Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Szalontai Csaba: Ormándy János (1966–1995)

ORMÁNDY JÁNOS 1966. június 10.-1995. július 28. A tavalyi szennai találkozó lett volna az első, amin János szeretett volna részt venni, azonban az akkor folyó nagylaki ásatása ezt nem tette lehetővé. Az idén viszont már biztosan eljött volna közénk, ha hirtelen jött tragikus balesete meg nem akadályozza ebben. Noha sohasem szerepelt közöttünk, mégis a többség személyesen is ismerte. Ormándy János a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát, történelem-régészet szakon. 1992 nyarán került régészként a szegedi Móra Ferenc Múzeumba. Még egyetemi hallgatóként kezdte, Trogmayer Ottó irányítása alatt, a szegedi Alsóvárosi Ferences Kolostor udvarának feltárását, majd önállóan folytatta azt 1992-ben. Autópálya leletmentést vezetett Balástyán és Domaszéken, Felgyőn pedig egy szarmata sírt tárt fel. Ennek eredményeit az idei találkozónkon szerette volna nekünk bemutatni. A legnagyobb szabású munkája a nagylaki határátkelőhely bővítésével kapcsolatos régészeti feltárások elvégzése volt. Két idényben, mintegy 10 hónap megfeszített munkája nyomán sikerült feltárnia a középkori Csiga falu egy részletét és a község temetőjét. Szigorúan vett múzeumi munkája mellett volt még egy álma: az Ópusztaszeri Történeti Emlékpark közvetlen szomszédságában, saját kezdeményezésből szeretett volna felépíteni egy régészeti skanzent, ahol a látogatók megismerhették volna, hogyan éltek a történelem előtti időkben az emberek. Az álom részben megvalósult: két idényben szervezett diákok számára kézművestábort, ahol a résztvevők kipróbálhatták a régi korok kézművestechnikáját. Sajnos ha egyszer eredeti formájában teljesen valóra is válhatnak álmai, ő már nem láthatja azt. János nagyon sokat dolgozott. Ha egyszerre csak egy munkája volt, nem is érezte jól magát. Otthonában családfőként is helyt állt. Az élet számára nagy kihívás, igazi verseny volt. Egy értelmetlen műszaki hiba vetett véget életének. Hiánya fájdalmas, emléke örökké velünk marad. SzCs 9