Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Medgyesi Pál: Az Elek-téglagyári 10–11. századi temetőrészlet

MEDGYESI PÁL: AZ ELEK-TÉGLAGYÁRI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLET néhány kérdőjeles meghatározás. 18 férfi sír és 12 női sír mellett 5 sírban gyerek feküdt. A RITUÁLIS KÉZTARTÁS A temetőben a halottak kéztartásában négy típust lehet elkülöníteni. 1. Karok a test mellett, 2. karok a medencén, 3. bal kar a medencén, 4. jobb kar a medencén. A sírrajzok hiánya miatt pontosabb csoportosítást nem tehetünk. Sajnos a sírleírásokban a sírok egy jelentős részénél nincs adat a kezek helyzetére, szerencsére azonban a temetőtérképre rajzolt csontvázaknál Csallány Dezső jelzi a kéztartást, így ezeket a sírokat is lehet ilyen szempontból értékelni. Egyedül a Banner Benedek által feltárt sírnál és a téglás sírnál kérdéses a karok elhelyezkedése. Az értékelhető sírok esetében legáltalánosabb a karok test melletti nyújtott helyzete. 37 sírban feküdt így a halott, ami az összes értékelhető sír (44 sír) 84,0 százaléka. Ide tartozik az 1., 2., 3., 4., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26, 27., 29, 30, 34, 35, 36, 37, 39, 40, 41, 42, 45. sír. Közülük 16 férfi sír, 7 női sír, 4 gyerek , a többi 10 halott nemét nem ismerjük. Egy esetben fordult elő, hogy mindkét kar a medencén volt. Ez az összes sír 2,27 százaléka. Ez a sír a 43. számú női sír.. Négy sírban a bal kart találták a medencén. Ez a sírok 9,09 százaléka. A négy sír az 5, 28, 32.. és a 38. számú. Ebből egy férfi sír, kettő női és egy valószínűleg női. Egy esetben (33. sír) a jobb kar volt a medencén, ami a sírok 2,27 százaléka. A sír neme nem volt meghatározható. A kis sírszám és a sok meghatározhatatlan nemű csontváz miatt a nemek és a kéztartás közti összefüggést nemigen figyelhetünk meg, még ha esetleg volt is. A két kéz egymás mellé vagy a két kar keresztbe tételét Török Gyula a bizánci kereszténység elterjedésével hozta kapcsolatba. (TÖRÖK 1972 13-14.) Hasonló véleményre jutott Tettamanti Sarolta is. (TETTAMANTI 1975 96. és 101.) Ez alapján a 43. sírban esetleg egy bizánci keresztény rítus szerint eltemetett nő feküdt. Az említett kéztartások és a bizánci keresztény hit összekapcsolását azonban, Szabó János Győzőhöz hasonlóan, nem látom bizonyítottnak. (SZABÓ 1980 71-75.) A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE Az előkerült leletek alapján az Elek-téglagyári temetőbe temetkező közösség a magyar köznéphez tartozott. (SZŐKE 1962 35-80.) A temető használatának idejét a leletek alapján próbálhatjuk megállapítani. Az embertani anyagot Csallány Dezső Szegedre, az Embertani Intézetbe akarta szállítani, de egy fennmaradt levele alapján a dolog elakadt. A csontok sorsát nem tudtam kideríteni. Csallány D. levele az ásatásról írt dokumentációjában található: BMM Rég. Ad. 138/1959. Sima hajkarikák (1. t. 3, 16-17, 21.) Szőke Béla szerint ezek a 10. század utolsó harmadában eltűntek, egyidőben az S-végü hajkarikák elterjedésével. (SZŐKE 1962 35.) Török Gyula is arra a következtetésre jutott, hogy erősen csökken a számuk 970 után. (TÖRÖK 1962 41.) Szabó János Győző véleménye alapján a 10. század közepétől hasonló formai változáson mennek át, mint a huzalkarperecek, a vastagodás és a profilálódás irányában. (SZABÓ 1980 70.) S-végű hajkarikák (1. t. 1, 20.; 2. t. 2, 5.) A kutatás igen sokat foglalkozott ezzel az ékszerrel. Szőke Béla állapítja meg, hogy a 10. század 60-70-es éveiben jelenik meg (SZŐKE 1962 87.), s nézete azóta általánosan elfogadott lett. Szabó János Győző szerint az Alföldön a 10. század végétől mutatható ki, de csak all. század közepétől lett népszerű. (SZABÓ 1980 6970.) Ekkoriban kezdik az S-véget bordázni. (SZABÓ 1980 69, SZŐKE-VÁNDOR 1987 51-52.) Az Elektéglagyári temető négy S-végű hajkarikája közül az egyiknek letört az S-vége, a többié sima. Ez inkább a 10. század végére, 11. század elejére utal. Rombusz átmetszetű, hegyesedő' végű karperecek (2.t. 1,4, 10.) Ez az ékszertípus Szőke Béla szerint az S-végű hajkarikákkal jelenik meg. (SZŐKE 1962 95.) Szabó János Győző az első példányok készítését még a 10. század legvégére teszi, de szerinte ezek még egyenletes vastagságúak, s csak all. században lesz vaskosabb a középső részük. (SZABÓ 1980 66.) Fonott ezüstgyűrű (1. t. 11.) Szőke Béla véleménye szerint használatának a kora all. század elejétől all. század végéig tart. (SZŐKE 1962 97.) Általában 2-3 szálból készültek, de van 5 sőt 7 szálból fonottak is. Nyitott, hegyesedő'végű gyűrűk (1. t. 22.; 2. t. 7.) Nagyjából a fonott ezüstgyűrűkkel egyidőben jelennek meg, s viseletük a 12. század első felében szűnik meg. (SZŐKE 1962 97, SZŐKE-VÁNDOR 1987 75.) Zárt karikagyűrűk (2. t. 3, 6.) Szőke Béla a 11-12. századra teszi viseletüket (SZŐKE 1962 98.), bár a halimbai temetőben már a 10. század második felében megjelennek. (TÖRÖK 1962 XXXIII. t. 439. sír.) Pénzek A temetőben talált pénzek közül a meghatározhatók mind Salamon király idelyéből származnak. A leletkataszter ugyan említ I. Béla király által vertett érmeket is, azt azonban nem tudni, honnan származik az inforA kutatás összefoglalását lásd: SZŐKE-VÁNDOR 1987 51-52. A téma kutatástörténetéhez lásd SZŐKE-VÁNDOR 1987 74. 201