a történeti embertani anyagon is nyomon követhető (én kíváncsi lennék, hogyan illeszkedik ehhez néhány langaléta langobard). A kötetben a szombathelyi DEPO program ismertetése és - ez is hagyomány már - Gróf Péter karikatúrái zárják. Találkozunk Pécsett 1996-ban. Tomka Péter 8