Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák

SAVARIA22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA Szentes középkorának kutatásával kapcsolatban is. Zalotay Csallány kor- és munkatársaként, részben személyes emlékei alapján készítette feljegyzéseit. Ezek gyakran egy-egy azóta elveszett ásatási dokumentáció kivonatát őrizték meg. Jónéhány ásatásról, leletbejelentésről, ajándékozásról csak Zalotay szerencsésen fennmaradt, kataszteri szócikkeiből szerezhetünk tudomást. A szentesi múzeum munkatársai mindig a terület jó ismerői voltak, rendszeresen járták, járják a határt bejelentett, vagy újonnan felfedezendő lelőhelyek után kutatva. Elég, ha - a teljesség igénye nélkül - Csalog Józsemek a szentesi halmokat összegyűjtő, azokat felmérő, a '60-as években végzett, módszeres terepjárására, Rózsa Gábor és Vörös Gabriella sok más mellett fertői, szentilonai, Kurca- és Kórógy-parti, valamint várháti, igen hasznos munkáira utalunk. Ezek eredményeit a KJM Régészeti Adattárában találhatjuk meg, de akad olyan is, melynek információiból tudományos publikáció is született, (pl. Várhát, 1. LŐRINCZY 1993) Külön kell megemlékeznünk arról a maga korában úttörőnek számító, topográfiai munkáról, melyet Kovalovszki Júlia végzett területünkön. Kovalovszki egyetemi szakdolgozati témaként, László Gyula bíztatására kezdett el a Körös Tiszába ömlése körüli területtel, Szentes tágabb környékével foglalkozni. Témavezető tanárának szavaival: „Itt kapta egyik hallgatónk Kovalovszki Júlia - azt a feladatot, hogy dolgozza ki Szentes környékének Tiszán is átnyúló településtörténetét régészeti alapon. Ez sokrétű munkát kívánt. Először is az elérhető régi térképek alapján meg kellett rajzolnia a terület régi vízrajzát, aztán a terepet végigjárva be kellett gyűjtenie a felszíni leleteket, pontosan bejegyezve lelőhelyüket a térképbe. E megfigyeléseket egyeztetve a már régebben múzeumba került leletekkel és okleveles emlékekkel, rajzolta meg végül Kovalovszki Júlia e terület betelepülését a régészeti korokban és a magyar középkorban. Méri István irányításával kiváló munkát végzett." (LÁSZLÓ 1978. 4; majd u.a. LÁSZÓ 1988 41.) Az '50-es évek első felében, a magyarországi topográfia hőskorában, mintegy évtizeddel az MRT program megindulása előtt több hasonló szakdolgzat is született a budapesti egyetem Régészeti Tanszékén, pl. Kalicz Nándor tiszazugi és Valter Hona Bodrog-közi terepbejárásaiból. Természetesen ezek a dolgozatok így a szentesi is - egészen más célkitűzéssel indultak, mint a mai, egy-egy település határát szisztematikusan, a teljesség igényével bejárni szándékozó terepmunkák. Kovalovszki Júliának munkája elkészítésekor a mainál jóval nehezebb körülményekkel kellett számolnia, megküzdenie. Mindenféle, őt segítő infrastruktúrát nélkülözve, kézzel pauszpapírra másolt, a „civilek" számára titkosított térképet használva (a hidegháborús ötvenes évek elején járunk!), egyetlen jár műként a kerékpárt igénybevéve, egyedül kellet dolgoznia.

8 Egyetlen segítségül a szentesi születésű, akkoriban középiskolás éveit taposó Filep Antalra, a későbbi néprajzkutatóra (MNL II. 162.) számíthatott, akivel közösen rótták a határ dűlőútjait, egy-egy napon néha közel 100 kilométert kerekezve. Komoly problémát jelentett a szerző számára magának a terepbejárás módszereinek a kidolgozatlansága. Ma senki sem vállalkozna egymaga az általa vizsgált, Kunszentmártontól a tiszajobbparti Csanytelekig, Csongrádtól Eperjesig húzódó terület topográfiájának elkészítésére. Kovalovszki Júliának, aki eredetileg a magyar középkor szentesi lelőhelyeinek felkutatására érkezett Szentesre, a terepen kellett szembesülnie a különböző korú lelőhelyek sokaságánakjelentkezésével. Ezután döntött úgy, hogy szakdolgozatának témáját részben megváltoztatva, egy a teljes régészeti korra kiterjedő topográfiát ír. Mindazonáltal írásának legjobban kidolgozott része a középkori. Munkamódszere az irodalmi, adattári, vagy gyűjteményi információk alapján addigra már ismertté vált lelőhelyek számbavétele és lehetőség szerint újabbak felderítése volt. Természetesen ezen a hatalmas területen még így sem juthatott el minden helyre. Mint munkája bevezetőjében írja, igazán intenzíven a Tisza (illetve a Kurca), a Veker- és a Kórógy-ér által határolt területet kutatta. Kovalovszki J. két hosszabb időszakban kutatott Szentesen. Először a másodéves kora utáni nyarat, majd negyedévesként egy őszt töltött itt. Ezalatt végezte a KJM Adattárának és Régészeti Gyűjteményének feldolgozását is. Szakdolgozatának elkészítésével, amely később nyomtatásban is megjelent (KOVALOVSZKI 1957) komoly eredményeket ért el. Dolgozata rögzítette a régészeti kutatás '50-es évek eleji állását a város környékén és a szentesi múzeumban. Nagyrészt a terepbejárási vizsgálati módszerek kidolgozatlanságának és a Kovalovszki J. által összegyűjtött leletek, dokumentációk nem megfelelő, gondatlan őrzésének tudható be, hogy a szerző munkájának egy része mára már kevéssé, vagy egyáltalán nem használható. Teljes egészében elveszett például az a leletanyag (főleg cserepek, de más tárgyak is), amit Kovalovszki J. és Filep Antal terepbejárásaik során összegyűjtöttek. Ezek az ötvenes években a szentesi KJM raktárában elhelyezett tárgyak sohasem kerültek beleltározásra, mára pedig nyomuk veszett. Kovalovszki J. egyik legfontosabb célja volt amint az a fenti László Gyula idézetből is kitűnik - a „névtelen" településnyomoknak az oklevelekből, régi térképekről és határnevekből ismert hajdani faluelnevezésekkel való egyeztetése. A szerző által végzett azonosító munka véleményem szerint jelentős részben helyes volt. Nincs kétség afelől, hogy a Sáp-halom mellett lelt középkori településnyom azonos az Árpádkori oklevelekben feltűnő Sáp faluval. Ugyanez a 1 Térképét a MNM Régészeti Adattára őrzi. Lt. sz.: 36.Sz.I. 284