Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Négyesi Lajos: Haderőreform a 10–11. században

NÉGYESiLAJOS: HADERŐREFORMA 10-11. SZÁZADBAN haderőben csak önálló egységek felállításaként értelmezhető, ami hatással volt a taktikára is. Az átmenet tehát nem egyszerű fegyverváltás, nem a szablya felcserélése kardra. Az egész katonát le kellene cserélni, ha a könnyűlovasból nehézfegyverzetűt szeretnénk csinálni. Azonban erre így nem került sor. Megítélésem szerint annyira helytelen a korai magyar haderőt egységes könnyűlovas íjjász seregnek tartani, mint nyugaton egységes páncélfalat feltételezni. A seregek nem homogén egységek. Rendszerint fegyvernemekből épülnek fel, melyeket az általuk megoldandó feladat és az ennek megfelelő fegyverzet különböztet meg. A klasszikus felfogás szerint három alapvető fegyvernem van. A lovasság, a gyalogság és a tüzérség. A lovasság különböző lovassági nemekre osztható. A korszakkal foglalkozó irodalom könnyű és nehéz lovasságot különböztet meg, valamint az ún. átmeneti lovasságot mely a haderő fokozatos átszervezésének terméke. Megítélésem szerint, a 10-11. században nehéz, félnehéz, félkönnyű és könnyű lovasság van jelen a csatákban. - A könnyű lovasság nem reguláris elem. Tagjai egyszerű fegyverkezelők, ismereteiket a mindennapi békés használat során szerzik. Fegyverük íj és hajító lándzsa. - A félkönnyü a nomád elit aki hivatásszerűen katonáskodik. Valószínűleg a katonai kíséret tagjai. Képesek közelharcra, a lovasíjász sereg csapásmérő és vezető erejét képezik. Rendszeresen vállalnak zsoldos szolgálatot is más hadakban. Fegyverük íj, szablya, dzsida, valamint szerves anyagú védőfegyverzet. - A felnehéz lovasság alkotta a nyugati és bizánci sereg zömét. Lovaik kisebbek mint a nehézlovasságé, de gyorsaság tekintetében nem veszik fel a versenyt a könnyű fegyverzetűekével. Tanított lovak, fordulékonyak, közelharcban sarkantyúval irányíthatók. A fegyverzete széles skálán mozog az alkalmazástól függően. Kard, könnyű lándzsa, íj, közepes védőfegyverzet. Ez a tulaj donképeni sorkatonaság, mely nem saját maga szerzi bç„a fegyverzetét. - A nehéz lovasság a társadalom vezető rétegéből és azok kíséretéből kerül ki. A mindenkori legjobb fegyverzete van, megfelelő anyagi háttérrel. Életformája a katonáskodás, képzett, alkalmas vezetésre és kiképzésre. A sereg csapásmérő ereje. A 10-11. század során nem egyszerűen egy szablyakard fegyverváltás zajlott le, hanem a magyar haderő reformja. Az addig meglevő két lovassági nem közül a félkönnyű lovasság megszűnik, mivel a magyarság vezető rétege átalakul. Megmarad a könnyű lovasság leszűkült feladatkörrel és megszervezésre került a félnehéz lovasság mely a nyugati típusú sereg tömegét alkotja. IRODALOM A HADMŰVÉSZET... A MAGYAROK ELŐDEIRŐL. BAKAY 1989 CLAUSE WITZ 1961 CSILLAG 1971 KISS 1992 KOVÁCS 1941 LASZLO 1990 LŐRINCZ 1975 MATOLCSI 1982 A hadművészet középkori és újkori klasszikusai, (szerk. Perjés Géza) Budapest, 1974. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, (szerk. Győrffy György) Budapest, 1986. BAKAY Kornél: Feltárul a múlt? Budapest, 1989. CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról I-II. Budapest, 1961. CSILLAG Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971. Kiss A. Péter: A szamurálykard. Militaria modell magazin. 1992. 2. sz. 7-11. KOVÁCS István: Hogyan használta a honfoglaló magyar a szablyát. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem és Régiségtárából. Kolozsvár, 1941. LÁSZLÓ Gyula: A zempléni honfoglalás-kori vezérsírról. In. őseinkről. Budapest, 1990. 131-139. LŐRINCZ László: Mongol mitológia. Budapest, 1975. MATOLCSI János: Állattartás őseink korában. Budapest, 1982. 221